JÓD ÉS AZ IMMUNRENDSZER
Bevezető
A jód hallatán manapság a legtöbb embernek a jódozott són és a pajzsmirigyen kívül a jód fertőtlenítőszer mivolta szokott még eszébe jutni. Ez külsőleges alkalmazást jelent, vagyis amikor jódtinktúrával – illetve újabban már Betadine oldattal – kezelnek egy bőrfelületet vagy nyálkahártyát a rajta lévő mikrobák elpusztítása céljából.
Ezt a csíraölő hatást az elemi vagy más néven molekuláris jód fejti ki és amellett, hogy ebben elképesztően hatékony, rendelkezik azzal a kiváló tulajdonsággal is, hogy a kórokozók nem tudnak ellene rezisztenciát kialakítani.
Vajon a jód belsőleg fogyasztva is működik mint fertőtlenítőszer?
Jár valamiféle előnnyel az ellenálló képességünk szempontjából az, ha nem csupán a pajzsmirigyünk legminimálisabb igényét tartjuk szem előtt a jódbevitelünk tervezésénél, hanem annál többet fogyasztunk?
Nyújt ez valamilyen plusz támogatást immunrendszerünk számára?
A későbbiekben látni fogjuk, hogy a válasz egyértelmű igen, de nem egészen úgy, ahogy azt az ember a jód fertőtlenítőszer arca alapján először gondolná.
Kis történelmi visszatekintés
A korábbi cikkekben (ld. pl. Jód és mellek egészsége) már megszokhattuk, hogy egy-egy jóddal kapcsolatos témakört nem a jelenlegi szituáció ismertetésével kezdünk, hanem a megfelelő kontextus kialakítása céljából kicsit visszatekintünk, mi volt korábban a gyakorlat. Ha ugyanis meg akarjuk érteni a jód jelenét, meg kell ismernünk a múltját.
Nos, a jód immunrendszert támogató használatára számtalan példát olvashatunk A gyógyító jód c. könyv [1] 14. fejezetében, amely „A jód eltemetett története” címre hallgat és a téma iránt érdeklődőknek különösen javasolt.
A Gigartina nevű algát, melyet a fenti könyvben [1] leírt régészeti ásatások során találtak, kapszulázott formában ma is árusítják egyes vitaminos üzletláncok. A kutatások szerint ezt a vörösmoszatfajt évezredek óta alkalmazzák a hagyományos kínai gyógyászatban és más kultúrákban is immunstimuláns és vírusellenes hatása miatt. Sok mai természetgyógyász és fitoterapeuta is előszeretettel ajánlja, és közben talán nem is sejti, hogy azt 15 000 évvel ezelőtt élt őseink is használták már…
Miután a jódot mint kémiai elemet 1811-ben felfedezték, a golyva gyógyítása mellett az immunrendszer erősítése volt a másik fő cél az alkalmazásánál.
Dr. Jean Lugol (1786-1851), akinek a nevéhez a Jód ABC-ben [5] is ismertetett Lugol-oldatot köthetjük, készítményét elsősorban az Európát sújtó tuberkulózis kezelésére fejlesztette ki mint orvos. Ma mégis – ha eltekintünk az ortomolekuláris jódpótlást követőktől – a (szak)emberek körében csupán biológiai kísérletek segédanyagaként ismert, illetve pajzsmirigyműtétek előkészítésére ajánlják. De semmiképp sem általános jódpótlásra és az immunrendszerünk támogatására, mint ahogy ezt régen, még a Wolff-Chaikoff félreértés [5] [10] és az antibiotikumok virágkorának beköszönte előtt több mint 100 éven keresztül az orvosok a jól bevált napi gyakorlat részeként tették.
Ezek csak kiragadott példák voltak, de talán jól érzékeltetik, hogy itt bizony egy tapasztalati úton megszerzett, igen értékes ősi tudás ment feledésbe az utóbbi évtizedekben! Ennek okait, hátterét a Jód ABC [5] ismerteti.
