Sokakban felmerül a kérdés, hogy mit tehetünk ellene?

Hogyan védhetjük meg a gyilkos kórtól önmagunkat és szeretteinket?

Mi tudunk tenni, hogy elkerüljük a vírusfertőzést?

Hagyományos nézőpont szerint több dolgot is megtehetünk, mégis összességében véve azt érezhetjük, hogy teljesen ki vagyunk szolgáltatva. Bízunk a szerencsében, hogy minket talán elkerül, és titkon reménykedünk, velünk ilyen szörnyűség nem történhet. Közben viszont rettegünk is, hallva a rémhíreket, olvasva a beszámolókat, látva a borzalmakat. Egyre jobban úrrá lesz rajtunk a félelem, ami olykor átcsap pánikba, itt a vég!

Jó hírem van! Van választásunk!

Először is tisztázzuk mi is az, hogy vírus?

”FONTOS:” ”A

A vírus szubmikroszkopikus biológiai organizmus, amely nem sejtes szerveződésű, és csak más élőlények sejtjeiben, parazitaként képes szaporodni.[1]

Mit jelent ez?

Azt, hogy egy olyan élősködőről van szó, aminek szüksége van egy gazdaszervezetre, ahol garázdálkodhat, azaz olyan tevékenységet folytat, amelynek hatására a fizikai test belső egyensúlya – a homeosztázis – felborul. Ha a szervezet belső egyensúlya felborul, akkor a test megbetegszik. Ha ez a belső egyensúlytalanság oly nagy mértékű és/vagy olyan hosszú ideig fennáll, hogy azt a szervezet már nem tudja tolerálni, akkor bekövetkezik a fizikai test halála.

Most menjünk bele egy picit mélyebben az immunrendszer működésébe. Akinek nincs kedve belemerülni, javaslom ugorja át ezt a részt.

Mivel nem steril környezetben élünk, ezért szervezetünk nap mint nap kórokozók, azaz patogén mikroorganizmusok tömkelegével érintkezik. . Ezek lehetnek pl. vírusok, gombák, baktériumok. Ha egy patogén kórokozó bejut a szervezetbe, akkor az immunrendszer aktivizálódik és védekezni kezd. Az immunrendszernek két fő alkotója van, a sejtes (celluláris) és a vér vagy más folyadékkal működő (humorális) része. A sejtes rész fehérvérsejtekből (leukociták), limfocitákból, monocita-makrofágokból és antigén-bemutató (dendritikus) sejtekből áll. Utóbbiak a bőr, a légutak és az emésztőrendszer felületeinek különleges őrszemei. Elsődleges feladatuk, hogy a szervezetet veszélyeztető ingerekről tájékoztassák az immunrendszer többi sejtjét. Amint szokatlan inger (veszély) éri a szervezetet, a sejtek elhagyják a környezetüket, a tároló helyükről a vér és nyirok pályákba vándorolnak, és átadják tapasztalataikat az ott jelen lévő limfocitáknak.

Antigéneknek hívjuk azokat az idegen anyagokat melyek a gerincesek szervezetében antitestek termelését, illetve immunválaszt indítanak el. Az antigének általában fehérjék vagy poliszacharidok (összetett szénhidrátok); melyek a baktériumok, vírusok és más mikroorganizmusok testét felépítő anyagok, vagy toxinok is lehetnek. Tehát az antigének először a B-limfocitákkal találkoznak (melyek az antigének hatására aktiválódnak), és máris kétfelé osztódnak:

• Plazmasejt keletkezik – ellenanyag (immunglobulin) előállításra
• B-memória sejt keletkezik – pontos leírást készít az antigénekről és archiválja az immunrendszer irattárában, hogy a legközelebbi találkozás alkalmával azonnal felismerje és gyorsan cselekedjen.

