Az éltető sóóóóóóó II.

Az éltető sóóóóóóó II.

Az elmúlt heti téma folytatásaként nézzük az egyes sófajtákat részletesen, mert ahogy azt Ti is tapasztaljátok egy-egy bevásárlás alkalmával, a legtöbb szupermarketben a sókat felsorakoztató polcrészeken többféle típusú és árkategóriájú – akár több mint hússzoros árkülönbséggel – válogathatunk a különféle sófajták közül. Ilyenkor áll az egészségtudatos vásárló kérdőjellel a fejében, hogy melyiket válassza, és egyáltalán mégis mi a különbség az egyes sófajták között, mert ugyebár erről a legritkább esetben szól a fáma.

Két dolgot szeretnék leszögezni mindjárt az elején.

1.     Jelen cikkem NEM a reklám helye, semmiféle juttatásban nem részesülök egyik vagy másik általam javasolt só-készítmény forgalmazójától!

2.  Az egyes sófajtákat illetően megfogalmazott „kritika”, ellenérv biológusok, vegyészek által, tudományosan alátámasztott kutatásokon alapszik, azaz NEM saját kútfőből fakad (még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy épp összevesztem pl. a Himalája sóval, és most bosszútól vezérelve kígyót-békát szórok rá!) J

Mai posztom megírásának célja mindössze annyi, hogy összefoglaljam az egyes sófajtákról szükséges tudnivalókat, ezzel is segítve a laikus, de már az egészségtudatos életmód útjára lépett Olvasókat, hogy só vásárlás alkalmával – a szükséges ismeretek birtokában – már ne az ügyes marketing fogásokat kihasználó reklámok hatására válasszanak 1-1 terméket, hanem tudatos, megalapozott döntést tudjanak hozni! J

Még mielőtt rátérnénk az egyes sófajtákra, van néhány általános tudnivaló, mely sófajtáktól függetlenül mindegyikre igaz:

1.      A só az só: Nátrium-Klorid.
Teljesen mindegy, hogy tisztított, vagy tisztítatlan, szürkés-piszkos vagy gyönyörű szép rózsaszín, tengeri-, asztali -, vagy himalájai só, mindegyik nátrium-klorid. Ebből következik, hogy só hamisítás NEM, „csak” típushamisítás létezik! Ilyen pl. a vákuumsó esete is, amikor leőrölik a kősót, és vákuumsónak nevezik. Ez hamisítás, mert technológia szempontjából a vákuumsó a legdrágább só, az őrölt kősó szemcseszerkezete viszont sosem lesz olyan homogén, mint a valódi vákuumsóé.

2.     A világ összes, ma fellelhető sója tengeri só, ugyanis
a mai sóbányák az egykori tengerekből elzáródott részek kiszáradásával keletkeztek. Kétféle technológiai fejtés létezik, mellyel hozzájutnak a sóhoz: az egyik a bányászat, a másik az oldás. Oldásnál vizet sajtolnak be a sótelepbe, ami nagy mennyiségű sót old, majd a sós vizet a felszínre szivattyúzzák és bepárolják.

3.     A só sohasem teljesen tiszta Nátrium-Klorid, hanem Nátrium-Klorid
+ egyéb sófajták elegye. Bár ez utóbbi csak kis mennyiségben fordul elő benne és többnyire ennek köszönhető a só elszíneződése, így a gyártók megtisztítják és a tisztítás eredményeképp jön létre a szép fehér finomított só.

Nos, hát akkor ennyi bevezető után vágjunk is bele a lecsóba, akarom mondani a só-ba! J

„Normál”, finomított konyhasó: az egyik legismertebb só a Földön. Ez az egyetlen ásványi eredetű ízesítő anyag, amelyet nem csak az ételek ízesítéséhez, hanem azok tartósításához is használnak. Gondoljunk csak a régi szép időkre, amikor a hűtőt még hírből sem ismerték! Abban az időben sóval tartósítottak. Mi az, ami a konyhasó „számlájára írható”?

