A tudatalatti hatása életünkre és szervezetünk működésére

A tudatalatti hatása életünkre és szervezetünk működésére

Oly sokszor találkozhatunk azzal, hogy a tudatalattinknak mekkora hatása van életünk minőségére és szervezetünk működésére.

De mi az a tudatalatti? Hol van? Hogyan működik? Ha olyan nagy befolyással van ránk, akkor van lehetőségünk hatni rá?

Elménk napi szinten 80-90 ezer gondolatot generál. A gondolat energia, ami hat az Univerzumra és visszahat az azt kibocsájtóra és a világra. A gondolatok nem „csak” külső világunkat befolyásolják, hanem a gondolatok szülik a bennünk lévő érzelmeket, az érzelmek lobbantanak be minket cselekvésre, a tetteink határozzák meg szokásainkat, szokásaink pedig eredményeinket.

A gondolatok tudatos elménkben születnek. A bennünk lévő gondolatok születését, azonban több dolog is befolyásolja. Legnagyobb hatással a tudatalattink van rá. A tudatalatti, minden korábbi tapasztalásunk és érzelmeink tárháza. Tudatalattink elképesztő mennyiségű információt képes feldolgozni pillanatok alatt. A tudat felfogja a kívülről érkező ingereket, majd továbbítja az információt a tudatalattinak, a tudatalatti pedig a korábbi mintákkal azt összehasonlítva visszaküldi a választ a tudatnak, hogy milyen akaratlagos folyamatot indítson el a külső ingerre adott válaszreakcióként. Tudatalattinkban tehát minden rögzül és ott létrejövő programok, berögzültségek nagyban befolyásolják gondolkodásunkat.

Tudatalattink vezérlése alatt áll a szervezetünk vegetatív folyamatai is. A vegetatív irányítás olyan folyamatok végrehajtása a testben, amihez nem kell tudatosan gondolkodni, mint pl. a szívverés. Tehát a tudatalatti egyik tárhelye a vegetatív idegrendszer, ami behálózza az egész testünket.

Van ezen kívül egy másik irányítórendszer is, ami szintén összefüggésben van a tudatalattival. Egy emberi sejtben a sejtek differenciáltsága szerint másodpercenként 50-100.000 különböző kémiai reakció zajlik le. Ennek a hihetetlen információmennyiségnek az összehangolását egy különleges irányítórendszer végzi. Ezek fénykvantumok, amelyeket minden sejt előállít. Ezeket a fénykvantumokat professzor Popp után „biofotonok”-nak hívják.

Ennek a fajta testi irányításnak az a jelentősége, hogy minden sejt alacsony intenzitású mágneses teret von maga köré, mely fizikailag mérhető. Az ilyen elektromágneses mezők tulajdonsága, hogy rezonanciába lépnek más mágneses mezőkkel, melyek kívülről érkeznek. Tehát minden sejtünk, minden sejtünkkel folyamatosan kommunikál.

A sejtek genetikai információit hordozó DNS (örökítő anyag), kromoszómának nevezett makromolekulákba van csomagolva. Az ember genomja 23 kromoszómapárból áll és azon gének számát, melyek fehérjét kódolnak, 20 000-25 000 közé becsülik. Ez azonban a teljes génállománynak mindössze kb. 10%-a. A maradék 90%-nak olyan funkcionális szerepe van, ami azt jelenti, hogy képesek bizonyos frekvenciájú rezgésekre reagálni. Ezt hívjuk a DNS vibrációs szerkezetének, melynek köszönhetően a DNS képes külső információt befogadni, tárolni és továbbítani. (Piotr Gariaev és mts 2014.) Tehát gondolataink, melyek érzelmeket váltanak ki bennünk, olyan energia tartományban mozognak, amelyek a sejtjeinkben lévő funkcionális DNS állományunkra is hatnak. Így képesek vagyunk érzéseinket sejt szinten tárolni a DNS-ben. Ezt hívjuk sejtmemóriának, ami valójában a tudatalattink tárhelye.

Mondhatjuk, hogy egy egyed genetikai felépítése, ami lényegében maga a genom, az, amit az ember DNS formájában a sejtmagban, illetve a sejt mitokondriumában tárol. A humán genomban azonban számos szabályozó szekvencia van, melyek kulcsszerepet játszanak a génexpresszióban, azaz a gének kifejeződésében. Ez azt jelenti, hogy egy gén többféle úton is megnyilvánulhat, azaz a genotípus kódolja az egyed fenotípusát. Egy egyed fenotípusán érthetjük a teljes fizikai megjelenését, vagy specifikus jelleg megjelenését.