Az immunsejtek érési- és tárolóhelyei: a nyirokcsomók, a lép, a csontvelő és a bélrendszert körülvevő immunhálózat. A vékonybél nyálkahártyán lévő nyirokcsomó szigetecskék (Peyer-plakkok) a szervezet összes immunglobulin (ellenanyag) termelő sejtjeinek 70-80%-át tartalmazzák.

A csontvelőből származó immunsejtek a nyirokszervekben „várakoznak”, majd az antigének megjelenésekor “megkötik„, a T-sejteknek “bemutatják”, és ezzel immunválaszt indítanak el. A limfocitáknak különböző feladatokat végző csoportjai vannak amelyek a csecsemőmirigyben kapják meg a feladatkörüket. Ismerünk TH0 sejteket, amelyek még differenciálatlanok (nincs szerepük), belőlük környezeti hatásokra alakul ki a speciális sejtes és humorális (testfolyadék útján, pl. vér) védekezést segítő T-helper, ami aktiválja a T- killer (ölő sejteket).

A sejtek egymás közötti kommunikációja időleges sejt-sejt kapcsolattal, vagy humorális anyagok kiválasztásával történik. A humorális anyagokat citokineknek (jelző peptid molekuláknak) nevezzük. Ezek fehérjemolekulák, amelyeket a fehérvérsejtek választanak ki, hogy az immunrendszert szabályozzák. Széleskörű biológiai folyamatokat végeznek, segítik a sejteket a sérülés helyére a célpontba eljuttatni, ott átalakítani, funkcióit aktiválni, vagy éppen gátolni.

A következő családok tartoznak ide:

• Interleukinek (IL)
• Tumor nekrózis faktorok (TNF)
• Interferonok (IFN)
• Chemokinek
• Hematoproteinek
• Kolónia-stimuláló faktorok

A citokinek feladata: segítik az immunsejtek növekedését, differenciálódását, és különböző funkciójú sejtekké alakulását.

A citokineknek különböző formáik vannak, amelyeket alfa, béta, gamma névvel jelölünk.

A citokinek osztályozhatóak még:

• gyulladás segítő (proinfammatorikus) -> TH1 limfociták (termelik: IL-1, IL-6, IL-13, TNF-alfa, IFN-gamma) -> celluláris védekezés
• gyulladás gátló (anti-inflammatorikus) -> TH2 limfociták (termelik: IL-4, IL-5, IL-9, IL-10, IL-13) -> humorális védekezés

A TH1 és TH2 sejtek szoros együttműködésben élnek és egymást szabályozzák. A optimális immunműködésben szerepet játszanak még a szabályozó T-sejtek (TH3 sejtek), melyek kiegyensúlyozzák a T-helper sejtek (Th1 és Th2), valamint T-szupresszor (gátló – immunválaszt kikapcsoló) sejtek aktivitását.

A humorális immunválasz szereplői az immunglobulinok. Típusai:

alfa1 globulin, alfa2 globulin, beta1 globulin, beta2 globulin, gamma globulin

– Gyulladás kezdetén a szervezet elsősorban IgA-t (Immunglobulin-A) termel. Születéskor nincsenek védősejtek, az elsők IgA plazmasejt formájában 2 hetes korban jelennek meg, melyek az anyatejen keresztül jutnak be a csecsemő szervezetébe, és 6 hetesen érik el a szükséges létszámot. IgA-t tartalmaz az anyatejen kívül a könny, a nyál, a verejték. Celluláris (sejtes) immunválaszt indít el  és T-helper1 fehérvérsejt dominanciával jár.

– Krónikus gyulladás esetén a szervezet elsősorban  IgG-t (Immunglobulin-G) termel. Ez toxinok, vírusok, baktériumok elleni immunválasz hatására termelődnek.

