A fehérjék az élő szervezet legfontosabb alkotórészei, szervezetünk 14-16% ebből áll. Elsősorban funkcionális szerepet töltenek be a szervezetben és csak másodsorban energiaszolgáltatók. A fehérjék funkciója rendkívül fontos és változatos, többek között az izmok, a kötőszövetek, az inak, a csontok, a haj és a szőr szerkezeti elemei. Enzimek, hormonok alkotórészei, de szerepet játszanak az immunrendszerben is, hiszen a fehérvérsejtek alkotóelemei. Ezen kívül szállító folyamatokban is részt vesznek, pl. a hemoglobin molekula, ami a vér oxigénszállító fehérje molekulája. Jelentőségük van a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásában is.

Tehát az egészség, a vitalitás és az optimális testsúly szempontjából is nagy jelentősége van, hogy milyen minőségű és mennyiségű fehérjét fogyasztunk. A szervezetnek nincsenek fehérje tartalékai, kivéve az izmokat és a zsírmentes szöveteket. Minden fehérje funkcionális szerepet tölt be vagy energiává bomlik. A fehérjék nitrogén tartalmú szerves vegyületek. A fehérje energiává alakulása során nitrogént tartalmazó amincsoportok szabadulnak fel. Ezek átalakulnak karbamiddá, ammóniává, húgysavvá és kiválasztódnak a szervezetből. A nitrogénegyensúly azt jelenti, hogy a fehérjeveszteség pontosan megegyezik a fehérjebevitellel, tehát a funkcionális fehérje mennyisége nem változik.

Ha túl alacsony a fehérje bevitel, akkor a nitrogén egyensúly felbomlik. A fehérje először a májból, majd a belső szervekből (vese, belek) tűnik el. Ennek következtében májfunkció romlás alakul ki majd minden szerv működése romlik. Gyengül az immunrendszer, károsodik az agy és az agyműködés, a belek áteresztővé válnak (lyukas bél szindróma) és csökken az izomtömeg. A fehérje éhezést a szervezet kb. 60-70 napig bírja, majd bekövetkezik a halál.

A fehérje bevitelt túladagolni is lehet. Túlzott mennyiségű fehérje vagy energiaforrásként kerül felhasználásra, vagy glükózzá (cukor) alakul. A feleslegesen bevitt fehérje bontása során nitrogén szabadul fel. A felszabadult nitrogénből ammónia (egy méreg) jön létre, amelyet a szervezet karbamiddá, biztonságos molekulává alakít. Viszont a testnek az a képessége, hogy az ammóniát karbamiddá alakítsa véges. Ilyenkor ammóniamérgezés alakulhat ki, ami tünete hányinger, hasmenés, majd hetek alatt fennálló fehérje túladagolás halált is okozhat. Továbbá a túl sokfehérje nem megfelelően emésztődik meg a gyomorban és a vékonybélben, ilyenkor a nagyobb részének az erjesztése a vastagbélre marad. Eközben mérgező vegyületek – aminok, fenolok, indolok, tiolok és hidrogén-szulfidok keletkeznek, ami szintén toxikusan hat a szervezetre.

Tehát az sem jó, ha túl sokat és az sem jó, ha túl keveset eszünk belőlük. De akkor mi az ideális fehérje bevitel? Ez emberfüggő, ugyanis ebben sem vagyunk egyformák. A táplálkozási típus határozza meg azt, hogy kinek mennyi az optimális fehérje, zsír és szénhidrát igénye. Az úgynevezett „fehérje” típusba tartozó egyének átlagosan 40% fehérjében gazdag, 30% zsírban gazdag és 30% szénhidrátban gazdag tápanyagra van szüksége egy étkezésen belül. Míg egy „szénhidrát” típusba tartozó embernek átlagosan csak 25% fehérjében gazdag, 15% zsírban gazdag és 60% szénhidrátban gazdag tápanyagra van szüksége egy étkezésen belül. Az úgynevezett „egyensúlyi” típusba tartozóknak pedig átlagosan 30% fehérjében gazdag, 20% zsírban gazdag és 50% szénhidrátban gazdag tápanyagra van szüksége egy étkezésen belül. Ezt az befolyásolja, hogy kinek milyen a vegetatív idegrendszeri és a sejt szintű anyagcsere folyamatai. Ezért is jó, ha tudja az ember magáról, hogy hova tartozik, mert akkor a számára legideálisabb arányba tudja bevinni, és biztosítani a teste fehérje szükségletét.

Szántai Zsolt

 [/vc_column_text][porto_block label=”” name=”banner1″][/vc_column][/vc_row]