Az éltető sóóóóóóóó – I. rész

Az éltető sóóóóóóóó – I. rész

Ugye mindenki számára ismerős az a kijelentés, hogy „a só fogyasztás káros az egészségre”! Mít gondoltok ezen mondat valóság tartalmáról? Hamarosan kiderül, ugyanis ezt a kérdéskört járom körbe mai és jövő heti cikkemben.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy mi is az a só? A só kémiailag nátrium-klorid = konyhasó. Egy átlagos 70 kg-os ember testében 250 g (azaz ¼ kg) van belőle! Egész jól be vagyunk sózva, nem? Ez így van rendjén, hiszen az emberi test alapja sós víz! Szervezetünkben kétféle sós víz („tenger”) van: az egyik a sejteken belül, a másik a sejteken kívül. Egészségünk e két „tenger” egyensúlyától függ!

Mi történik a sóval a testben? Ezen folyamat szemléltetéséhez képzelj magad elé egy hosszában kettévágott és szétnyitott vesét. A belsejében két rész látható: egy külső és egy belső rész. A külső részben apró „gombócok” ezrei vannak, melyek mindegyike 1-1 kis szennyvíztisztító telepként funkcionál. Önállóan működnek, mindegyiknek van egy bevezető csöve, ami a megtisztítandó folyadékot (vért) hozza; és van egy kivezető csöve, ami a megtisztított folyadékot (vért) viszi; és van egy harmadik cső is, ami azt vezeti el amit kiszűrt és nincs rá többé szüksége. Ez a vizelet. A történet tehát úgy néz ki, hogy bejön a vesébe egy ér, elágazik ezer felé, elviszi az összes kis szennyvíztisztítóhoz a megtisztítandó vért, az megtisztul, majd kis ereken keresztül visszafelé (a testbe) folyik a megtisztított vér, közben pedig ami kiszűrődött, az a kis csatornákban összegyűlik. Ez a vizelet befolyik a vesemedencébe, amiből mindkét vesénél egy cső (húgyvezeték) vezet egészen a húgyhólyagig ahol összegyűlik a vizelet, és végül 70 év alatt a WC-be, 70 év fölött a nadrágba ürül.

Viccet félre téve lássuk, hogyan is szűr a vese? Ennek szemléltetésére vegyünk egy nagyon egyszerű, mindenki által érthető hétköznapi példát. Minden háztartásban főztek már sós vízben tésztát! A vese ahhoz hasonlóan működik, mint a tésztaszűrő. Amikor a sós vízben főtt tésztát átöntik a tésztaszűrőn, a tészta visszamarad, a sós víz átfolyik. Amikor a vér bemegy a vesébe és átfolyik a „szennyvíztisztítóba”, a sós víz teljesen kiürül és belekerül a vizelet elvezető csatornába ahonnan a szervezet visszaszedi. Ez egy érdekes működése a vesének, mert nem úgy csinálja, hogy kiszedi a vérből ami nem kell, hanem kidob mindent és ami kell, azt visszaszedi. Ez olyan mintha a háziasszonynak az átöntött tésztafőző vízből vissza kellene szereznie a vizet is és a sót is, hogy el ne vesszen. Ez a folyamat olyan intenzitással megy végbe, hogy a szervezet a negyed kg-nyi sótartalmát 4 óra alatt teljesen elveszítené, ha a kiürült só nem szívódna vissza a vesén keresztül! Mit jelent ez?

Hát azt, hogy az emberi szervezet számára nem az jelent feladatot hogy hogyan szabaduljon meg a sótól, hanem az, hogy hogyan ne veszítse el azt! Nem azon dolgozik, hogy kiürítse, hanem azon, hogy ki ne ürítse! A szervezet a teljes sótartalmát a vese munkája nélkül egy nap alatt 6-szor veszítené el, tehát a vese a vizeletből 1 nap alatt 1,5 kg sót emel vissza a szervezetbe. Mivel ez a munka nem teljesen hibátlan, a szervezet mindig veszít valamennyi sót!