• Allergiás reakciók és paraziták elleni védelem esetén a szervezet elsősorban IgE-t (Immunglobulin-E) termel, ez humorális (vér vagy egyéb testfolyadék útján közvetített) immunválaszt indít el és T-helper2 fehérvérsejt dominanciával jár.
• IgM – baktériumok elpusztításában vesz részt.[2]

Innen jön újra az izgalmas rész…

JEGYEZD MEG: Tehát egy nagyon összetett és hatékony védelmi rendszerrel vagyunk ellátva. A kulcs abban van, hogy az immunrendszerünk mennyire eredményesen tudja felvenni a harcot a betolakodókkal.

Van, akinek erősebb a védekező rendszere, van, akinek gyengébb. Ez nagyon sok mindentől függ. Ezeket a befolyásoló tényezőket két fő csoportba osztottam. Az egyik nehezen befolyásolható, mert adott (kaptuk, szereztük). A másik változtatható, mert dinamikusan befolyásolható életmódunkkal.

Adott tényezők, amelyek befolyásolják immunrendszerünk erősségét:

Genetikai adottság

Egy élőlény teljes genetikai információját az adott szervezet genomjának nevezzük. A genetikai információ tárhelye a testet felépítő sejtek magvaiban elhelyezkedő DNS-ben van, illetve a sejt energia termelésének 90%-kát ellátó sejtszervecskében a mitokondriumban. A DNS nukleinsavakból épül fel a biokémiában ezek a molekulák felelősek tehát a sejten belüli genetikai információ hordozásáért. A DNS tehát a sejt örökítő anyaga (Avery és mtsai, 1944). A fogantatás vagy megtermékenyülés pillanatában, amikor az ivarsejtek (gaméták) összeolvadnak megteremtik a kiindulási alapot egy új élet kialakulásához. A gerinceseknél, így az embernél is, a megtermékenyülés a férfi és a női ivarsejt összeolvadása során következik be, ami után megkezdődik a magzat egyedfejlődése. A két sejtből fejlődésnek indult embrió tartalmazza az összes olyan információmintát, ami ahhoz szükséges, hogy az embrió emberré fejlődjön. Tehát elmondhatjuk, hogy az információ nem sejtspecifikus, hiszen minden speciális sejtből felépülő, speciális funkciót ellátó szerv ugyanabból az őssejtből alakul ki. [3] Ez azt jelenti, hogy szüleink által átörökített genetikai információs minta kódolni fogja azoknak a speciális sejteknek a létrehozását is, amelyek az immunrendszert fel fogják építeni. Ez befolyásolja majd későbbiekben testünk védelmi hálózatának mértékét. Jó hír, hogy ez csak 10%-ban meghatározza meg immunrendszerünk hatékonyságát, mert a gének feletti irányítás, az epigenetikai hatások sokkal erősebbek. Erről a későbbiekben még lesz szó.

Veleszületett és csecsemő korban szerzett immunitás mértéke

Az immunrendszer kifejlődéséhez a születést követően a korai időszakban meg kell történniük kulcsfontosságú, úgynevezett mérföldköveknek. Ha ezek elmaradnak, akkor az immunrendszer sosem fejlődik ki teljesen.

A magzat mikrobiomja (mikrobák közössége, melyek velünk élnek) a születés aktuális pillanatáig még éretlen. A hüvelyi szülés az első döntő tényező. Az újszülött ekkor kapja az első mikrobákat az édesanyjától. A másik lehetőség erre az azonnali bőrkontaktus az édesanyával. A következő lépés rendkívüli fontosságú, ez pedig a hosszú távú szoptatás. A szoptatással a csecsemő rengeteg olyan molekulához jut, mely benne még nincs meg optimális mennyiségben, immunrendszere fejletlensége miatt. Ilyenek az ún. immunglobulinok, az ún. komplement fehérjék, laktoferrin, lyzozim stb. Az anyatej ezenkívül még elő immunsejteket is tartalmaz. Kutatások szerint, az anyatejben található sejtek 80%-a makrofág, azaz falósejt, ezek tehát képesek a baktériumokat és vírusokat elpusztítani. Ezek a vegyületek elősegítik a baba immunrendszerének megszilárdítását, segítve szervezetét a fertőzések és betegségek elleni harcban. Ezen védelem egyedülálló és pótolhatatlan. [4]

