Inzulinrezisztencia és az anyagcsere-típusok 4.rész

Immár a 4. írásomat olvashatjátok az inzulinrezisztencia és az anyagcsere-típusok kapcsán. Azért bontottam több részre ezt a témát, mert nagyon összetett a dolog és messze túlmutat azon, hogy inzulinrezisztencia attól alakul ki, ha valaki túl sok finomított, gyorsan felszívódó szénhidrátot eszik, ami miatt a hasnyálmirigy túl sok inzulint kezd el kiválasztani, aminek hatására a sejtek inzulin felvevő receptorai visszahúzódnak, emiatt a vérben keringő cukor nem tud bejutni a sejtekbe és ott átalakulni energiává. Persze ez is előfordulhat, de mi van abban az esetben például, amikor valaki visszafogott a szénhidrátok fogyasztásában, ráadásul azokból is olyanokat eszik, amelyek kevésbé terhelik meg a hasnyálmirigyet, tehát nem serkentik azt erős inzulinválaszra, mégis inzulinrezisztenciával küszködik?

Bizony inzulinrezisztenciát nem csak a fenti összefüggés tud okozni, hanem több minden is. Az általam összefoglalt okok közül, már hármat kifejtettem korábban, most nézzünk meg egy nagyon érdekes megközelítést!

Kiváltó okok lehetnek:

  1. Inzulinrezisztencia a máj diszfunkciója miatt
  2. Inzulinrezisztencia a túlzott szénhidrátfogyasztás miatt
  3. Inzulinrezisztencia a túl kevés szénhidrátfogyasztás miatt
  4. Inzulinrezisztencia a mellékvese fokozott kortizol termelése miatt
  5. Inzulinrezisztencia a leptinrezisztencia miatt

A 4. összefüggésre teszem most a fókuszt, ami a mellékvesével és az általa termelt kortizol hormonnal függ össze. De mi is a mellékvesék szerepe? A mellékvesék a vesék felső csúcsán foglalnak helyet. A veséhez hasonlóan páros szerv. Kéreg és velőállományból áll. A mellékvesekéreg fő funkciója szteroid hormonok termelése. Tehát egy elég fontos hormontermelő szerv a mellékvese, amit egyébként az agyalapi mirigy és a vegetatív idegrendszer szimpatikus ága vezérel.

Az inzulinrezisztencia szempontjából nekünk most a mellékvese által termelt kortizol hormon lesz érdekes. A kortizol egy antistresszhormon, akkor termelődik nagyobb mennyiségben, ha tartósan ki vagyunk téve fizikai, mentális vagy lelki terhelésnek. Egy igazi „túlélőhormon”, mert a stresszhelyzetekhez való azonnali fizikai alkalmazkodásunkat segíti elő. A kortizol minden mozgósítható energiaforrást azonnal aktivál, hogy azt lehető leggyorsabban felhasználhassuk. A kortizol emeli a vércukorszintet, növeli a vérnyomást és a pulzust, hatására fokozódik az egész test vérellátása.

És itt van a lényeg! A kortizol egyik fő szerepe, hogy olyan túlélő üzemmódba kapcsolja a testet, hogy minél több energia tudjon felszabadulni az izmaink számára, hogy azok meg tudják tenni a kellő erőkifejtést, azaz le tudják győzni a kihívást, hiszen a támadáshoz és a meneküléshez is erős izommunkára van szükség. Ezért a kortizol hatására csökken a sejtekben a glükóz (egyszerű cukor, ami a vérben kering) felvétele, ezzel biztosítva a magas vércukorszintet. Tulajdonképpen átmeneti inzulinrezisztenciát hoz létre, mert az izomsejtek inzulinreceptorait blokkolja, hogy az izmok ne tudjanak glikogént (állati keményítő tárolt formája) építeni a vérben keringő cukorból. Így a szervezet nem tölti a glikogén raktárait, hanem a vérben keringő cukrokat azonnal energiaként használja fel. Ez egy teljesen normális folyamat, például erős fizikai aktivitás (sport) hatására is ez történik a testben, hiszen az is egy pozitív stressz a szervezetnek.

