Olvasási idő: 4 perc

SAJÁT TAPASZTALAT…TANULSÁGOS

1,5 éves a történet, de az üzenete még mindig aktuális…
Szeretnék Veletek megosztani egy saját sztorit, amivel azon túl, hogy nem vagyunk egyformák, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bizony mennyire nem és mennyire fontos figyelembe venni az egyéni érzékenységeket is!

Amikor valaki eljön hozzánk táplálkozási tanácsadásra, akkor megállapítjuk a táplálkozási típusát, hogy szénhidrát, fehérje vagy egyensúlyi típusba tartozik-e.

Megállapítjuk a hormontípusát, hogy az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a mellékvese, vagy épp egyes hölgyeknél a petefészek-e a domináns hormontermelő mirigy. Majd megvizsgáljuk az egyéni érzékenységeket is. Persze most jól leegyszerűsítve a folyamatot.

Miért fontos az egyéni érzékenységre figyelni?

Azért, mert attól, hogy valakinek a típusa szerint van egy ajánlott élelmiszerlistája, lehetnek benne egyéni eltérések.

Például a burgonya jellemzően egy szénhidrát típusnak rendben van, de attól még lehet, hogy valakinek egyénileg mégsem jó. Pl.nekem. De erről még később.

Szóval azt vettem észre az elmúlt időszakban, hogy valamitől nagyon, de nagyon puffadok. Nem igazán értettem miért, hiszen én aztán odafigyelek rendesen, hogy azt egyem, ami nekem jó.

Persze előfordulnak kilengések, de minimális mértékben ahhoz, amennyire már puffadtam. De már kb. azt éreztem mindentől, hogy bármit eszek, semmi sem jó, konkrétan minden evés után kellemetlen volt már. Pedig ugye nem eszek glutént már egy ideje, állati eredetű tejterméket sem.

Elkezdtem végiggondolni, hogy vajon mi lehet a háttérben?

Közben csinálok egy olyan protokollt is, melynek szerves része a jódpótlás, melynek méregtelenítő tünetei között szerepel ugyan a puffadás, de már régóta csinálom. Egyrészt úgy gondolom, hogy már túljutottam azon a fázison, amikor ennyire ettől puffadnék, illetve éreztem, hogy ez most valami más.

Elkezdtem végig gondolni, hogy mely termékek állandóak az életemben, melyek azok, amiket napi rendszerességgel fogyasztok, hiszen biztos, hogy ezek közül nem jó valami. Ezt végig gondolva rájöttem, hogy ez a tojás, és a kenyér, amit sütök itthon, ami ugye glutén, cukor, szója és tejmentes, tehát elvileg nincs benne semmi, ami káros. És valóban nincs benne olyan.

Mondtam Zsoltnak, a férjemnek, hogy most már ez az állapot nagyon nem jó. Volt olyan este, hogy annyira felpuffadtam, úgy néztem ki mint egy hordó, még Zsolt is nézi nézi a hasam, azt mondja húú ez már klinikai eset. Mondom köszi, ez igazán biztató. Szóval mondtam neki, nagyon gyorsan találjunk valami időpontot egy órát, amikor megmér engem újra.

A várandósságom óta már úgysem voltam, és mondtam nézzünk meg mindent.

Persze időpontot találni erre, amikor Zsolt naptárja kb. egy hónapra tele, elég necces volt, de aztán sikerült neki egy fél órát rám szentelni. (Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha még csak gondolkodsz, hogy bejelentkezel, akkor tedd meg gyorsan, mert a helyek a többieknél is vészesen fogynak).

Az új mérés során kiderült, hogy először is a várandósságom alatt elért egyensúlyi állapotom az már a múlté.

Újra szénhidrát típus vagyok szimpatikus dominanciával, ráadásul 70%-ban, aminek persze tudom az okát, de jelen élethelyzetemben és ennyi feladat mellett ezt sikerül produkálni.