Életmódunkkal befolyásolható tényezők, amelyek hatnak az immunrendszerünk erősségére:

• A szervezet homeosztatikus (belső) egyensúlyának mértéke

A szervezetünk mindig a belső egyensúlyra, a homeosztázis fenntartására törekszik. Betegség akkor alakul ki, ha ez a belső egyensúly hosszútávon felborul. A testünket folyamatosan érik külső és belső hatások, amelyekhez alkalmazkodnunk kell. Az alkalmazkodás egyik fő kritériuma, hogy azok a homeosztatikus ellenőrzőrendszerek, amelyek biztosítják a szervezetünk számára a belső egyensúly visszaállítását optimálisan működjenek. Ilyen homeosztatikus ellenőrzőrendszer a vegetatív vagy más néven autonóm idegrendszer, a vízháztartás, az elektrolitháztartás, a sav-bázis háztartás, oxigén háztartás. Ezekre az ellenőrzőrendszerekre nagy befolyással van életmódunk és táplálkozásunk. Ha a homeosztatikus ellenőrzőrendszerek gyengén működnek, vagy túl nagy terhelésnek vannak kitéve, akkor az immunrendszerünk működésére is negatívan fog hatni. [5]

• A szervezet sejtjeinek energia ellátottsága

Ahhoz, hogy a szervezetet felépítő sejtek optimálisan el tudják látni sejtspecifikus funkcióikat, energiára van szükségük. Az energiát a sejt önmaga számára állítja elő, a légzéssel és táplálkozással bevitt energiaforrásokból különböző anyagcserefolyamatok során. Ezekre az energianyerő folyamatokra befolyással bírnak egyéb tényezők is, mint pl. a környezeti hatások (napfény, hőmérséklet, páratartalom, elektromágneses sugárzások, stb.), alvás és pihenés mennyisége és minősége, gondolati és érzelmi hatások, fizikai aktivitás. Minél kiegyensúlyozottabban éljük az életünket és figyelünk ezekre az aspektusokra, harmóniában önmagunkkal és a természettel, annál magasabb lesz sejtjeink vitalitási szintje.

• A szervezet energia egyensúlya

Tehát alapvetően kétféle, a központi idegrendszer által szabályozott működési állapot létezik a szervezetünkben:

• ergotrop – energiát felhasználó, mely támogatja a vegetatív idegrendszert abban, hogy képes legyen intenzív testi erőfeszítésre = szimpatikus túlsúly.
• trofotrop – energiát raktározó, mely a sejtek energiakészleteinek feltöltésében támogatja a vegetatív idegrendszert = paraszimpatikus túlsúly.

A központi idegrendszerben, a hypothalamus (az agy központi számítógépe, ami szabályozza a belső egyensúlyt) hátsó lateralis (emberi test bal és jobb oldalát középen elválasztó szimmetriatengelytől távolabb eső) magjaiban elhelyezkedő ergotrop rendszer a szimpatikus idegrendszer aktiválójaként, míg a hypothalamus középső és elülső magjaiban elhelyezkedő trofotrop rendszer a paraszimpatikus idegrendszer aktiválójaként működik. [7]

Nyugalmi körülmények között a két idegrendszer idegsejtjeinek aktivitása kis frekvenciájú, ami azonban a külső vagy belső környezet hatására módosul. A belső környezet egyensúlyát fenyegető beavatkozások a szimpatikus idegrendszer egészének aktiválódását váltják ki, amit a mellékvese hormon-szekréciója (kiválasztása) egészít ki. Az állandó versenyhelyzet, az elfojtott indulatok, rohanás, időzavar a szimpatikus idegrendszer túlaktiválódásához, s ezen keresztül magas vérnyomáshoz, infarktushoz vezethet. Ezeket nevezzük alarm- vagy riadóbetegségeknek, ugyanis a vészhelyzet hatására megszólal szervezetünkben egy rejtett “csengő”, a szimpatikus idegrendszer aktiválódik, és minden erőforrásunkat a veszély leküzdésére mozgósítja. [8]

