Az elhízás és ami mögötte van 3. rész

A gének és hormonok után térjünk át a túlsúlyos emberek gondolkodásmódjára, hiszen a gondolatok és érzelmek testsúlyra gyakorolt hatása legalább akkora, vagy még nagyobb jelentőséggel bír.

A kövér emberekre jellemző, hogy testi megjelenésükkel az átlagnál többet foglalkoznak. Külsejük megítélését az az érzés uralja, hogy testük utálatos és groteszk, ami iránt mások is csak ellenérzéssel és megvetéssel viszonyulhatnak. Ezek a negatív gondolatok színezik minden személyes kapcsolatukat.

Testük minden hiányosság, kudarc és elégedetlenség magyarázatává és szimbólumává válik.

Túlsúlynak kommunikatív szerepe is van

Túlsúlynak kommunikatív szerepe is van, hiszen a nem vállalható érzések közvetítésére kiválóan alkalmas külső megjelenésük, így a nyílt konfrontáció elkerülhető. Az is gyakori, hogy valamilyen belső igényt elégítenek ki az étellel, de nem az éhséget: az ürességtől való félelmet, szorongást csillapítják. Hozzászoknak az igények, vágyak azonnali kielégítéséhez, legalábbis annak pótlásához.

A kövér test lehet védekezés is

FONTOS: Kísérletekkel igazolták, hogy ha vattamellénnyel megnövelik a gyermekek testhatárait, társukat közelebb engedik magukhoz, mert nagyobb biztonságban érzik magukat.

A túlsúlyosak saját megítélése után lássuk a társadalmi megítélést, hogyan is alakul esetükben!

kényelemKorábban a közvélemény nyugodt, derűs, megfontolt embernek tartotta őket, a mai felmérések viszont ellenkező beállítódást igazolnak: a túlsúlyosakat lustának és butának vélik, és nagyon sok területen negatív megkülönböztetést kell elviselniük átlagos súlyú, ugyanolyan fizikai és/vagy szellemi képességekkel jellemezhető társaikkal szemben. A kövérség társadalmi megítélésében nem hagyható figyelmen kívül a művészetek és a média által közvetített testideál hatása sem.

ÉRDEKESSÉG: Rubens korában a teltség esztétikusnak számított, a hatalom, a dominancia jele, sőt mi több, a termékenység szimbóluma volt (gondoljunk pl. a Willendorfi Vénuszra). A 18-19. századig a kövérség csak a felső osztályokat jellemezte.

Ma viszont az elhízottság az alsó osztályokra jellemző: ma a szegények eszik azt, amit már a gazdagok kevésbé fogyasztanak.

Az elmúlt évtizedekben egyre inkább a soványság számított divatosnak és egyedüli követendőnek, így a különböző fogyókúrákra vonatkozó publikációk száma megsokszorozódott. .

Megváltozott a nők társadalmi szerepe és én-ideálja is.

Az anyaszimbólum háttérbe szorult, helyébe a szexszimbólum került, a női test a reklámipar fő eszközévé vált. Mindezek hatására a háziasszony-szerepen túllépő, karriert építő nők egyre nagyobb súlyt fektetnek a jó megjelenésre, a fiatalosság megtartására, hiszen a karcsúság elvárása mind több foglalkozásban megjelenik.

A “sikeres ember” fontos ismérve a jó kondíció, a karcsú testalkat lett.

A terápia tervezésekor a legfontosabb szempontok egyike a motiváció, hiszen megfelelő belső motiváció (tudatos szándék, akarás) nélkül a súlycsökkentés nem lehet sikeres, és/vagy tartós. E mellett elengedhetetlen a hiteles terápiás közeg. Minden terápia előtt tisztázni kell, mit akar a páciens, mit tud vállalni a terapeuta, milyen előnyei és hátrányai származnak a „betegnek” a gyógyulásból. Az utóbbira azért kell gondolnunk, mert a pszichés zavarokban mindig jelen vannak bizonyos betegség előnyök is.

