A funkcionális táplálkozás egy új fogalom a táplálkozástudományban. Lényege, hogy az egyes egészségügyi kihívások megoldására olyan speciális diétás útmutatást alkalmazunk, amely segítségével visszaállítható a szervezet belső egyensúlya.

A funkcionális táplálkozási protokollok segítségével lehetőség nyílik például az alábbi betegségek komplementer (orvoslást kiegészítő) terápiás kezelésére:

Pajzsmirigy problémák, mellékvese túl- és alulműködés, hisztamin érzékenység, Chron és colitis ulceroza, lyukas bél szindróma, SIBO és IBS, ekcéma, pikkelysömör, ösztrogéndominancia, endometriózis, PCOS, meddőség, inzulinrezisztencia, cukorbetegség, krónikus gyulladás, autoimmun bélproblémák, vékonybél diszbiózis, máj és epe problémák, gyenge gyomorműködés, prosztata problémák, szív- és érrendszeri betegségek, koleszterin anyagcsere felborulása, depresszió, reumatoid artitisz, sclerozis multiplex, Lichen planus, Sjörgen szindróma, depresszió, metabolikus szindróma, kóros elhízás.

A funkcionális táplálkozási protokollok és életmódterv célja, hogy természetes úton támogassuk a szervezet belső egyensúlyának visszaállítását, és így az öngyógyító folyamatok felerősítését.

A táplálkozás beállításának pedig alapvető szempontja, hogy nem vagyunk egyformák. Ez alapján különböző anyagcseretípusokba lehet besorolni az embereket, viszont ha valaki konkrét egészségügyi kihívással küzd, akkor az anyagcseretípus diétán túl szükségessé válik funkcionális táplálkozási protokollok alkalmazása, amelyeket ötvözni kell egymással.

Többször hallhattad már tőlünk, hogy az életmódváltás és azon belül a táplálkozás területe is holisztikus megközelítést igényel.
Ezt úgy képzeld el, mint egy piramist, ahol a szintek egymásra épülnek az alapoktól egészen a piramis csúcsáig. Ahhoz, hogy a piramis stabil legyen, egyik szintet sem lehet kihagyni.
Te, aki részt vettél már korábban személyre szabott, anyagcseretípus meghatározáson alapuló táplálkozási tanácsadásunkon, az első két szintet már biztosan felépítetted, vagy legalábbis elkezdted.

Az első szint a szervezet tehermentesítése azoktól az antitápanyagoktól, amelyek fogyasztása hosszútávon senkire sincs pozitív hatással, mert megterhelik a szervezetet és számos krónikus betegség kialakulásához vezethetnek. Ha ezeket a toxikus hatású élelmiszereket lecsökkentjük, illetve kiiktatjuk az étrendből, már nagymértékben javulhat az egészségünk, továbbá számos betegség kialakulását megelőzhetjük.
Mindez önmagában alkalmazva mégsem elegendő, hiszen fontos figyelembe venni azt is természetesen, hogy a táplálkozási igényeinkben sem vagyunk egyformák.

Ezért a következő szint az, hogy az ember megismerje egyéni anyagcseretípusát.

Ismétlésképp: Erre azért van szükség, mert az emberiség a népvándorlás során különböző klímazónákban telepedett le, ahol eltérő hőmérsékleti hatásoknak volt kitéve és különböző élelmi források voltak számára könnyebben elérhetőek.

Mivel a táplálkozás szervezetünk alapjaira hat, ezért a túlélés érdekében – azért, hogy a szervezet megtartsa belső egyensúlyát – az ember a fent említett tényezőkhöz alkalmazkodott idegrendszeri, égetőrendszeri, hormonális beállítottságában és anyagcseréjében egyaránt.

Miután ezek a módosulások előnyösek voltak az egyén számára, ezért az epigenetikai alkalmazkodásnak köszönhetően ezek a fiziológiás változások tovább öröklődtek a következő nemzedékre. Így különböző táplálkozási- és hormontípusok alakultak ki.