Szervetlen és szerves jód
A fenti témakört a Jód ABC [5] részletesen taglalja, itt most csak arra térnék ki, hogy mi a különbség a szervetlen jód (pl. Lugol-oldat) és a szerves jód (pl. pajzsmirigyhormonok) között, ami az immunrendszer támogatását, hatékony fellépésének, összehangolt működésének segítését illeti.
Ugyan a jód közvetett, azaz a pajzsmirigyhormonokon keresztül kifejtett funkciója jól ismert és kutatott téma az immunrendszer vonatkozásában (a pajzsmirigy-alulműködés csökkent immunfunkciókkal jár együtt), manapság még elég kevés szó esik e félreértett nyomelem fontosságáról közvetlen, azaz szervetlen jódként betöltött szerepéről.
Erre Marani és tsai vizsgálata [2] kiváló példa: kimutatták, hogy iskoláskorú gyermekeknél a jódhiány annak ellenére rontotta az immunitást, hogy a pajzsmirigyhormonok szintje normális volt.
Ezt a két dolgot tehát, vagyis testünk szervetlen jóddal való ellátottságát és a pajzsmirigyhormonok mennyiségét az immunrendszer vonatkozásában is egyszer s mindenkorra szét kell választani!
Megjegyzés: ugyanez igaz a várandósságra készülő nőkre is, náluk sem (lenne) elég a pajzsmirigyhormonok vizsgálata, hanem az egészséges magzati fejlődés érdekében meg kellene bizonyosodni arról, hogy a szervetlen jóddal való ellátottság is rendben van!
Ez a kettő nem ugyanaz, simán lehet (és jellemzően van is) jódhiány attól, hogy a TSH vagy a pajzsmirigyhormonok szintje még rendben van, és nem feltétlenül fog a pajzsmirigy elsőként vészjelzéseket adni, ha kevés a szervezetben a jód!! [5]
Várjunk csak: nem okoz a plusz jód autoimmun pajzsmirigy-betegségeket?!
Dr. David Brownstein szerint [3], aki jelenleg a téma legismertebb és legaktívabb szakértője, a jód ma a leginkább félreértett nyomelem, s bizony ennek a félreismerésnek az árnyéka sajnos az immunrendszerrel ápolt viszonyára is rávetül.
Számtalan szakember hiszi azt mind a mai napig, hogy a “sok jód” – értve ezalatt az RDA, vagyis a 100-200 µg (0,1-0,2 mg) feletti mennyiségeket – veszélyes, mert autoimmun betegségeket okoz ill. arra hajlamosít. Epidemiológiai tanulmányok szólnak arról, hogy bizonyos földrajzi helyeken, ahol bevezették a jódozott sót, a lakosság körében megnövekedett az autoimmun pajzsmirigyproblémák aránya.
A WHO is óvva int a néhány száz mikrogramm feletti jódbeviteltől, olyan káros következményekkel riogatva, mint az autoimmun thyreoiditis. [4]
Most akkor hogy is van ez? Veszélyes a jód vagy sem?
Ahogy azt a Jód ABC-ben [5] is már említettem, sajnos a fenti végkövetkeztetés igencsak elhamarkodott, hiszen nem veszi figyelembe a jód kritikus kofaktorai közül a legfontosabbnak, a szelénnek a szerepét.
Szelénhiány esetén valóban okozhat problémát a pluszban bevitt jód, hiszen ilyenkor hiányoznak ill. alacsony aktivitással működnek azok a szeléntartalmú enzimek (pl. glutation-peroxidáz, GPx), amik védőhatása elengedhetetlen a jód helyes és biztonságos működéséhez, a pajzsmirigyhormon-szintézis mint oxidatív folyamat kontroll alatt tartásához. [6]
A szelénhiányos talaj pedig igen gyakori a Föld számos régiójában, ideértve Közép-Kelet-Európát is. Ilyenkor nem a jódbevitel a túl magas, hanem lényegében a szelénszint túl alacsony! És ez bizony nagy különbséget hoz a jód megítélésében is. Részletesen erről az összefüggésről magyar nyelven a [7] forrásban olvashatunk.
