Az evés, mint szenvedélybetegség I. rész

Az evés, mint szenvedélybetegség I. rész

Enni jó, sőt nagyon jó. Én is imádok és hiszem, hogy az egészségestudatos táplálkozás és a hosszan tartó egészség alapjaihoz tartozik az is, hogy mennyire tudjuk élvezni az ízeket, értékelni ételeinket.

Van viszont egy vékony határ, amit nem is olyan nehéz átlépni, és a túl oldalán az étkezés kényszeressé válik.

Pótcselekvés, jutalmazás, a folyton csak ennék (és eszek is) érzése. Amikor nem éhesek vagyunk és nem egyszerűen megkívánunk dolgokat, hanem ha kell, ha nem, eszünk. Vágyunk az evés élményére, és ad egyfajta pillanatnyi kielégülést.

Ha nagyon durva akarok lenni, azt mondhatnám az étel olyanná válik, mint a kábítószer, ily módon az étkezés pedig „szenvedély betegséggé” alakul, amiről már nem is olyan könnyű lejönni, hogy egyszerűen csak nem eszem meg azt a sütit és kész.

Mindez természetesen lelki, mentális és fizikális oldalakról is megközelítendő, sok-sok minden eredménye. De nézzük meg azt, milyen hormonális folyamatok zajlódnak ilyenkor a háttérben és hogyan alakulhat egy olyan egyszerű és mindennapi dolog, mint az étkezés valóságos függőséggé?

Több oldalról is fennállhat ez a folyamat, e heti cikkemben az első ilyen összefüggést vázolom fel.

Van egy vegyület a szervezetünkben, biztos számotokra is ismerős, ez az úgynevezett dopamin, ami az agyi ideghálózatokban valamint a mellékvesében termelődik, és mind az adrenalin mind a noradrenalin prekurzora (elővegyülete).

A dopamin akkor aktiválódik, amikor valamilyen pozitív inger ér minket, egyfajta jutalmazó szerepet tölt be azáltal, hogy örömérzetet okoz.

Ennek egyszerű oka van evolúciós szempontból, mégpedig, hogy ezzel vegyen rá minket a szervezetünk, hogy újból és újból megtegyünk bizonyos cselekedeteket, hiszen ez jó nekünk és fontos az életben maradás vagy akár a fajfenntartás céljából.

Hiszen mind az étkezést, mind a szeretkezést és a szerelmet jutalmazza az agyunk egy kis dopaminnal.

Emellett pedig bizonyos kábítószerek is a dopamin aktivizálódásához vezetnek.

Érdekes, hogy ugyanazon vegyület szabadul fel a szerelem vagy az evés hatására, ami különböző drogfogyasztás esetén.

Így gyakran, amikor hiányt szenvedünk dopaminban, annak érdekében, hogy ezt megkapjuk, a legegyszerűbb dologhoz fogunk nyúlni, ez pedig a táplálkozás. Ha pedig újból és újból ismétlődik ez a cselekedet, egy idő után mi magunk is megszokjuk, hogy jó érzéseink nagy részét az étkezésből merítsük. Nem véletlen, hogy sokan válnak például stressz evővé.

Ilyenkor persze, ahogy azt már említettem, fontos utánajárni, milyen lelki-mentális folyamatok, tudatalatti programok zajlanak bennünk, amik ehhez a folyamathoz juttatnak. Ilyenkor ugyanis hiába kapunk egy kiválóan összeállított, személyre szabott diétát, ha nem dolgozunk a másik oldalon is, akkor képtelenek leszünk azt tartani.

Ami pedig még érdekesebbé teszi a dolgot az az, hogy bizonyos embereknek még inkább nehezebb betartania a táplálkozási ajánlásokat. Ennek pedig a hormontípusunkhoz van köze.

A férfiak szervezetében ugyanis van 3, a nőkében pedig 4 olyan hormontermelő mirigy, amelyek közül az egyik, van, akinél pedig kettő is aktívabban működik. Ilyenek az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a mellékvese és a petefészek. Bizonyos ételek pedig ezeket még pluszban stimulálják és még aktívabb működésre késztetik.

Ha emlékeztek még a dopamin előállításának egy részéért éppen a mellékvese felel. Emiatt, aki mellékvese hormontípusba tartozik (tehát eleve aktívabban működik a mellékveséje az átlagnál), eleve magasabb dopaminszinthez van szokva. Emiatt, ha a dopaminszintje lezuhan, akkor ösztönösen bekapcsol egy olyan reakció a szervezetében, ami étkezésre sarkall. Amit pedig aztán az agyunk ugyebár dopaminnal „jutalmaz”.

Ráadásul ilyenkor persze nem az érdekli az illetőt, hogy mit és milyen arányban eszik, hanem éppen azokat a dolgokat kívánja, amiket a hormontípusa alapján kerülnie kellene, mert stimulálják a mellékveséjét. Vagy B verzió gyanánt, olyan ételeket, amik más szempontból is örömérzetet okoznak pl: finomított szénhidrátok.

Természetesen nem lehetetlen küldetés a mellékvese típusba tartozók számára sem egy egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozási formát tartani és nem feltétlenül megy könnyen mindenki másnak, aki nem ebbe a típusba tartozik. Ez csak, mint érdekesség tartozik hozzá a témához.

A probléma megoldása természetesen nem abban van, hogy leszokunk az étkezésről. 😀

Fontos, hogy megtanuljuk mik azok a táplálékok, amik nekünk jók és milyen arányban. Továbbá, hogy tudjuk mikor és mennyit érdemes étkeznünk. Mindezt pedig ültessük át, úgy a gyakorlatba, hogy az ne stresszként jelenjen meg az életünkben.

A legjobb és általában elengedhetetlen lépés, pedig, ha mindezt megelőzi, azoknak a lelki és mentális blokkoknak a feltárása és feloldása, amik megnehezítik és görcsössé teszik az életmódváltást.

Mindez persze nem egyik napról a másikra történik. Nem úgy működik, hogy tegnap még így csináltam holnap pedig már úgy. Haladjunk lépésről lépésre, hagyjunk időt magunknak és legyünk türelmesek. Ez éppoly fontos az életmódváltáshoz, mint bármely más tényező.

Szeretettel:

Kiss Vivien

BodyWakes Egészségmentor

Funkcionális táplálkozási tanácsadó

Életmódváltás mesterfokon
online előadás
ÉRDEKEL

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


20.000 Ft vásárlás felett ingyenes kiszállítás. Elrejtés