Mi jelent ez a mindennapi életben?

Azt, hogy a genetikai adottságok nem statikusak, hanem dinamikusak, amelyet számos tényező befolyásol. Például egy embrió több sejtfejlődési útvonalat is választhat, úgy egy genom is több epigenetikus útvonallal rendelkezik.

Minden sejt élete kezdetén átesik egy “válság-krízis” perióduson, ami meghatározza sorsát. Ez a folyamat nincs kapcsolatban az örökölt gének minőségével, hanem epigenetikai természetű. Ugyanígy minden egyed fejlődési pontokon megy keresztül, melyeket a válságok jellemeznek. És habár ezek a fejlődési stádiumok genetikailag meghatározottak, az a mód, ahogyan az egyes válságokat az egyén megoldja, az már koránt sem az. Analógiával élve a sejt differenciációval, a folyamatot epigenetikainak nevezték el, hiszen nem közvetlenül a gének vesznek részt benne.

Tehát az epigenetikai szabályozás olyan környezeti hatások (pl. anyai hatás, táplálék, mozgás, gyógyszerek, mérgek, lelki hatások, fény, stb. > ezeket összefoglaló néven epigenetikai tényezőknek hívjuk) összessége, amelyek a DNS nukleotid (fehérje) sorrendjét nem változtatják, viszont egyéb a génműködésre ható változásokat idéz elő.

Az epigenetikában tehát a változás úgy történik, hogy magát a genetikai kódot (vagyis az aminosav sorrenden keresztül a DNS-ben tárolt információt) közvetlenül nem érinti, csak az abban tárolt információk megnyilvánulásának, vagy éppen meg nem nyilvánulásának szabályozásán keresztül fejti ki hatását (Riggs és mtsai., 1996).

Az egyik legerőteljesebb epigenetikai hatás, ami így hatással van a DNS megnyilvánulására és ezáltal a sejt fejlődésére és működésére, az az érzéseink által a tudatalattiba juttatott és tárolt információ.
Így elmondhatjuk, ha egy információ (gondolat) kellő érzelemmel párosul, akkor a tudatos elmén keresztül a vegetatív idegrendszer által eljut a sejtekhez, ott sejtmemória szinten képes tárolódni és aktiválódni, ami befolyásolja egész lényünk és ezen belül elménk tudatos gondolati minőségét is. Tehát folyamatosan sejt szinten újrateremtjük magunkat és módosítjuk a genetikai kódunkban tárolt információ megnyilvánulását a környezeti hatások észlelése és értelmezése szerint a gondolataink által.

Ráadásul az így megteremtett tudatalatti tulajdonságok még örökölhetőek is. Hiszen az epigenetikai folyamatokat két fő tulajdonsággal rendelkező rendszerre bonthatjuk:

– „válasz” tulajdonság, amely során a külső, környezeti tényezőkből származó hatások érzékelésre kerülnek, befolyásolva a genetikai kódban tárolt információ megjelenését

– „memória” tulajdonság, amely adott epigenetikai változatok örökölhetősége által lehetővé teszi a szerzett változatok továbbadását a következő generációknak (Barnett és mtsai., 2014).

Tehát gondolataink és érzelmeink által programozott tudatalattink minőségének áldását vagy átkát a génjeinkre történő befolyáson keresztül még tovább is örökíthetjük utódaink számára.

Arról nem is beszélve, hogy az örökölt tudatalatti programon túl, amit a fogantatás pillanatában kapunk, az anyaméhben történő fejlődés során a magzat mindent sejt szinten tárol, amit az anya érez a várandósság alatt és születése után a gyermek kb. 6 éves korig minden információt (legyen az építő vagy romboló) szüretlenül szintén sejt szinten raktároz.

Elmondhatjuk, hogy mire felnövünk egy olyan tudattalan érzelmi program csomagot hordozunk sejt szinten, ami befolyásolja biológiai fejlődésünket, gondolatainkat és ezáltal egész életünket.

Ezért, ha nem vagyunk elégedettek életünk és egészségünk minőségével érdemes a negatív tudatalatti programunkat felszínre hozni és újra írni, hogy másképpen hasson lényünkre. Igazi gyökeres változást tudatalattink átprogramozásával tudunk elérni, mert hitünk befolyásolja a génjeink megnyilvánulását.

Szeretettel
Szántai Zsolt
BodyWakes Alapító
Egészségmentor

Életmódváltás mesterfokon
online előadás
ÉRDEKEL

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.