Igyekszem dolgozni rajta, hogy közelebb kerüljek az egyensúlyhoz. A hormontípusom pajzsmirigy, a másodlagos az agyalapi mirigy.

A sejtszintű vitalitásom 70% volt, ami persze igen jónak mondható az átlag 20-30%-hoz képest, de miután nekem már szinte mindig 80-90%, így már itt gyanús volt, hogy valami tényleg nem jó. És akkor elkezdtük szépen bemérni a termékeket. Mert ugye szinte minden élelmiszerre vannak kivonataink, és egyesével be tudjuk őket tesztelni.

Először megnéztük a tojást.

Külön a fehérjét, külön a sárgáját, és együtt is. Kicsit féltem, mondom ha a tojás lesz a bűnös, eret vágok magamon.

Na jó, persze nem, de mondjuk nem lettem volna boldog, persze nyilván elfogadom, ha ez van, de hál’ Istennek tojás pipa. Majd miután a kenyér volt a második amire gondoltunk, így egyrészt vittem be magammal egy kenyérdarabot.

De még mielőtt ezt bemértük volna, megnéztük a kölest, hiszen ez a kenyeremnek a fő összetevője. És megdöbbenve láttuk, hogy bizony a köles nem jó nekem, mert levitte a sejtszintű vitalitásomat.

Teljesen hideg zuhanyként ért az infó, mert már azonnal az járt az eszembe, hogy akkor süthetek magamnak másik kenyeret külön, de akkor milyet, és úristen, most mi lesz. De folytattuk a vizsgálatot, bemértük magát a kenyeret is, és persze, hogy az sem jó.

Tulajdonképpen a bűnöst már megtaláltuk, de azért végigmentünk most már az összes húsfélén, a zöldségeken, még a fehérjeporunkat is bemértük.

Minden jó, kivéve a kölest, ja és persze a krumpli sem jó nekem, de ezt mondjuk már tudtam régről, mert azt korábban is, már az első alkalommal is bemértük. Viszont a kölest még sosem. Mert nem is gondoltam volna, még álmomban sem, hogy a köles nem lehet jó. Hiszen ugye gluténmentes is.

Elkezdtem végiggondolni, hogyan is jutottam el idáig, hogy már ennyire ne legyen jó.

Nyilván ez korábban sem volt jó nekem sosem, de mivel sosem mértük, egyrészt nem tudtam, másrészt ettem én kölest már akkor is, amikor még nem sütöttem ezt a köleslisztes kenyeret (Szafi világos puha lisztkeverék amúgy), de ugye ritkán, mert kb. havi 1-2-szer csináltam valamilyen köleses köretet. És ennyitől nem volt gond, vagyis nem vettem észre. Ez ugye nem volt akkora terhelés a szervezetnek.

Szénhidrát típus lévén ugye én ettem ezt a kenyeret minden nap a reggelimhez, és sokszor még vacsorára is azt ettem valamilyen formában. Eleinte nem volt gond.

Most jöhet a kérdés jogosan, de hogy akkor most mi történt, és miért most jelzett a szervezetem, hogy nem jó valami?

A válasz nagyon egyszerű. Miután napi rendszerességgel, napjában többször is fogyasztottam, ezt a terhelést már nem bírta a szervezet, telítődött vele, és jelzett, hogy valami nem oké. És milyen jó, hogy megtaláltuk, hogy mitől volt ez az egész, mert így tudva ezt, már ezek után nyilván nem fogyasztom ezt a kenyeret, és igyekszem kerülni a kölest és a kölest tartalmazó élelmiszereket.

Miután ezt megtudtam, abbahagytam természetesen ennek a kenyérnek a fogyasztását, és mivel más lisztkeverék nem volt itthon, pufirizst ettem egy darabig. Természetesen a puffadásom 3-4 nap múlva teljesen el is múlt. Na de szénhidrát típusként pufirizsen élni…..hát köszi.