Ez azt jelenti, ha túlzottan stresszesek vagyunk, akkor a szervezetünk folyamatosan energiát igénylő (ergotrop) üzemmódba kapcsol. Emiatt nem lesz képes regenerálni önmagát. Ez pedig a jó egészség és az erős immunrendszer egyik kulcsa. Olyan ez, mintha lenne egy bankszámlánk, de csak folyamatosan kivesszük a pénzt róla, viszont be nem teszünk. Így a számlán lévő összeg előbb-utóbb elfogy, sőt akár mínuszba is átmehet. Ha tartósan mínuszban vagyunk testünk virtuális energia bankszámláján, akkor itt is jön a behajtó, betegség formájában.

A testünk sejtjei működésük során ugyanis folyamatosan elhasználódnak. Percenként kb. hárommillió sejt pusztul el. Ezt a folyamatot programozott sejthalálnak (PCD, programmed cell death) nevezzük, ami a többsejtű élőlényekben (amilyen az ember is) lévő fölöslegessé vált sejt „öngyilkossága”.

A szervezeten belül vannak olyan sejtek, amelyeknek az a feladata, hogy elpusztítsák a külső fertőzés – vírus, baktérium stb. – által megtámadott, vagy az elöregedő sejteket. Ezeket a sejteket “natural killer” (“természetes gyilkos”), rövidítve NK sejteknek hívjuk. Ezek minden egyes sejttől megkérdezik a jelszót, a személyi számot, ami egy a sejt felszínén megjelenő és mindig újratermelődő fehérje azonosító, mely csak arra az egyetlen emberre, élőlényre jellemző és senki másra. Ha ez eleve hiányzik, vagy a sejt már képtelen újratermelni, akkor ezt a sejtet elpusztítják. [8]

Ha a szervezetbe idegen sejtek, például baktériumok vagy vírusok jutnak, akkor amennyiben a szervezet tudja, mivel a korábbi fertőzés során már “megtanulta”, a védekezés módját, a betolakodót gyorsan felismeri és elpusztítja. Így működik az immunrendszer, ami életünk minden percében megvéd minket a környezetünkben jelen levő fertőző baktériumokkal, vírusokkal szemben. Naponta sok millió sejt pusztul el bennünk azért is, mert belsejébe vírus jutott. Ezek a sejtek egy genetikailag kódolt mechanizmus segítségével képesek elpusztítani saját magukat, ún. „öngyilkosságot” követnek el.

A szervezet természetesen pótolja az elhalt sejteket. Egy felnőtt esetében ez naponta mintegy 300 milliárd új sejtet előállítását jelenti! Ehhez viszont sok energiára van szükség. Tehát a trofotrop (energiát raktározó) funkcióknak érvényesülniük kell a központi idegrendszeri vezérlésben, különben nem jön létre a regeneráció, azaz a test nem tud megújulni.

Ha rossz a regenerációs mutatónk, azaz a működésképtelenné vált sejtek természetes eltakarítása és az új sejtek előállítása, valamint rendszerbe állítása, akkor beindul a degeneráció. A degeneráció azt jelenti, hogy a működésképtelenné vált sejtek szétesnek és e közben toxikus (mérgező) anyagok szabadulnak fel belőlük, amely anyagok a környezetükben lévő ép sejtek károsodását okozza, mert helyi gyulladások keletkeznek. Így sokkal több sejt pusztul el, mint amennyit a test normál körülmények között pótolni képes. Ez pedig a sejtekből felépülő adott szerv működésének romlásához, így a szervezet belső egyensúlyának felborulásához, azaz betegséghez vezet. [9]