–         A mellett hogy finomított, tartósítószereket és segédanyagokat is tartalmaz: kalcium-karbonátot, magnézium-karbonátot vagy alumínium-hidroxidot, mégpedig a megfelelő halmazállapot megtartása érdekében. Az alumínium egy problémás élelmiszer-adalék, mert lerakódhat, felhalmozódhat az agyban, pedig a sónak épp ellenkező hatást kellene, hogy kifejtsen az agyi funkciókra.

–         Készítése során keresztülmegy egy sor tisztítási, fehérítési folyamaton, melynek eredményeként szép, a vásárlók elvárásának megfelelő hófehér színt érnek el vele, cserébe viszont ez az eljárás mélyen beleavatkozik a só szerkezetébe, aminek következtében képtelen lesz a test folyadék terével vegyülni, amivel pedig gátat szab a szervezet alapvető kémiai-, és anyagcsere folyamatainak.

–         Megakadályozza a folyadék- és ásványi sók szabad áramlását a szervezetben, amely stagnálásnak az ízületek és a vesék látják kárát

–         A sószemcsék összetapadásának megakadályozására a konyha sóhoz olyan csomósodást gátló anyagokat adagolnak, mint pl. az E 536: kálium-ferro-cianid (köznapi nevén sárgavérlúgsó). Ezt az anyagot a fényképészetben használják laboratóriumi vegyszerként. Habár a gyártási folyamatnál ez egy engedélyezett anyag, mégis felvetődik bennem a kérdés: tényleg szívesen veszem ilyen anyagok bekerülését a szervezetembe?

A következő versenyző a tengeri só, mely sok hasznos nyomelemet tartalmaz, azonban ezek mellett
a tengerek szennyezésének következtében olyan káros anyagok is fellelhetőek benne mint pl. a nehézfémek.

A kősó –eredetét tekintve tengerinek mondható, de bányászati technológiával: csákánnyal, marógéppel fejtik ki, majd őrlik le, de nem finomítják. A konyhasótól jelentősen különbözik abban, hogy törmelékes vagy szerves üledékkel mindig szennyeződik.

Jódozott só: igen jól hangzik, hogy jódozott só formájában két legyet ütünk egy csapásra, azaz szervezetünk só háztartását és pajzsmirigy működésünket is rendbe tesszük, megtámogatjuk ezzel a termékkel. Sajnos túl szép hogy igaz legyen! Ennek magyarázata a következő: mialatt a jódozott só legördül a gyári futószalagról és eljut a boltok polcaira, eredeti jódtartalmának felét máris elveszíti. Amint otthon kibontjuk a polietilénes csomagolást, a termék maradék jódtartalmának nagy része is elillan, egész pontosan a felére csökken vagy elpárolog (a levegő nedvességtartalmának függvényében) 20 nap alatt. Ami ezek után esetleg bekerül a szervezetbe, annak is csupán 10%-a az, ami biológiailag hasznosul, vagyis csak a töredéke szívódik fel! További probléma, hogy elemi jód nincs benne, csak jodid forma, ami a hölgyekre nézve nem túl jó hír, ugyanis a melleknek és a petefészkeknek elemi jódra is szükségük van a jodid mellett.

Bonsalt: nátrium mentes, természetes anyagokat tartalmazó kóser só. Íze nagyon hasonlít az asztali sóéra.

Gyógyszerkönyvi tisztaságú NaCI (patikai) konyhasó: Tejfalussy András nevéhez fűződik, akinek állítása szerint a lehető legbiztonságosabb étkezési só: kétszeres minőségellenőrzési vizsgálattal felügyelt, minimum 99,5% Nátrium-Klorid tartalmú konyhasó. Személyes tapasztalattal nem rendelkezem ezen terméket illetően, azonban egy vegyészekből és gyógyszerészekből álló csapat vizsgálata szerint a patikai só összetétele ugyanolyan, mint az élelmiszerboltban kapható konyhasóé (kivéve, ha nem csökkentett nátriumtartalmú sóról van szó – ez azonban mindig fel van tüntetve a csomagoláson, mert az ilyen sók drágábbak).

