A birtoklás illúziója
Olvasási idő: 5 perc
Semmi sem a tiéd, a birtoklás az egó illúziója. Mindened ami van csak átmenetileg kapod használatba, megőrzésre, gondozásra.
Például amikor megszületsz, kapsz egy testet. Ebben a testben élheted le földi életed. Ahogy megszokod a testben a létet, elkezdesz azonosulni vele. Azt gondolod és érzed, hogy ez vagyok én, ez az én testem.
Kialakul a birtoklás, a ragaszkodás. És persze a félelem, mi lesz, ha megsérül, ha megbetegszik, ha megöregszik, ha meghal.
Nehéz elfogadnod, hogy egy olyan fizikai lény vagy, aki az enyészetre van ítélve. Ez az el nem fogadás aztán, hogy könnyebb legyen elviselni, tagadássá változik. Úgy teszel, mintha te soha nem halnál meg, soha nem lennél beteg, soha nem öregednél meg. Legalábbis fiatal korban, amíg az öregség, betegség, halál szele nem érint meg, addig úgy teszel, mintha ezek a tények soha nem léteznének.
Persze mélyen belül tudod, még ha próbálsz róla nem tudomást venni, hogy téged is utol fog érni az elmúlás. Pláne akkor, amikor a közvetlen környezetedben betegszik meg, öregszik meg, vagy hal meg valaki. Vagy kapsz az élettől egy jelzést és te magad élsz meg egy betegséget, sérülést vagy halálközeli élményt.
FONTOS: Mindez olyan belső és folyamatos félelemhez vezet, ami alapvetően meghatározza tudat alatt és sokszor tudatosan is gondolkodásmódodat, érzelmi állapotaidat, ebből fakadóan tetteidet és szokásaidat.
És persze teljesen lesújt, amikor elveszíted a látszólagos kontrollt a tested felett. Azaz a tested elkezd olyan irányba változni, ami a gazdának nem tetszik, mondjuk elhízik, vagy ráncosodik, vagy erőtlen, rugalmatlan, vagy fájdalommal teli, vagy beteg lesz.
Ilyenkor a félelem átmehet a negatív érzelmek egész kálváriájának megélésébe, mint pl. düh, harag, szomorúság, bánat, keserűség, rettegés, pánik, stb. Hirtelen rádöbbensz, hogy a testedet, amivel eddig azonosítottad magad, elvesztheted, vagy olyan formában kell elviselned, amit legszívesebben lecserélnél, mert utálod és megveted.
Bizony a test nem egy olyan használati eszköz, amit ha már meguntad, vagy nem tetszik, könnyen lecserélheted vagy kidobhatod.
Valójában meg lehet tenni ezt is, de annak elég jelentős következményei vannak. Ezért jobb esetben inkább próbálod megóvni, vigyázni rá, gondozni, karban tartani, hogy minél hosszabb ideig szolgáljon. Törődsz vele, mint a kedvenc kocsiddal. Hiszen ez a tiéd, a te tulajdonod, a te birtoklásod tárgya, amivel nagyon fontos neked, hiszen ezzel azonosítod magad.
JEGYEZD MEG: Ez a folyamat aztán elvezet a tökéletes rabsághoz. A fizikai anyag, a matéria rabja leszel. Ezzel együtt a pedig elmúlásra és halálra is ítéled magad.
Vajon van ebből kiút?
A jó hír, hogy igen. Létezik egy olyan átalakulás, egy úgynevezett transzfiguráció, amely során lényed egy alkímiai átváltozási és megújulási folyamaton megy keresztül, amelyben a halandót a halhatatlan váltja fel. Ehhez vezető első lépés a felismerés.
A felismerése annak, hogy valójában nem anyag vagy, hanem az anyagot létrehozó energia.
Mára már a tudomány is bebizonyította, hogy minden anyag valójában energia és minden ugyanabból az energia esszenciából származik, amit nevezhetünk isteni mátrixnak.
Ez az isteni mátrix minden alkotója és egyben maga az alkotó is. Egy szuperintelligens energia, amiből minden származik és ami mindenben jelen van. Ez elsőre kicsit elrugaszkodottnak hangozhat, de a kvantumfizika szerint is minden energiából és információból áll.
A kvantummező az a dimenzió, ahol az energia még nem vált anyaggá. Egy olyan valószínűség, ami minden lehetséges és még meg nem nyilvánult formát tartalmaz.
A misztikusok ezért megnyilvánulatlannak is szokták nevezni. A kvantummezőt nevezik még kvantum-mátrixnak, sokan megfeleltetik az információs mezőnek, morfogenetikus mezőnek, vagy tudatmezőnek. A kvantumfizika „nullponti mezőnek” is hívja, vagy, ahogy Einstein megfogalmazta: “az egyetlen valóság”.
Azért, mert valami nem nyilvánult meg a fizikai dimenzióban formává, ez nem azt jelenti, hogy
nem létezik.
Sokszor ez megtévesztő lehet, mert az öt érzékszervünk, ami a fizikai valóságunkból származó ingereket észleli, arra kondicionál minket, hogy csak azt nevezzük létezőnek, amit képesek vagyunk látni, hallani, érinteni, ízlelni vagy szagolni.