• Immunrendszer terheltsége

Itt elsőleges szempont az emésztőrendszer állapota, ezen belül is a vékonybél áteresztő képessége. A túlzottan áteresztő bél – más néven fokozott bélpermeabilitás (áteresztőképesség) – egy emésztőszervrendszeri betegség, amelyben a baktériumok, vírusok, emésztetlen ételmaradványok és egyéb méreganyagok át tudnak „szivárogni” a bélfalon. Az emésztőrendszer fontos szerepet játszik a szervezetet érő káros anyagok elleni védekezésben. A belek fala egyfajta védőgátat képezve kontrollálja, hogy mi kerüljön be a véráramba, amely anyagok aztán a test szerveihez szállítódnak. A bélfalban elhelyezkedő,  tight junction-nek (egyfajta sejtkapcsoló struktúra) nevezett kis rések lehetővé teszik a víz- és a tápanyagok átjutását, miközben gátolják a káros anyagok átkerülését. A bél áteresztőképessége azt jelenti, hogy az egyes anyagok mennyire könnyen jutnak át a bélfalon. Amikor a bélfal sejtjeinek tight junction-jei kitágulnak, a bél áteresztőbbé válik, amely lehetővé teszi, hogy a baktériumok, vírusok, emésztetlen ételmaradványok és méreganyagok a bélből a véráramba kerüljenek. Ezt a jelenséget nevezik hétköznapi nyelven „szivárgó bélnek”. Amikor a bél túlzottan áteresztővé válik, olyankor a patogén kórokozók is könnyebben lépnek be a véráramba, amely kiterjedt gyulladásokat okozhat és az immunrendszer reakcióját és leterheltségét válthatja ki. [10]

Továbbá kiemelt jelentősége van a gomba és/vagy parazitafertőzésnek és tovább gyengíti az immunrendszert, ha a szervezetben krónikus gyulladás áll fent. Valamint a nehézfém terheltség is negatívan befolyásolja az immunrendszer működését és a jód és szelén hiány is, ami majdnem minden ember szervezetében jelen van.

Összességében elmondható, hogy a patogén kórokozók ellen, mint amilyenek a vírusok is, leghatásosabb fegyver az erős immunrendszer. Persze a legjobb elkerülni a fertőzést, de ha már kikerülni nem lehet, akkor meg kell vele küzdeni.  A koronavírus is elsősorban azoknak okoz jelentős egészségügyi kihívást, akiknek gyenge az immunrendszere és így elveszítik a csatát a betolakodóval szemben.

Sajnos a tényeket rémhíreként feltupírozó média és egyéb online felületek, amelyek az információ gyors és cenzúrázatlan áramlását biztosítja az emberek pánik reakcióját váltja ki. A félelem megélése pedig az egyik legnagyobb stressz aktivátor a szervezet számára. Minél jobban rettegünk, annál jobban gyengül, esetenként akár ki is kapcsol az immunrendszer védelme. Ekkor pedig teljesen kiszolgáltatottá válunk. Ezért fontos tudatosan szűrni, hogy milyen információkat engedünk beáramolni a tudatunkba. A tudatosság a kulcs a koronavírus elleni védelemben! És akkor még nem beszéltünk a placebo és a nocebo jelentőségéről. Arról, hogyan tudjuk elménk erejével meggyógyítani vagy megbetegíteni magunkat, segítségül hívva a neuroplaszticitást, pszicho-neuro-immunológiát, az epigenetikát és a kvantumbiológiát. De erről majd egy következő cikkben.

