Kicsit hosszú lesz, de érdemes elolvasnod.

Először is érdemes tudni, hogy a mellékvesének semmi köze a veséhez, csupán annyi, hogy felette, illetve rajta helyezkedik el, és ennyi…ugyanis a jóisten mikor megteremtett minket, ott volt már csak neki hely. 🙂

Szóval a mellékvese egy páros belső elválasztású mirigy, melyen megkülönböztetünk kéreg és velőállományt. A belső elválasztású mirigyekről tudni kell, hogy nem ott termelődik, ahol hat, és a véráram szállítja oda, ahová éppen kell.

Több hormont is termel a mellékvese.

A mellékvesevelőben az adrenalin és noradrenalin.

Amikor egy hirtelen stressz hatás éri a szervezetet, akkor termelődik az adrenalin, ugye szoktuk is olykor mondani, hogy húúú, elöntött az adrenalin, de király volt- Pl. engem mikor tandem repültem, és kiugrottam a repülőből. J De ilyen lehet pl.a bunjee jumping is, tehát amikor egy nem minden napi esemény köszönt be, akkor megemelkedik az adrenalin szint, ami teljesen normális, és amikor megszűnik ez a “készenléti állapot” úgymond, akkor visszacsökken.

Már itt az elején jegyezném meg mellékesen, hogy a mellékvesevelő a szimpatikus idegrendszer része. Emlékszünk ugye, hogy az egyik táplálkozási típus a szimpatikus szénhidrát, amikor az autonóm idegrendszer szimpatikus ága a domináns. Ez csak azért, hogy láthatjuk, hogyha úgy táplálkozunk, ahogy a típusunk megkívánja, és nem olyan ételeket eszünk, melyek azt az oldalunkat erősítik, ami amúgy is erős, akkor minél inkább egy egyensúly közeli állapotban tudunk lenni.

Na de nézzük most a másik oldalt, a mellékvesekéreg hormonjait, melyek az aldoszteron, nemi hormonok, és a kortizol. Az elkövetkezendőkben ez lesz nekünk a nagyon lényeges.

A kortizol („stressz hormon”) valójában antistressz hormon, stressz kivédésében segítő létfontosságú hormon, azaz kortizol nélkül nem élnénk túl a stresszt. Jelentős szerepe van még azonban a lebontó (katabolikus) anyagcsere folyamatokban, szabályozza a só és vízháztartást, a vérnyomást, az agy, az izmok energia és tápanyag ellátásban, idegrendszeri aktivitást emeli, gyulladásokat csökkenti, vérzéscsillapító, valamint nélkülözhetetlen a tüdő kifejlődésében.

A kortizol szintünk a nap folyamán ingadozik. Reggel a legmagasabb a szintje, este a legalacsonyabb, és ez így a normális. Ugyanis kortizol nélkül reggel nem bírnánk az ágyból sem kikelni, ahhoz, hogy a szervezet beinduljon, hogy aktív üzemmódba tudjon helyeződni, kortizolra van szükség. Ha a kortizol hiányozna, nem tudnánk tartós erőkifejtést igénylő sportot sem űzni, sem ilyen munkát végezni, nem tudnánk reagálni a terhelésekre, a kihívásokra, és még a személyiségünk sem maradna stabil, és akármilyen gyulladás is végzetes lehetne.

Este pedig azért alacsonyabb, mert olyankor a szervezet biológiailag is pihenésre készül, ezért teljesen normális, hogy már az este közeledtével fáradunk, nincs annyi energiánk, mint reggel és bizony aludni kell.

Ez eddig mind szép és jó, na de akkor mikor kezdődik a gond?

Mikor beszélünk mellékvese kifáradásról?

Akkor, amikor folyamatos, tartós stressz hatásnak vagyunk kitéve, tehát mondhatni egy állandó stresszhelyzet van jelen az életünkben, és ugye a folyamatos stressz miatt a mellékvese igyekszik ezt egyre több kortizol termeléssel kompenzálni, mivel ugye a kortizol a stressz hormonunk, ezért ki akarja védeni a stresszt. Ezért folyamatosan csak termeli, termeli, hogy majdcsak sikerül egyszer kivédeni azt a fránya stresszt, ami jelen van, majd csak megszűnik egyszer. Igen ám, de ha az a stresszhatás folyamatosan jelen van, és nem szűnik meg, mert olyan az élethelyzetünk, hogy folyamatosan fennáll az a stressz, akkor egyszer csak a mellékvese már nem tud elegendő kortizolt termelni, ergo kifárad. A hormontermelő kapacitás, legyen szó bármelyik hormontermelő mirigyről az mindig véges, és bizony a túlterhelés ára mindig a kimerülés. Ennek persze vannak különböző fázisai, eleinte nem is gondolnánk, hogy a háttérben már valamelyik szervünk elégtelen működése áll.