A probléma akkor van, amikor a mellékvese huzamosabb időn keresztül, túl sok kortizolt állít elő, mert akkor az izomsejtekben nem átmeneti, hanem állandó inzulinrezisztencia fog létrejönni. Érdekes, ha ilyen esetben nézünk egy glükóz terheléses vércukor tesztet, akkor az éhomi vércukorszint normális lesz, viszont a 60 és 120 perces már emelkedett, ami a korai és kései inzulinválasz károsodását mutatja. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy nem a máj, hanem elsősorban az izomzat inzulin rezisztens.

A tartósan emelkedett kortizol szintnek (ilyenkor általában a laboreredményekben magasabb a Na szint és alacsonyabb az Eozinofils fehérvérsejt szám is), ami ezt a fajta inzulinrezisztenciát kiválthatja, több kiváltó oka is lehet:

  1. Túlzott és tartós stressz
  2. Agyalapi mirigy túlműködés
  3. Mellékvese túlműködés

 

  1. Túlzott és tartós stressz

Tartós stresszt okozhat lelki, mentális vagy fizikai túlterhelés. Ami bizony a mai világban nagyon könnyen előfordul. Nézzünk erre pár példát:

Fizikai stressz például:

  • táplálkozás: nem megfelelő minőségű, arányú és mennyiségű szénhidrát bevitel okozta vércukorszint ingadozás; rossz bélműködés; ételintoleranciák (elsősorban glutén terhelés miatt); minőségi vagy mennyiségi éhezés; szélsőséges fogyókúrák, helytelen táplálkozás okozta alacsony sejtvitalitás
  • betegségek: krónikus fertőzések, autoimmun problémák, gyulladás, környezeti mérgek okozta toxikus állapot
  • sport: a túlzott fizikai aktivitás könnyen vezethet túledzettséghez és okozhat hosszútávon mellékvese kifáradást
  • rossz vagy kevés alvás, ha nem tudunk kellően feltöltődni és pihenni

Lelki stressz például:

  • önmagunkkal való kapcsolat: önelfogadás, önszeretet hiánya, alacsony önbecsülés és önbizalom, céltalanság okozta negatív érzelmek
  • másokkal való kapcsolat: rossz párkapcsolat, rossz szülő-gyermek viszony, negatív baráti vagy munkahelyi légkör, de akár egy rossz szomszéd is, és ugyanakkor a magány, a kapcsolatok hiánya (szeretett személy elvesztése)
  • ha olyan munkát végzünk, amit utálunk
  • ha nincs elég pénzünk és a megélhetés miatt aggódunk vagy elvesztettük a vagyonunkat
  • ha nem tudunk lelkileg feltöltődni és önmagunk megvalósításának belső igényét kielégíteni.

Mentális stressz például:

  • információáradat (telefonhívások, emailek, üzenetek)
  • határidős munkák, túlterhelés
  • a meglévő képességeinkhez és kapacitásunkhoz képest, túl nagy kihívást jelentő vállalások
  • költözés, építkezés
  • rossz önmenedzsment okozta kapkodás, káosz, fejben tartok mindent, folyamatosan elkések és rohanok érzés.

Ilyen esetekben a hipotalamusz (az agyunk központi számítógépe, ami érzékeli a testben végbemenő fiziológiás változásokat és feladata belső egyensúly a homeosztázis fenntartása, amit idegi és hormonális vezérléssel teszi), amely összeköttetésben van a limbikus rendszerrel (érzelmi központ), a stresszingerek hatására több CRH hormont választ ki, ami serkenti az agyalapi mirigyet, hogy több ACTH hormont termeljen, aminek hatására a mellékvese több kortizolt fog termelni.

Túlzott stresszreakcióra egyébként azok az egyének hajlamosabbak, akiknek a vegetatív idegrendszerük szimpatikus oldala genetikailag dominánsabb. Hiszen náluk a támadj vagy menekül idegi reflexszek erőteljesebben működnek. Nekik a paraszimpatikus nyugalmi funkciókat érdemes erősíteni, amit több, jó minőségű szénhidrát bevitellel tudnak megtenni, ezért hívjuk őket un. „szénhidrát típusnak”. Tehát nekik a szénhidrátmegvonás, nagyon erős stresszreakciót válthat ki, ami fokozhatja a kortizol termelést és úgy alakul ki inzulinrezisztencia, hogy alig esznek közben szénhidrátot.