Gondoljunk csak arra, hogy pl. intenzív mozgás során – főleg meleg időben – izzadással a szervezet nagy mennyiségű folyadékot, és arányaiban még nagyobb mennyiségű sót, azaz nátriumot veszít. Erőteljes mozgással az izzadság mennyisége elérheti a két litert óránként (akár 8 g nátrium veszteséggel). Valójában a nátrium az, ami a szervezetből nagyobb kiürülési rátával bír, így e miatt kell a sót mindennap pótolni a szervezetben, hogy a nátrium-kálium egyensúly – 30:1 arány – meg legyen! Erre azért van szükség, mert a kálium legnagyobb része a sejteken belül, míg a nátrium nagy része a sejteken kívül van a testünkben. Az élet lényege az, hogy a sejthártyánál meglegyen a megfelelő arányú ozmotikus egyensúly a sejten kívüli nátrium és a sejten belüli kálium között. Ha ez az egyensúly valami miatt felborul és nátriumvesztés következik be (fokozott izzadás, vizeletürítés, hasmenés miatt) -> borul a 30:1 arány, kálium túlsúly keletkezik, ami szívmegálláshoz vezet (bármilyen erős és fiatal valaki).

Kálium pótlásra soha nincs szükség, hiszen zöldség- gyümölcs fogyasztással biztosítjuk a szükséges mennyiséget, azonban a nátrium pótlás elengedhetetlen só formájában. Ehhez mindössze annyit kell tenni, hogy a zöldségeket fogyasztás előtt megsózzuk. Ennek köszönhetően kálium tartalmuk lassabban szívódik fel, és egyúttal a kálium túlsúlyt is kiegyensúlyozzuk. Nem véletlen, hogy nagyapáink annak idején úgy ették a magas kálium tartalmú paradicsomot, hogy minden falatot sóba mártottak előtte.

Természetesen mind a szélsőségesen magas, mind a szélsőségesen alacsony sófogyasztás ártalmas az egészségre, így az arany középút az, amit ebben az esetben is érdemes megtalálni.

Csak hogy néhányat említsek a sómentes diéta egészségkárosító hatásairól:

– növeli a vér LDL („rossz) koleszterin és triglicerid szintjét
– hatására nő az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélye (az alacsony nátrium bevitel miatt)
– növeli a szívbetegségek kialakulásának esélyét (napi 3000 mg nátrium fogyasztás esetén)

A túlzottan magas sóbevitel is tud ártalmas lenni, ugyanis a magas sóbevitel kedvez a Helicobacter pylori baktérium növekedésének, mely gyulladást, ill. gyomorfekélyt okoz ezáltal növelve a gyomorrák kialakulásának kockázatát.

Lényeges tehát az arany középút megtalálása a sófogyasztásban is, de NEM KONYHASÓ, hanem tiszta só formájában. Csupán néhány, a fogyasztása mellett szóló érv:
– a túltengésben lévő savakat leépíti, vizelettel kiválasztja és kiüríti
– elősegíti az emésztést, a tápanyagok felszívódását, kiváló gyomorerősítő
– természetes anti-hisztamin, így asztma esetén ugyanolyan hatásos, mint egy inhalációs spray, ráadásul mellékhatás mentesen
– immunrendszer erősítő. Növeli a vér mennyiségét, így a cirkuláló vérrel az oxigén minden sejthez eljut, a rákos sejtek pedig oxigén jelenlétében elpusztulnak- növeli a sportteljesítményt és fokozott fizikai igénybevételnél meggátolja a túlzott izzadást
– segít a vércukor-szint kiegyensúlyozásában és az inzulin szükséglet csökkentésében- csonterősítő. Nélküle felborul a csontanyagcsere és elkezdődik a csontritkulás.
– szerepet játszik az agyban a szerotonin- és melatonin-szint állandóságának fenntartásában, melyek a közérzetünket (önbizalom, pozitív gondolatok) szabályozzák, így közvetlenül és közvetetten is befolyásolja a személyiségünket- természetes antioxidánsként eltávolítja a toxikus salakanyagokat, így nem kell a szervezetnek az előző pontban említett boldogsághormonok képzéséhez szükséges esszenciális aminosavakat (tryptofánt, tyrozint) „feláldozni”
– segít az alvászavarok leküzdésében, mivel a só egy természetes altató is egyben
– fontos a libidó megőrzésben férfiaknál és nőknél egyaránt. Kutatások kimutatták, hogy a hölgyek általában kevesebb sót fogyasztanak mint az urak, így nekik gyakrabban van fejfájásuk! Ezúttal azonban nem az esti fejfájásokra gondolok, mert az nem a sóhiány következménye! Az attól van, hogy apuci túlzottan be van sózva!

