Az evés, mint szenvedélybetegség III. rész

Legutóbbi két posztomban arról írtam nektek, hogyan válunk különböző hormonális folyamatokon keresztül függővé az étkezéstől. Volt szó a dopamin által kiváltott örömérzetről valamint a hormontípusok és kívánós reakciók közti összefüggésről is.

Mai, ebben a témakörben az utolsó írásomban megnézünk még egy ehhez kapcsolódó összefüggést. Mégpedig azt, hogy hogyan okoznak a finomított szénhidrátok, olyan folyamatokat, melyek hatására szintén az étkezés rabjaivá válhatunk.

Amikor finomított szénhidrátokat fogyasztunk, a vércukorszintünk hirtelen emelkedik meg. Emiatt a hasnyálmirigyben hirtelen nő az inzulinszint termelés is. Hisz az inzulin az a kicsi kocsi, ami eltudja szállítani a cukrokat a sejtekhez. 

Magas szénhidrát tartalmú ételek emésztése során, mint azt már tudjuk megnövekszik az inzulin termelés. Ez a finomított szénhidrátoknál jellemzően hirtelen, drasztikus inzulinszint emelkedést jelent.

Az inzulin pedig növeli a BCAA aminosavak (izoleucin, leucin, valin) felvételét az izmokba, azonban a triptofán (esszenciális) aminosavét nem. Így a vérben megnő a triptofán szintje a többi aminosavhoz képest.

A vérben pedig vannak olyan szállító fehérjék, amelyek ezeket az aminosavakat az úgy nevezett vér agy gáton keresztül eljuttatják az agyba.

Mivel a BCAA aminosavak a megnövekedett inzulinszint hatására beépülnek az izmokba, nem ülnek fel ezekre a szállító fehérjékre. Így viszont a triptofánból jóval több használja ki ezt az utazási lehetőséget.

Ez azt eredményezi, hogy a triptofán aminosav a vér-agy gáton keresztül akadálytalanul eljuthat a központi idegrendszerbe. Ahol átalakul szerotoninná, amit boldogsághormonnak is szoktak nevezni. Tehát örömérzetet okoz.

Nem csoda, hogy úgy tartják, ha bánatos az ember, egy kis édesség gyógyír rá. Hiszen egy jó kis cukros csoki tényleg megdobja a szerotonin termelésünket, így tényleg pillanatnyi örömet okoz. Viszont ez csak átmeneti, hosszú távon természetesen nem megoldás a kedélyállapot javítására.

Ráadásul a folyamat itt nem ér véget, mivel a szerotonin fokozza a tobozmirigyben a melatonin termelést, ami álmosságot okoz. Így a jó kis örömteli szerotonin löket után, jön is a kóma.

Összességében tehát nem éri meg sem az édességtől sem úgy általában az étkezéstől várnunk az örömöket.

Persze optimális esetben egy jó falat tényleg jól esik, és az étkezés élménye is valóban nagyon fontos. De ne várjunk el tőle többet, mint, ami a dolga.

Egyetek jókat, egészségeseket és találjatok meg az életben minden kis apró örömöt!

Szeretettel:

Kiss Vivien

BodyWakes Egészségmentor
Funkcionális táplálkozási tanácsadó

BodyWakes egészségmentor, funkcionális táplálkozási tanácsadó, mediball és jógaoktató, a BodyWakes Életmód Akadémia alapító tagja, Life Coach, BodyWakes Nagykövet