Abból kb. horror mennyiséget kéne megenni, hogy fedezzem 60%-os szénhidrát igényemet. Ja mert azt is megnézzük ám a tanácsadás során, hogy milyen a tápanyagigényünk, tehát mennyi szénhidrátot, fehérjét és zsírt érdemes fogyasztani egy étkezésen belül. Míg egy szénhidrát típusnak magasabb a szénhidrát igénye, alacsonyabb a fehérje és még alacsonyabb a zsír igénye, addig egy fehérje típusnak magasabb a fehérje és zsír igénye, és alacsonyabb a szénhidrát.

Tudtam, hogy van a hajdinás lisztkeverék is, így vettem azt, és magamnak abból sütöttem külön.

Ezt is sütöttem már korábban is, de mikor kipróbáltuk a másikat, akkor amellett döntöttünk, mert az jobban bejött ízre mindenkinek. Szóval most kétféle kenyeret sütök, mert amúgy nincs elég dolgom és unatkoztam volna enélkül.

Mondjuk a csajok, a lányaim cukik, mert mióta magamnak külön sütök, azóta mindig anya kenyerét kérik, mert nyilván ez most új nekik.

Megjegyzem egyébként, ez sem tökéletes még, mert ebben is van kölesliszt, csak jóval kevesebb, és most csak reggel eszek belőle, este már nem. Mert azt is megfigyeltem, hogyha este eszek ebből is, akkor szintén puffadok. Nyilván hosszú távon nem ez lesz a megoldás, de keresek kutatok folyamatosan!

Mi ebből a tanulság? Egyrészt, hogy nem vagyunk egyformák, de nagyon nem. És attól, hogy egy termékben csak tiszta és egészséges összetevő van, még egyáltalán nem biztos, hogy az jó nekünk, mert egyénileg lehetünk érzékenyek valamely összetevőre.

Tehát szeretném hangsúlyozni, hogy ilyenkor nem a termékkel van a gond, az jelen esetben is rendben van, tiszta, csupán annyi van a háttérben, hogy nem vagyunk egyformák, és más-más anyagcserével rendelkezünk, és másképp reagálunk és dolgozunk fel bizonyos élelmiszereket, egyéni érzékenységtől függően.

Hiszen tudjátok semmi sem állandó, csak a változás, semmi sem statikus, hanem dinamikus. Fontos, hogy mielőbb észre vedd a jeleket, mert ha nem reagálunk a testünk által küldött visszajelzésekre, akkor bizony komolyabb betegségeket idézhetünk elő.

Hiszen nagyon sok emberen tapasztaljuk, hogy megtanul együtt élni bizonyos tünetekkel, és azt hiszi, az úgy normális, és az élete része lesz.

Majd mikor az állapotfelmérésen a tünetekről kérdezzük, van, hogy meg sem említenek egyes tüneteket, mert az évek során megszokja, megtanul vele élni, és már fel sem tűnik neki, és nem is gondolja, hogy ezek nélkül is van egy jobb, élhetőbb élet, mert ezek a tünetek megszüntethetőek a megfelelő életmóddal.

Ha úgy táplálod a tested, mint ahogyan azt a saját epigenetikai kódja megkívánja, és mellette figyelsz az életmódodra minden téren, testileg, lelkileg szellemileg, akkor bizony lehet egy egészséges életet élni, melynek eredménye egy hosszú, minőségi élet betegségek nélkül.

Ezért érdemes az egészségünk terén is célokat kitűzni, például, hogy meddig szeretnél éli egészségben?

Ha van cél, és ezt nap mint nap előveszed, haladók esetleg le is írják, akkor nagyobb eséllyel teszel érte nap mint nap, hogy valóban úgy élj a hétköznapokban, hogy egyre közelebb kerülj a célodhoz.‼️

Bízom benne tanulságos volt a sztorim, és tudtam ezzel is segíteni Nektek.