Addig is végezetül had osszak meg veletek pár alap protokollt, hogyan tudjátok erősíteni az immunrendszereteket:

I. Emésztőrendszeri regeneráció

1. Optimális gyomor működés támogatására:
   • Parajdi só szopogatás étkezés előtt 10-15 perccel
   • Savanyú levek (citromlé, almaecet, fermentált zöldséglé) iszogatása étkezés előtt 10-15 perccel, vagy fermentált zöldségek fogyasztása étkezés közben
   • B12-vitamin szedése –> gyomorsav kiválasztást támogatja, a nyálkahártya épségét is biztosítja, intrinsic faktor termelődéséhez is szükséges
   • Pajzsmirigy működés optimalizálása –> a gyomor fedő hámsejtjeinek aktivitásához fontos a megfelelő mennyiségű pajzsmirigy hormon
   • Paraszimpatikus vegetatív idegrendszeri ág erősítése -> Anyagcseretípus-diéta betartása, Rhodiola (paraszimpatikus idegrendszert erősíti) -> gyomor paraszimpatikus bekötésű, ezért érdemes erősíteni annak, akinek ez a vegetatív idegrendszeri tagozat gyengébb.

2. Vékonybél

• Alaplé napi rendszerességgel történő fogyasztása(terápiás porcleves)
• C-vitamin – kollagén szintézishez szükséges
• BCAA + glutamin (aminosavak)
• Kortizol kiválasztás optimalizálása (mellékvese kiegyensúlyozás, lásd lejjebb)
• Fruktóz bevitel csökkentése
• Glutén terhelés csökkentése
• Egyéb antitápanyagok kiiktatása (finomított cukor, fehérliszt, fehér rizs, alkohol, adalékanyagok, szója, stb.)
• Pajzsmirigy működés optimalizálása

3. Vastagbél

• Fermentált zöldségek fogyasztása
• Rezisztens keményítők fogyasztása (pl: hűtött fehér basmati rizs, zöldbanán, módosított tápióka keményítő)
• Herbafulvo (bélbaktérium egyensúly helyreállítása és gyulladás csökkentése)
• Pajzsmirigy működés optimalizálása
• Stressz tolerancia növelése és a stressz faktorok csökkentése (lásd lejjebb)

II: Gyulladáscsökkentés

• Gyulladácsökkentő ételek preferálása az étkezésben:
  • Lazac
  • Pisztráng
  • Halmájak
  • Fodros kel
  • Zöldfűszerek
  • Kurkuma
  • Kelkáposzta
  • Fokhagyma
  • Gyömbér
  • Avokádó
  • Spenót
  • Édesburgonya
  • Olivabogyó
  • Hagymafélék
  • Répafélék
  • Sütőtök
  • Kelbimbó
• alaplé fogyasztása
• Omega 3 bevitele
• Finomított szénhidrátok kerülése (cukor, fehér liszt, fehér rizs)
• Gyümölcscukor bevitel csökkentése
• Glutén tartalmú gabonák teljes kiiktatása
• Állati eredetű tej és tejtermékek mellőzése
• Magas Omega6 zsírsav tartalmú olajosmagvak kerülése
• Egyes hüvelyesek kerülése (babfélék, szója, földimogyoró)
• Antioxidánsok bevitelének emelése:
  • C-vitamin
  • D-vitamin
  • E-vitamin
  • A-vitamin
  • Omega3
  • Flavonoidok
  • Szelén
  • Bio-Curcumin
  • Glutation (NAC)

III. Vegetatív idegrendszer kiegyensúlyozása, a trofotrop (regeneráló) funkciók erősítése

• Rhodiola készítmény
• Stressz tolerancia növelése és a stressz faktorok csökkentése
• Anyagcseretípus-diéta

IV. Mellékvese kiegyensúlyozás

• Anyagcseretípus-diéta
• Aswagandha
• Jód (külön protokoll szerint)
• Magnézium
• B5
• B6
• B12
• C-vitamin
• BCAA+glutamin
• D3
• Omega3
• E-vitamin
• Minőségi és megfelelő mennyiségű alvásra figyelni, főleg éjfél előtt lefeküdni
• Ebéd után kisebb pihenők beiktatása (20-30 perc) + energetizáló meditáció alkamazása