A holisztikus szemlélet fontossága
JEGYEZD MEG: Az emésztőrendszer épsége és a detox útvonalaink (máj, epe, vesék, nyirokrendszer) állapota kritikus fontosságú a jód megfelelő és biztonságos működése szempontjából. Felkészítésük, regenerációjuk a milligrammos jódpótlás elkezdése előtt melegen ajánlott!
A jódszedés ugyanis méregtelenítési hatásokkal járhat az elején (pl. toxikus halogének ürülése, mikrobaelhalásos reakciók, [5]), melyeknek bizony – amennyiben a fenti szervrendszerek működése nem optimális – negatív hatásai is lehetnek! És ezek nagyon könnyen félreérthetők…
Amennyiben a felszabadított toxikus anyagok nem tudják rövid úton elhagyni a szervezetet, az visszamérgeződhet, és ez bizony az immunrendszert is alaposan felhergelheti. Olyan ez, mintha bombariadót kiáltanánk egy bevásárlóközpontban, eltorlaszolt kijáratok mellett.
Ezért fontos a holisztikus megközelítés, azaz az embert nem részekre (szervekre, szervrendszerekre) szabdaló, hanem egészként kezelő, összetett testi-lelki rendszernek tekintő gyógyítási koncepció. A legfontosabb kofaktorokat az orvosok által összeállított jódprotokoll részletezi, de azok személyre szabása legtöbbször elengedhetetlen. Az illető is jobban jár így és a jóddal kapcsolatban sem mélyül tovább a félreértés.
A szervetlen jód funkciói az immunrendszerünkben
Nos, miután a fenti félreértést tisztába tettük, nézzük meg részletesebben, milyen szerepet játszik a szervetlen jód (tehát nem a pajzsmirigyhormonok!) immunrendszerünk megfelelő működésében.
Azzal kezdeném, hogy mint minden mirigy, az immunsejtek érésének és differenciálódásának helyszínéül szolgáló szervünk, a csecsemőmirigy is igényli és használja a jódot. Rendelkezik [2] azokkal a mechanizmusokkal (NIS: nátrium-jodid szimporter [5]), melyekkel ehhez a jodid iont a véráramból fel tudja venni és a sejtekbe juttatni.
Ilyen “szivattyúkkal” azok a szervek / szövetek vannak felszerelve, melyek az optimális működésükhöz és az egészséges szöveti struktúrájuk fenntartásához igénylik és használják / használnák a jódot. A természet nem véletlenül alkot meg és tart fenn funkciókat az élőlényekben. A jódpumpákat (NIS) arra tervezte, hogy jódot szivattyúzzanak.
Jódimádó fehérvérsejtjeink
Immunrendszerünk katonái, a fehérvérsejtek vagy más néven leukociták szintén “fel vannak szerelve” ezzel (NIS) a funkcióval, és a kutatások szerint olyannyira szeretik a szervetlen jódot, hogy extrém hiány esetén képesek azt saját maguk számára akár a kész pajzsmirigyhormonokból vagy a tireoglobulinból is kihasítani. [8]
Korábban [5] már volt arról szó, hogy elégtelen jódellátottság esetén az egyes jódigényes szerveink és szervrendszereink egymással versengenek ezért a számukra oly értékes nyomelemért. Itt ennek egy újabb példáját érhetjük tetten, amikor is jódhiányos állapotban az immunfunkciók fenntartása a pajzsmirigyhormonok szintjének kárára megy. És ezzel bizony senki nem jár jól…
A fehérvérsejtek a nem kívánatos részecskék, pl. kórokozók bekebelezése és elölése során (fagocitózis) képesek a környezetükhöz képest 300-szorosra növelni magukban a szervetlen jodid koncentrációját, hogy abból a betolakodók likvidálásához szükséges roncsoló anyagokat (hipojódos sav ill. hipojodit gyökök) szintetizáljanak. [8] A bennük lévő fehérjékben ez a koncentráció a vizsgálatok szerint 4000-szeresre is megnőhet, ami jól mutatja, mennyire értékes elem számukra a jód!