Arról nem is beszélve, hogy ebbe a típusba tartozók sejtszinten lassabban égetik el és alakítják át energiává a lebontott szénhidrátokat. Emiatt, ha túl kevés szénhidrátot kapnak, akkor gyorsabban csökken a vércukor szintjük. Mivel a vércukorszint stabilitása létfontosságú a belső egyensúly szempontjából, ezért ezt a stresszt úgy oldja meg a test, hogy szintén több kortizolt választ ki, ami blokkolja az izomzatban a glikogén raktárak töltését, majd először a glikogén raktáraiból (glikogenolízis), később a fehérjék és zsírok cukorrá történő átalakításával (glükoneogenezis) igyekszik biztosítani a sejtjei számára az ideális cukor mennyiséget. Ezért van az, hogy többeknél a paleo vagy a ketogén diéta inzulinrezisztenciát okozhat.

  1. Agyalapi mirigy túlműködés

Mivel az agyalapi mirigy vezérli a mellékvesét, annak túlzott működése nagyobb kortizol választ eredményezhet. Vannak olyan emberek, akiknek az agyalapi mirigyük genetikailag érzékenyebb és erőteljesebben működik. Ők az agyalapi hormontípusba tartoznak. Nálunk akkor alakulhat ki fokozott hormonaktivitás, ha olyan élelmiszereket fogyasztanak napi rendszereséggel, illetve nagyobb mennyiségben, amelyek az eleve érzékenyebb és erőteljesebb működésre hajlamos agyalapi mirigyüket tovább ingerli. Ilyen az állati eredetű tej, és tejtermékek, cukor, fehérliszt, fehérrizs, alkohol és a koffein. Ezek hatására az agyalapi mirigyük több ACTH hormont választhat ki, ami fokozza a mellékvese kortizol termelését és így az inzulinrezisztenciát is. Arról nem is beszélve, hogy ebbe a hormontípusba tartozók kifejezetten szeretik a finomított szénhidrát forrásokat, amelyek eleve nagyobb inzulinválaszra késztetik a hasnyálmirigyet, így pluszban támogatva az inzulinrezisztencia kialakulását.

  1. Mellékvese túlműködés

Olyan egyének is vannak, akiknek a mellékveséje dominánsabb működésű és emiatt hajlamosak több kortizolt termelni. Nekik a vörös és vadhúsokat, belsőségeket, alkoholt, koffeint érdemes kerülniük, mert ezzel stimulálhatják még nagyobb kortizol válasz adására a mellékvesét, ami a fent leírt biokémiai folyamatoknak köszönhetően inzulinrezisztenciát tud okozni.

Anyagcsere- és hormontípus oldalról megközelítve, azok vannak a legnagyobb rizikófaktorral, a magas kortizol szint okozta inzulinrezisztencia kialakulására, akik olyan típuskombinációba tartoznak, mint pl. szimpatikus vegetatív idegrendszeri dominancia, agyalapi és mellékvese kettős hormontípussal párosítva. Pláne, ha stresszes életet élnek és szénhidrát csökkentett diétán vannak.

Engem mindig lenyűgöz a természet és ezen belül az emberi test összetettsége és bonyolultsága. Csodálatos és szinte józan ésszel felfoghatatlan komplexitások ezek, de minél jobban megismerjük testünk és természetünk működését, annál nagyobb ráhatásunk lehet arra, hogy olyan életet éljünk és úgy bánjunk vele, hogy támogassuk belső egyensúlyunkat és egészségünket. Ennek viszont alapvető megközelítése az, hogy bár ugyan abból a forrásból származunk, mégis oly különbözőek és sokszínűek vagyunk biokémiai szempontból is!

 

Szeretettel

Szántai Zsolt

BodyWakes Alapító

Egészségmentor

BodyWakes alapító, egészségmentor, táplálkozási szakértő, fitnesz szakember, az Életmódváltás mesterfokon című könyv írója, a BodyWakes Életmód Akadémia alapító tagja