V. Stressz tolerancia növelése és a stressz faktorok csökkentése

Fő cél: A vegetatív idegrendszer kiegyensúlyozása (elsődleges stresszválasz) és a Hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HHM) tengely ingerlésének csökkentése (másodlagos stresszválasz):

Lelki oldal:

• Amigdala aktivitás csökkentése -> meditációval
• Elfogadás gyakorlása -> meditációval (pl.: Tudatalatti átprogramozása vezetett meditáció)
• (Ön)szeretet gyakorlása (önbecsülés növelés) -> meditációval (pl.: Találkozás önmagaddal vezetett meditáció)
• Hála gyakorlása -> meditációval, hálanapló írásával

Mentális oldal:

• Képességek fejlesztése, kihívási faktorok csökkentése -> pl. Önmegvalósítás mesterfokon elvonuláson tanultak alapján

Fizikai oldal:

Táplálkozás:

• Vegetatív idegrendszer kiegyensúlyozása -> Anyagcseretípus diéta, Rhodiola
• Agyalapi mirigyet stimuláló ételek kerülése (lsd. anyagcseretípus-diéta)
• Mellékvesét stimuláló ételek kerülése (lsd. anyagcseretípus-diéta)
• B6
• Magnézium

Mozgás:

• Reggeli gimnasztika
• Napi min 20 perc séta a szabadban

VI. Immunrendszert támogató természetes készítmények:

1. Baktövis (Astragalus): Méregtelenít és erősíti az immunrendszert, az immunrendszer sejtjeit arra ösztönzi, hogy interferont termeljenek, melyek gátolják a vírusok szaporodását.
2. Jód + kofaktorok:
   • Lugol oldat
   • Szelén
   • Magnézium
   • C-vitamin
   • K2-D3-vitamin
   • A-vitamin
   • Omega3

(Egyénre szabott külön protokoll szerint, részleteket a Jódpótlás tudományos alapokon Facebook csoportban találhattok.)

Láthatjátok, hogy ezeknek a protokolloknak az alkalmazása nem egy könnyű út, hiszen komplex életmódváltást igényel. De nagyon megéri, mert ezzel nem „csak” az immunrendszeretek lesz „bivaly erős”, hanem az egész lényeteknek segíteni tudtok vele megélni egy magasabb testi-lelki-mentális egyensúlyt, azaz egészséget!

Felhasznált irodalom:
[1] Koonin EV, Senkevich TG, Dolja VV (2006). „The ancient Virus Word and evolution of cells”
[2] Fonyó Attila, Az orvosi élettan tankönyve (2011), 26.fejezet – A szervezet védekező mechanizmiusai
[3] Szeberényi József, Molekuláris sejtbiológia (2014), DNS az örökítő anyag
[4] Dr. Cserháti Endre: Az immunrendszer veleszületett és szerzett hiányállapotai, Gyermekgyógyászat, 2003 június különszám; Erdei Anna: A természetes és szerzett immunitás evolúciója és egymásra épülése. Magyar Tudomány 2004/10
[5] Peter Königs, Metabolic Typing oktatási jegyzet
[6] Erdei Anna, Sármay Gabriella, Prechl József: Immunológia (2012), Medicina Könyvkiadó Zrt.
[7] Gyires Klára, Fürst Zsuzsanna: A farmakológia alapjai (2011), Medicina Könyvkiadó Zrt.
[8] Hollósi Gábor: Funkcionális anatómia I-III. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 1998
[9] Dr. Balogh István, Dr. Kappelmayer János, Dr. Tőzsér József (2011): Molekuláris diagnosztika
[10] Wolburg H, Lippoldt A.: Tight junctions of the blood-brain barrier: development, composition and regulation, Vascul Pharmacol. 2002 Jun;38(6):323-37. Review. Institute of Pathology, University of Tübingen