Az elhízás kezelésében szóba jöhető fontosabb pszichoterápiás lehetőségek a következők:

  1. Mélylélektani terápiák – a személy élettörténetéből kísérelik meg feltárni a túlsúllyal összefüggésbe hozható eseményeket, rejtett, elfojtott A tudattalanul működő lelki mozgatórugók felismerése, belátása terápiás értékű lehet. E csoportba sorolhatjuk a pszichodráma módszerét, mely csoportos, dramatikus formában segít feldolgozni az élményeket.
  2. Viselkedés- és kognitív terápiák – a beteg saját tréningje, mely során az instrukciók alapján végzett gyakorlatok az evés megváltoztatására irányulnak. Ez történhet önmonitorozással pl. evési napló formájában, vagy az evést megnehezítő megoldások feltárásával a hűtőszekrény bezárásától és a kulcs elrejtésétől kezdve az előre meghatározott időpontokban történő étkezésig. A kívánatos testkép megerősíthető például azzal, hogy a túlsúlyos személy régi, már kihízott ruháját előveszi, s az állandóan a szeme előtt van, mintegy célként lebegve előtte. Ugyanígy hatékony az is, ha különböző helyzetekben elképzeli magát lefogyott állapotban.
  3. Megváltozott tudatállapotot alkalmazó módszerek: hétköznapi tudatállapot helyett módosult tudatállapotot hoznak létre valamilyen technikával, s ezt az érzékeny állapotot használják ki a terápia céljaira. A hipnózis pl. gyors változásokat képes létrehozni, hatékony módszer. Az ebben alkalmazott korregresszió módszere során a beteg életében fontos szerepet játszó, a túlsúllyal összefüggő eseményre mennek vissza időben, és a felbukkanó élményekkel, emóciókkal végzik a terápiás munkát.
  4. Családterápia: sok pszichoszomatikus elváltozás leginkább a családon belüli kommunikációs zavar következménye. A tünetnek a családon belül homeosztatikus funkciója van. Ha javul a tünethordozó, gyakran egy másik családtag betegszik meg, például: ha lefogy a feleség, a férjnek lehetnek szorongásos panaszai, mintegy annak kifejezéseképpen, hogy a csinosabb feleség kiválthatja a férfiak vonzódását, s a férjnek új, számára kellemetlen érzésekkel kell(ene) szembenéznie (pl. féltékenységgel).
  5. Csoportterápia: gazdaságos, mert egyszerre több beteg kezelése folyik, és specifikus előnyei is vannak. A csoportkohézió kialakulása felerősít olyan folyamatokat, melyek javuláshoz vezetnek. A betegek egymást segítve és a másik tükrén át jobban megértik saját helyzetüket. Különféle megközelítéssel működő csoportmódszerek ismertek – pszichodinamikus, viselkedésterápiás, hipnózis, relaxáció, eklektikus. Ez utóbbi a legjobb, melyben többféle módszert alkalmaznak a csoport igényeinek, fejlődésének, a zavar jellegzetességeinek megfelelően.
Amit hangsúlyozni szeretnék, az a terápiák integrációja, mert mindegyik módszer önmagában csupán egy szeletet emel ki az emberi személyiség teljességéből.

 

Épp ezért kritizálhatók a csupán fogyókúrával vagy valamilyen „csodaszerrel” élő eljárások a kóros elhízottság kezelésében. Igaz, hogy egy-egy módszer is sokat segíthet, mert ha elindítja a változást, az elért eredmények stabilizálását a beteg saját erőforrásainak mozgósításával képes elérni.

Leginkább csoportterápia szolgál az integratív terápiás rendszerek keretéül.

Ezt egyéni terápiák egészítik ki:

  • feltáró,
  • pszichodinamikus terápia,
  • viselkedés- és kognitív terápia,
  • mozgásterápia,
  • készségfejlesztés,
  • diéta,
  • és nem utolsósorban a szomatikus terápia.
A komplex életmódváltozáshoz mindezek együtt nagyobb segítséget adnak, mintha külön-külön alkalmaznák őket.

Azonban minden módszer csak akkor jelent értéket, ha az elért eredmények stabilizálására is törekszik, amiben a pszichoterápiának nagy szerepe van, hiszen rövid távú eredmények elérésére bármely módszer alkalmas. Minden módszernek vizsgálnia kell a hosszú távú eredményességet is!

Zárszóként pedig csak annyit, hogy a végső cél minden esetben azonos: az énerő növelése, a negatív önértékelés feloldása, az emberi kapcsolatok javítása, a testséma zavarok korrekciója, sikeres stressztűrő képesség kialakítása, és a megküzdő képesség (coping) javítása.

 

A BodyWakes táplálkozási szekció szakmai vezetője, gasztronómiai- és életmód tanácsadó, okleveles funkcionális táplálkozási tanácsadó, Germán Gyógytudomány konzulens, ThetaHealing konzulens, a BodyWakes Életmód Akadémia alapító tagja, BodyWakes Nagykövet