A hiedelmekkel ellentétben nem a sok só idézi elő a magas vérnyomást, hanem a kevés! Ha valaki iszik elegendő vizet, de sót nem, vagy csak keveset fogyaszt, akkor nem marad elég víz a vérkeringésben és a véredények nem töltődnek fel megfelelően. A szervezet visszatartja a vizet, ezáltal megnő a vér térfogata és így nő a vérnyomás is. Kismamákat előszeretettel tiltanak el a sófogyasztástól mondván, ezáltal elkerülhető a terhességi magas vérnyomás! Had áruljak el egy titkot. A terhességi magas vérnyomást a magzat generálja. Olyan anyagokat termel, melyek megnöveli az anyuka vérnyomását, ugyanis a magasabb vérnyomással „éri el” a magzat, hogy több oxigént és tápanyagot kapjon a placentán keresztül. Ha válaszként az anyuka lecsökkenti a sófogyasztását, a vérnyomása csökkenni biztosan nem fog, ellenben a szervezetét megfosztja a nátriumtól, aminek következtében a sejtek inzulinérzékenysége romlik, ami inzulinrezisztenciához, vagy rosszabb eseten cukorbetegséghez is vezethet.

És ha mindez még nem lenne elég érv a tiszta só fogyasztására, had invitáljalak meg titeket egy tanulmányi kirándulásra az erdőbe. Ugye láttatok már vadetetőt? És ugye azt is észrevettétek, hogy van egy furcsa nagy darab tömb mindegyik tetején? Na mi az? Nyaló só! Az állatoknak tömbökben rakják ki a sót, hogy bármikor kedvükre, korlátozás nélkül bármennyit fogyasszanak! Ha ez valóban így van, márpedig így van, akkor az embernek miért nem lehet sót fogyasztani? Ez elég ellentmondásos, nem? A vadgazdálkodás tankönyvek azt írják, hogy az állatállomány trófeájának minősége, a szaporulat nagysága és az állatállomány általános egészségi állapota nagymértékben függ attól, hogy hozzáférnek-e folyamatosan az egyéb ásványi anyagokkal is dúsított nyalósóhoz. Az emberi szervezet sem működik ám másképp! Ugye nem látott még senki vadetetőn olyan feliratot, hogy két nyalintásnál több veszélyes?

Én világ életemben hadilábon álltam a történelemmel, de az tisztán megmaradt bennem amit anno a sóról tanultam. Régen a só fizetőeszköz volt. Valamikor háborúk folytak a só-útvonalak, só-lelőhelyek megszerzéséért. Vérünk só-tartalma, a magzatvíz só-tartalma, valamint az Ősóceánok sótartalma évmilliók óta ugyanolyan arányú, s ez genetikailag azóta sem változott, szóval a só létfontosságú, végigkíséri életünket a születéstől a halálig.

Na de most jön a lényeg! Milyen só a „jó” só? A köznapi életben sokféle sót használnak és árusítanak, és természetesen az eddig leírtak NEM a „hagyományos” étkezési sóra, azaz konyhasóra vonatkoznak!Na de akkor melyikre? Jövő heti cikkemből kiderül!

Felföldi Melinda
BodyWakes egészségmentor
Gasztronómiai tanácsadó

Életmódváltás mesterfokon
előadás
ÉRDEKEL

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


20.000 Ft vásárlás felett ingyenes kiszállítás. Elrejtés