Az elején még „csak” egy általános fáradtság érzés van jelen, testileg, lelkileg is, és ilyenkor még a mindennapi teendőket gond nélkül el tudjuk látni. Hiszen ekkor még tipikusan magas a kortizol szint, hiszen a mellékvese dolgozik ezerrel. És amikor a stressz nem szűnik, a mellékvese egyszer csak képtelen kielégíteni  a test hatalmas kortizol igényét, ekkor a kortizol szint csökkenésnek indul, lecsökken egy átlagos szintre, viszont reggel már nincs belőle elég, amikor ugye pont kéne, és ilyenkor már gondot okoz a reggeli felkelés is, alig bírunk kikelni az ágyból, a fáradtság érzet állandósul, (pihenés ellenére is), felálláskor vérnyomás esés, szédülés lehet jellemző, fertőzések, gyulladások, étvágytalanság, allergiás tünetek, szorongás, érzelmi labilitás, pánikszerű tünetek, a libidó teljes hiánya, ciklus megborulása, elmaradó menses, meddőség, vetélés……durva mi, az bizony.

Ez már a mellékvese fáradtság.

És bizony van ennek egy életveszélyes stádiuma is, a szervezet teljesen felőrlődik, a túlélésért harcol, és az utolsó tartalékaiból próbál küzdeni. Ez a mellékvese kimerülés ill. elégtelenség, az Addison –betegség, ami komoly orvosi felügyeletet igényel.

Azt azért tudni kell, hogy ide eljutni akár évek kellenek, de több nagy stresszhatás miatt hamarabb is el lehet ide jutni.

Azért itt jegyezzük meg azt is, hogy ugye nem a stressz a rossz, nem az károsít, hanem ahogyan megéljük, ahogyan reagálunk rá. Ha negatívan éljük meg s így reagálunk rá, akkor ártani fog.

Nyílván ez egy másik hosszú téma forrása lehet, hogy hogyan reagálunk, és hogyan élünk meg bizonyos szituációkat, ebbe most nem megyek bele.

Ami lényeges még, hogy már a kezdeti tüneteknél érdemes észbe kapni, és figyelni testünk jelzésire, hogy időben tudjuk elkezdeni a kezelést, és időben fordítsuk vissza ezt a folyamatot.

Ez azért is fontos, mert a mellékvese kifáradás következményeként további hormonális egyensúlytalanságok léphetnek fel, mint pl. nőknél petefészek – mellékvese-pajzsmirigy tengely, férfiaknál mellékvese-pajzsmirigy tengely problémák.

Valamint, és ez is nagyon lényeges, ilyenkor egy ún. progszteron lopás nevezetű kompenzációs jelenség veszi át az irányítást hormonális téren. Ilyenkor ugyanis mivel a kortizol nagyon kell a szervezetnek, így ennek előállítása válik elsődlegessé a szervezet számára, ami azzal is jár, hogy egyéb hormonok előállítása háttérbe szorul. És mivel a kortizol is progeszteron hormonon keresztül képződik, a szervezet elkezdi a progeszteront is felemészteni, ami pedig mihez vezet? Relatív ösztrogén dominanciához, amikor is a progeszteron mennyisége kevesebb lesz az ösztrogénhez képest. Ez pedig újabb lavinákat indít el, szóval elképesztő mi zajlik a szervezetünkben, a szervezet működése egy nagyon bonyolult szerkezet, és bizony minden mindennel összefügg.

És akkor még egy utolsó gondolat, hogy a hormontípusokra is kitérjünk ezáltal.

A mellékvese hormontermelő mirigyet is az agyalapi hormontermelő mirigy szabályozza.

Nyilván bárkinél felléphet a mellékvese kifáradás lehetősége, de különösen veszélyeztetve vannak az agyalapi és mellékvese hormontípusba tartozó emberek, kiváltképp akkor ugye, ha ráadásul nem kerüli el azokat az élelmiszereket, amik a hormontípusa szempontjából bizony el kell kerülni.

Szóval értitek már, hogy miért ennyire fontos úgy enni, ahogy a típusod megkívánja?

És a „nem jól” evésnek nem holnap, holnap után lesznek következményei, hanem szép lassan hosszú távon a háttérben rombol, és amikor már tünetek jelentkeznek, olyankor már valamelyik hormontermelő mirigy működése már nem kielégítő.

Ne várd meg, még tünetek jelentkeznek, inkább figyelj oda magadra minél előbb, és élj egy olyan életet, aminek az eredménye egy hosszú, minőségi élet lesz.

Ehhez hoztuk létre segítségül Nektek a BodyWakes Food-ot, ahol figyelembe vettük a táplálkozási és hormontípusodat is.

Csonka Enikő

[/vc_column_text][porto_block label=”” name=”banner1″][/vc_column][/vc_row]