Végezetül lássuk azt a két sófélét, mely manapság nagy keresletnek örvend, ugyanakkor pont ugyanannyi vita és ellentmondás is van körülötte:

A csodálatos tulajdonságokkal felruházott, gasztronómiai szempontból vonzó Himalája só különleges, rózsa színét egy „szennyeződés”, méghozzá vas-oxid adja, ami egészségügyi kockázatot nem hordoz, ellenben egy vonzó, különleges „külsőt” kölcsönöz az egyébként egyszerű, hétköznapi kősónak. Előfordul az is, hogy valamilyen színezésre képes anyag minimális jelenlétének tulajdonítható szép színe. Ehhez még grátisz, és a kelendőség tekintetében jelentős húzóerő, ha ez a szép színű kősó ráadásul még olyan bányákból származik, amelyek a jól csengő Himalája lábainál találhatóak. A valóság azonban egy csöppet más, ugyanis gyakorlatilag a Himalájától több 100 km-re, Pakisztánban bányásszák ezt a sót, és azért így már teljesen más a leányzó fekvése! J A Himalája só manapság nagy üzlet, hiszen különleges nevén és színén kívül hangzatos ajánlásokat és a legkülönfélébb betegségekből való gyógyulás ígéretét hordozza. Amiért mi a táplálkozási tanácsadásokon nem ajánljuk, az főként a jelentős brómtartalma, mely egy olyan halogén, ami elfoglalja az emberi szervezetben a jód kötőhelyeit és ezzel számos egészségügyi kockázatot hordoz magában.

Parajdi só: kézzel bányászott, finomítatlan, a természetben eredeti állapotban  előforduló, hozzáadott adalékanyagoktól mentes só, mely a mellett, hogy 82 különféle értékes ásványi anyagot tartalmaz, számos pozitív hatással bír a szervezetre. Ilyen pl. hogy tisztítja a gyomor-bél traktust, hozzájárul a szénhidrátok megfelelő emésztéséhez, hiszen a szénhidrátok rostjait a nyál gyomorsav és természetes só (parajdi só) jelenlétében tudja a legjobban szétbontani. A piacon jelenleg kapható sófajták közül ez az, amit nyugodt szívvel tudok ajánlani, DE CSAK AKKOR, ha megbízható forrásból származik, ugyanis a hamisítványok száma ezen sófajtánál igen nagy! A parajdi sóbányában dolgozó bányászok állítása szerint a tiszta sók legjavát már a középkorban kibányászták, így akkora mennyiség, ami manapság a piacon van, elképzelhetetlen hogy mind tiszta só legyen! A hamisított verzió sajnos nem alkalmas étkezési célra, mert túl sok benne a szennyezés egyéb réteges sók miatt, amelyek nem nátrium-kloridok!

Az eddig leírtak összegzéseként azt mondom, hogy még egy ilyen egyszerű, de az emberi szervezet megfelelő működéséhez létfontosságú termék vásárlásakor is érdemes körültekintőnek lennünk! Én, és a BodyWakes csapata nagy hangsúlyt fektetünk a tiszta, megbízható, leinformálható források felkutatására és az onnan származó termékek fogyasztására. Legyen az hús, hal, tojás vagy só, egy valami biztosan igaz és örök érvényű: az vagy amit megeszel, így a cél nem kérdés: MINŐSÉG-MINŐSÉG-MINŐSÉG mindenek felett!

Felföldi Melinda

BodyWakes egészségmentor

Gasztronómiai tanácsadó

Életmódváltás mesterfokon
online előadás
ÉRDEKEL

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.