A fehérvérsejtek által felvett halogenid ionok (jodid ill. klorid) oxidációját, amely lépés elengedhetetlen a fenti anyagok gyártásához, az ún. MPO (mieloperoxidáz) enzim végzi, méghozzá hidrogén-peroxid bevonásával. Az MPO a pajzsmirigyben működő TPO-hoz hasonlóan a hem-peroxidázok családjába tartozik, azaz vasat, hemet tartalmaz, anélkül nem működik. Ez alapján megérthetjük azt is, miért mondják, hogy vashiány esetén az immunfunkciók is károsodnak.
(Megjegyzés: a sejtszintű energiatermelésben, a szteroid hormonok szintézisének útvonalain, a máj méregtelenítési folyamatának 1. fázisában és még megannyi fontos biokémiai folyamatban tevékenykedő ún. citokróm p450 típusú enzimek is hemet tartalmaznak!)
Az MPO enzimrendszer általában klorid iont használ fel alapanyagként, ekkor ún. hipoklóros sav ill. hipoklorit gyök keletkezik, melynek roncsoló hatását a fürdőszobai “hipóból” (nátrium-hipoklorit vizes oldata) már jól ismerjük. Ez ijesztően hangozhat, de ne feledjük, a fehérvérsejtek nem véletlenül használják, az általuk felfalt nem kívánatos részecskék eltüntetéséhez pont ilyen erős oxidatív anyagokra van szükségük!
Habár jellemzően a klorid a fő halogén ion a leukocitákban és a nagy koncentráció miatt mint szubsztrát ez merül fel először az előbb említett “vegyszerek” szintézisénél, a kutatások azt mutatják, hogy a jodid is rendkívül fontos szerepet játszik mint alapanyag, és moláris alapon számolva sokkal hatékonyabb, mint a klorid!
További érdekesség, hogy amennyiben megfelelő a jódellátottságunk, a fehérvérsejtek képesek magukban tiroxint (T4 pajzsmirigyhormon) szintetizálni. Tehát nem ellopják belőle a jódot – jódhiány esetén -, hanem besegítenek a gyártásába, ha van elegendő jód. Micsoda óriási különbség!
A leukociták tekinthetők tehát a pajzsmirigyhormonok harmadik keletkezési helyének, a pajzsmirigy és a petefészek mellett. Ez utóbbi egészséges, menopauza előtti nők esetében kis mennyiségű T2-t állít elő, de egy ritka elváltozás során (struma ovarii, autonóm teratoma a petefészekben) T4-et is képes. Ez a rendellenesség – hasonlóan a toxikus forró pajzsmirigy-göbhöz (autonóm adenoma) abszolút ellenjavallat jódpótlásnál, hiszen hipertireózist, sőt akár pajzsmirigy vihart is okozhat!!! [9]
JEGYEZD MEG: Ahhoz, hogy fehérvérsejtjeink élhessenek a jódban rejlő, fent részletezett elképesztő előnyökkel, olyan szérumbeli jodid koncentrációk szükségesek, amit a golyva-standard alapján ajánlott mikrogrammos minimálbevitellel (RDA) képtelenség elérni, csak ortomolekuláris jódpótlással (milligrammos mennyiségek) lehetséges.
És ne aggódjunk, ezek a jódadagok még nem fogják blokkolni a pajzsmirigyünk működését, ld. ennek kapcsán Dr. Abraham Farkast kiáltottak c. írását! [10]
Jód és az immunrendszer szabályzása
A jód a fentieken túl az immunrendszer szabályozásában, belső kommunikációjában lényeges szerepet betöltő citokinek termelődéséhez is fontos.