Valójában, amit az öt érzékszervünkkel képesek vagyunk érzékelni az a tényleges valóság csak igen kicsiny része. Hasonló ahhoz, mint amikor benézünk egy kulcslyukon és másik helyiségnek egy részét képesek vagyunk látni, de messze nem az egész teret.
Tehát az isteni mátrix átsző mindent, ami látható és láthatatlan. Képzeljük el úgy, mint egy olyan létezőt, ami mindig volt, mindig van, mindig lesz, ami mindennek az esszenciája és egyben alkotója.
Ebből az energia és információs mátrixból teremtődött meg maga az ember is. Az ember is az isteni energiaformula egy kifejeződése. Valójában az ember az isteni Végtelen Intelligencia egy földi megnyilvánulása. Ezért írták már a Bibliában is, hogy „Isten a saját képmására teremtette az embert”.
Az emberi szellemlélek, ami még nem manifesztálódott anyaggá, kezdetben androgün volt, azaz kétnemű.
Ez egy teológiai-ontológiai elképzelés, mely nem tévesztendő össze a biológiai értelemben vett hermafroditizmussal, ami a mindkét nemre jellemző genitáliákkal (nemi szervek) született fejlődési
rendellenességet jelenti.
Az androgün kifejezés azt jelenti, hogy a kezdetben a fénylélek, amit az egyiptomi misztériumok Ká-nak vagy Fekete Ozirisztnak neveznek, az Istenember-állapota.
Az igazi Istenember, aki az Atyához hasonló, egységben van és nem választotta még szét a
polaritás feszültsége.
Ha ezt kvantumfizikai nyelven akarjuk megfogalmazni, akkor az androgün fénylélek olyan, mint az atom, nyugalomban és egyensúlyban van, mert alkotja az atommagját egy pozitív töltésű proton, egy semleges töltésű neutron és körülötte a negatív töltésű elektron felhő.
Tehát a pozitív és negatív pólusok kiegyensúlyozzák egymást. Ez a hármas egység olyan, mint egy három lábú szék, stabil egyensúlyban van. A teológiában ez Atya, a Fiú és Szentlélek egysége, emberi minőségben pedig a test-lélek-szellem trilógiája.
A dialektika világában, ami a mai három dimenziós életterületünk, viszont minden csak az ellentétével fordul elő.
Nappal – éjjel, világosság – sötétség, öröm – bánat, fiatalság – öregség, jó és rossz, élet és halál. Ezek elválaszthatatlanok, az egyiket elkerülhetetlenül követi a másik, s így az egyik a másiknak a létrehozója. Ez az alapvető törvény, ami mindent a szüntelen változásnak és felőrlődésnek, kikeletnek, virulásnak és hanyatlásnak vet alá. Létünk e területe ezáltal a végesség, fájdalom és szenvedés, lebontás, betegség és halál területe.
Az androgün fénylelkek egy része ebbe a világba bukott le, minek következtében megtapasztalták a kettősség, azaz a széthasadás állapotát, melynek hatására polarizálódtak, azaz pozitív vagy negatív töltést vett fel és így kialakult az egységes lélek állapotból a nemiséggel ellátott lelkület.
Tehát így született meg a női és a férfi lelkülettel ellátott természetember. Az az ember, aki alá van vetve az élet és halál körforgásának.
A természetember az anyagszülte ember, akit elhomályosít a fizikai test és egyéb anyagi megnyilvánulások birtoklásának illúziója. Emiatt kívül keresi a boldogságot, de azt soha sem tudja igazán megtalálni. Mert a mennyei boldogság, ami mindent átható belső békében és feltétel nélküli szeretetben nyilvánul meg, az nem kívül, hanem mélyen magunkban belül található.
Ezért a legtöbb ember mélyen szunnyadó igaz lelki vágya, amiről gyakran nem is tud, de a hiányát érzi, hogy magasabb tudatszinteket elérve visszatérjen az eredeti, egységes szellemlélek állapotába.
Abba az állapotba, ahol az anyag és birtoklás illúzióját felváltja az isteni egység állapota, ami magában foglal mindent, ezért semmi nem kell birtokolni, mert az mindent tartalmaz. Ahogy az atom is tartalmazza a harmonikus egységet alkotó egészet, a pozitív töltésű protont, a negatív töltésű elektront és a semleges neutront.
Gnosztikus tanok ezt átpolarizálódásnak nevezik, ami azt jelenti, ha sikerül valakinek a hangsúlyt az „személyes énjéről” a „halhatatlan lélekre” áthelyeznie, akkor fokozatosan pólusváltás megy benne végbe, melynek eredményeként mikrokozmikus rendszere, azaz a fizikai teste, az éteri teste, a mentálteste és az asztrálteste érzéketlenné válik a dialektika, az ellentétek befolyásaival szemben, és elkezd teljes egészében az eredeti isteni szférákból élni.
Ekkor elmúlik az ego és birtoklás illúziója is és átveszi a helyét az isteni egység és a feltétel nélküli szeretet.
Felhasznált irodalom:
Jan Van Rijckenborgh – Fama Fraternitatis
Lectoricum Rosicrucianum – Fogalomtár
Dr. Joe Dispenza – Engedd el önmagad
Dr. David R. Hawkins – Erő kontra erő