A forrásokban [12] linkelt tanulmányban a szerzők bemutatják, hogy a szervetlen jód milyen genetikai szintű és fehérjéket érintő változásokat okoz az emberi immunsejtekben: “energetizálja” őket, ami azt eredményezi, hogy több citokin anyagot képesek termelni és segít nekik abban is, hogy könnyebben közlekedhessenek a szervezeten belül, hatékonyabban semmisíthessék meg tumorsejteket és felvegyék a harcot a fertőzésekkel.
Gyakran halljuk, hogy Hashimoto esetén a jódpótlás tilos, mert csak “olaj a tűzre” és hogy olyan immunválaszt vált ki, amelyet a T-limfociták proliferációja, a sérült Th1/Th2 tengely és a megváltozott CD4/CD8 szint jellemez. Úgy gondolják, hogy az autoimmun betegség kialakulása a T-sejt autoagressziójának aktiválásával kezdődik (“allergiás” T-sejtekké alakulnak át).
Egy tanulmány [7] kimutatta, hogy a nagy dózisú jódbevitel valóban tud ilyen autoimmun betegséget okozni, de csak szelénhiány esetén! Az optimális szelénbevitel mellett az olyan autoimmun markerek, mint a Th1/Th2 és a CD4+/CD8+ arány a jódbevitel széles tartományában normalizálódnak.
Ebből is látszik, mekkora különbséget képes hozni egyetlen plusz nyomelem, s miért mondják azt a jódpótlásban úttörő orvosok, hogy a jódot sosem önmagában kell alkalmazni, hanem mindig egy, a mikrotápanyag-ellátottságra nagy hangsúlyt fektető funkcionális megközelítés részeként!
Bővebb információt a jód és a Hashimoto-betegség kapcsolatáról a [6] forrásirodalomban olvashatunk.
Végül egy kiegészítő információ: a jód és a szelén együtt szorgoskodnak a szervezetben az egészséges szöveti struktúra kialakításán és fenntartásán a humán genom őrzőjének tekintett P53-as gén aktivitásának szabályzásán keresztül [15], ami által daganatellenes hatást fejtenek ki. Ez utóbbihoz hozzájárul az apoptózist (hibás sejtek programozott halála) elősegítő tulajdonságuk is. [16] [17]
Ha a jód fertőtlenítőszerként hat, nem pusztítja-e el a bennünk élő jótékony bélflórát?
Fel szokott merülni a kérdés, hogy ha a jódot mint fertőtlenítőszert használták és használják mind a mai napig, akkor vajon bennünk is így működik-e? Nem fogja-e esetleg “kinyírni” a jótékony bélflórát, ha molekuláris jódot is tartalmazó kiegészítőt (pl. Lugol-formula) szedünk?
Nos, fontos tisztázni, hogy a jód belsőleg teljesen más módon fejti ki az antimikrobiális hatását, ahogy azt az előbb is tárgyaltuk. A szervezet, azon belül is az immunrendszer fogja használni a saját belátása és intelligenciája szerint, és nem kezd bennünk önálló partizánakciókba mint fertőtlenítőszer.
Ami a bélflórát illeti, mivel a szervetlen jód már a gyomor-bél traktus korai szakaszából felszívódik, nem kell aggódni amiatt, hogy a mikrobiomunk látja kárát a jódpótlásnak. Éppen ellenkezőleg: mivel az emésztőrendszer is jódigényes közeg, járulékos előnyeink származhatnak a jódszedésből ezen a területen is.
Légutaink nyálkahártyáinak védelme és a szervetlen jód
Végezetül a jódnak egy szintén roppant érdekes – és igencsak aktuális – szerepéről lesz szó. Mégpedig arról, hogy miként tudja támogatni azokat a védelmi mechanizmusokat, melyeket a szervezetünk a légutak nyálkahártyáin működtet a különféle betolakodók ellen.
Ne feledjük, hogy ezek a határfelületek mint védelmi vonal funkcionálnak testünkben, ki vannak téve a környezetünkből származó nem kívánatos anyagoknak is, amik onnan bejuthatnak a szervezetünkbe. Testünk ezért fel van szerelkezve jó néhány “légvédelmi fegyverzettel”, hogy ezt megakadályozza.
Bővebb információ erről a [12] [13] forrásirodalmakban található.
A légúti felszíni folyadék antimikrobiális aktivitásához mind a nem oxidatív, mind pedig az oxidatív védelmi rendszer hozzájárul. Bár sok kiválasztott fehérje és peptid szerepe jól dokumentált, azt, hogy a légúti hámszövet oxidatív mikrobaellenes rendszert működtet a sejten kívüli térben, csak nemrégiben ismerték fel.
Ez a rendszer a következőkből áll:
- légúti hámfehérjék, mint a kettős oxidáz 1 és 2 (DUOX 1-2)
- LPO (laktoperoxidáz) enzim, melyet a nyálkahártya alsó mirigyei termelnek és szintén a hem-peroxidáz enzimcsalád tagja, azaz vasat, jobban mondva hemet tartalmaz, anélkül nem működik
- a pszeudohalid ion, az ún. tiocianát (SCN-), melyhez étrendi forrásokból jutunk hozzá (pl. keresztesvirágú zöldségek, fehérrépa, mustár), s melyet a hámsejtek választanak ki a nyálkahártyák felületére. Megjegyzés: a tiocianát nagyobb mennyiségben goitrogén hatású, blokkolja a jód felvételét és a TPO enzim működését. Ez a negatív oldala különösen jódhiányos esetben tud érvényesülni.
Ez az enzimrendszer viszont nem csupán a tiocianát iont képes hasznosítani mint alapanyagot s készíteni belőle aztán a kórokozókkal szemben roppant hatékony antimikrobiális szert, az ún. hipotiocianit iont (OSCN-), hanem bizony a jodid iont is fel tudja használni, s abból ún. hipojódos savat ill. hipojodit gyököket képes gyártani, melyek szintén elképesztően erős kórokozóellenes anyagok.
Erről a fehérvérsejteknél már beszéltünk, ők is jodidból készítik, csak nem az LPO, hanem az MPO enzim (és hidrogén-peroxid) segítségével. Itt is hasonló reakcióról van szó. A légzőrendszeri hámsejtek jodiddal való ellátása támogatja ezen anyagok légúti felszíni folyadékban történő képződését, ami megerősített védelmet jelent.
Ahhoz viszont, hogy ez a plusz funkció “bekapcsoljon”, itt sem elég a mikrogrammos jódbevitel. A jodid ionoknak a felső légúti szekréciókban fel kell tudniuk halmozódni, ehhez pedig olyan szérum jodid koncentrációk szükségesek, melyek csak ortomolekuláris jódpótlással (12-50 mg) érhetők el.
A hivatkozott kutatás [13] eredményei azt sugallják, hogy a laktoperoxidáz – jodid – hidrogén-peroxid rendszer hozzájárulhat a légutak vírusokkal szembeni hatékonyabb védekezéshez, s a nyálkahártyájáinak jodiddal való ellátása fokozhatja a veleszületett antivirális immunitást.
Magyarul ha ortomolekuláris adagban viszünk be jódot és a rendszer többi része (pl. LPO enzim) is a helyén van, akkor a szervezet a légutak nyálkahártyáinak felületén egy, a háztartási hipóhoz hasonló, igen erős kórokozóellenes jódtartalmú anyagot szintetizál, ezzel szolgálva a védelmünket, egészségünket!
Ez szerintem elképesztő felfedezés…! Ugye, hogy a jód mennyire nem csupán a pajzsmirigyünkről szól?
Záró gondolatok
Immunrendszerünk kiegyensúlyozott, hatékony működése természetesen nem csupán a jódellátottságunktól függ.
Számtalan egyéb tényező bír befolyással, melyekről könyveket írnak, így jelen cikk nem térhet ki rájuk részletesen, a teljesebb kép kedvéért viszont néhány példát említenék címszavakban:
A mikrotápanyagok kategóriáján belül mint nyomelem a cinket, a rezet, a szelént és a vasat lehetne megemlíteni. Az esszenciális zsírsavak (omega-3 ill. omega-6) is igen lényegesek, arányuk alapvető fontosságú a gyulladásos folyamatok kontroll alatt tartásához. A vitaminok közül pedig a C-vitamin valamint az A- ill. D3-vitamin szerepe kiemelkedő.
Ez utóbbiak közül sajnos az A-vitamin a jódhoz hasonlóan egy félreértett mikrotápanyag jelenleg. Korábban rossz hírbe hozták, hogy már napi pár ezer nemzetközi egységben (NE) is toxikus, teratogén hatású, és egyre inkább a háttérbe szorult, ahogy a D3-vitamin egyre nagyobb reflektorfényt kapott. Pedig e kettő aránya az, ami a meghatározó, és nem kívánatos egyensúlytalansághoz vezethet, ha csupán az egyiket pótoljuk! Mindkettőre gondolni kell, s erről a Jódpótlás tudományos alapokon csoport egyik posztjában [14] is olvashatunk, hiszen mindegyikük fontos kofaktora a jódnak is.
A fentieken túl még sok más tényező játszik szerepet és nyújt segítséget, ilyen a testmozgás, a légzés, az alvás, a mikrobiom (!), nem elfeledkezve persze bizonyos gyógynövények és más természetes anyagok (béta-glükán) erejéről, valamint a lelki tényezők fontosságáról sem (pszicho-immunitás).
E cikknek nem az a fő üzenete, hogy “szedjünk sok jódot, s az majd mindent megold”, hanem hogy ismerjük fel a jódban az egészségünket megannyi ponton támogató jóbarátot, mint egy igen lényeges kirakósjáték-darabkát, és tudatos stratégiát követve használjuk azt, éljünk az általa nyújtott elképesztő élettani lehetőségekkel!
Felhasznált irodalom:
- Lynne Farrow: A gyógyító jód
- Marani L, et al. “Role of iodine in delayed immune response.”
Venturi S, Venturi M. Iodine, thymus, and immunity - Dr. David Brownstein: Iodine: Why You Need It, Why You Can’t Live Without It
- Determining median urinary iodine concentration that indicates adequate iodine intake at population level – Table 1
- Jód ABC
- Hashimoto és jódpótlás?
- Mario Iwakura – Jód és a Hashimoto thyreoiditis I. és II. rész
- Guy. E. Abraham M.D.: The Safe and Effective Implementation of Orthoiodosupplementation In Medical Practice
- Hyperthyroidism due to bilateral benign cystic struma ovarii
- Dr. Guy E. Abraham – A Wolff-Chaikoff hatás – Farkast kiáltottak?
- A Role for Iodide and Thyroglobulin in Modulating the Function of Human Immune Cells
- Enhancement of Respiratory Mucosal Antiviral Defenses by the Oxidation of Iodide
- Jód és a légutak vírusos megbetegedései
- A-, D3- és K2-vitamin bevitelének arányai
Katé Rheaume-Bleue: Vitamin K2 and the Calcium Paradox: How a Little-Known Vitamin Could Save Your Life - Charles Walters: Minerals for the Genetic Code
- The Extrathyronine Actions of Iodine as Antioxidant, Apoptotic, and Differentiation Factor in Various Tissues
Molecular iodine induces caspase-independent apoptosis in human breast carcinoma cells involving the mitochondria-mediated pathway - Se-Methylselenocysteine: A New Compound for Chemoprevention of Breast Cancer
