Már az anamnézis (kikérdezés) során látszott, hogy összetett esetről lesz szó, de nem lepődtünk meg, mert általában az összetett egészségügyi problémakörrel rendelkező embereket vonzzuk szakmailag.

Kifejezetten szeretjük az összetett szakmai kihívásokat és végtelenül jó érzéssel tölt el, ha ilyen esetekben tudunk személyre szabott funkcionális javaslatot adni, aminek hatására lényeges javulás, vagy akár teljes gyógyulás történik.

Persze ennek előfeltétele, hogy megtaláljuk mi okozza az egyensúlytalanságot, és az milyen ok-okozati láncreakciókat indított el a szervezetben és borította így fel a belső egyensúlyt, a homeosztázist.

Ildikó részletes laborral és ultrahang eredménnyel érkezett hozzánk. Fő problémái korábban már diagnosztizált kiugró vérnyomása, amire gyógyszert szedett, az ödémásodása, amire szintén gyógyszert szedett, pajzsmirigy rendellenessége volt. A pajzsmirigy mindkét lebenyében szöveti elváltozás és ciszta volt. Hangulatingadozások, depresszió gyötörte, emellett izom és ízületi fájdalmakkal, visszeresedéssel, nagyon alacsony energiaszinttel és jelentős túlsúllyal küzdött. Korábban a méhét is el kellett távolítani.

A labor paraméterekből funkcionális szemmel nézve látszott, hogy összetett hormonális egyensúlytalanság van a háttérben. Bár a hormonális működéseket közvetlenül kimutató, részletes laboreredményei nem voltak, mégis az empirikus tünetek és egyes labor paraméterek funkcionális eltérései alapján nagyon erős volt a gyanúnk, hogy ösztrogén dominanciával, mellékvese kifáradással, pajzsmirigy diszfunkcióval és inzulinrezisztenciával lesz dolgunk. Ezért megcsináltunk pár funkcionális állapotfelmérő kérdőívet is, majd elvégeztük az anyagcseretípus-mérést.

Arra törekedtünk, hogy minél több információt tudjunk begyűjteni Ildikó egészségügyi kihívásai és azokat kiváltó okok tekintetében. Utána igyekeztünk lemodellezni az ok-okozati összefüggéseket a begyűjtött információk, Ildikó egészségügyi kihívásai és panaszai, és a táplálkozása és életvitele között.

Tisztán kirajzolódott, hogy Ildikónál a probléma gyökerét a hosszan elhúzódó túlzott mellékvese aktivitás váltotta ki. A mellékvese többek között szteroid hormonokat termel, mint amilyen a kortizol is.

Ezzel nem is lenne probléma, de ha ez az állapot huzamosabb ideig fennáll, akkor már egyensúlytalansághoz és a homeosztázis felborulásához tud vezetni.

Sajnos Ildikó olyan életvitelt folytatott, amiben hosszú ideig jelentős stresszt élt meg. Ezt tetézte még, hogy epigenetikailag a mellékveséje hajlamosabb alapban az erőteljesebb működésre, mert méréseink alapján mellékvese hormontermelő mirigy dominanciával rendelkezett.

Ráadásul az agyalapi mirigy aktivitása is fokozottabb volt. Emiatt a hipotalamusz – agyalapi mirigy – mellékvese tengelye (stressztengely) erőteljesebb munkába kezdett. Pláne, hogy rendszeresen fogyasztott olyan élelmiszereket, amelyek még extra módon stimulálták ezeket az eleve dominánsabban működő hormontermelő mirigyeket. Ennek eredménye a túlzott kortizol aktivitás lett.

Ennek a génnek a túlzott génkifejeződése a következtében kiválasztódik egy olyan fehérje molekula, ami meggátolja a hipotalamuszban (az agy központi „számítógépe” ami a belső egyensúlyt szabályozza) a leptin hormon szintjének az érzékelését, valamint blokkolja a sejtek inzulin receptorainak érzékenységét. Ez két problémát is elindít, az egyik a leptinrezisztencia, a másik az inzulinreziszetncia.

A leptinrezisztencia kóros elhízáshoz vezet, hiszen a zsírsejtek által termelt leptin hormon szintjét a szervezet nem fogja jól érzékleni. A leptinnek pedig pont az az egyik feladata, hogy csökkentse az éhségérzetet és jelzést adjon az agynak, hogy adja ki a parancsot a fogyásra, mert túl sok a zsírsejt, illetve azoknak túl nagy a térfogata. Ildikó esetében az extrém magas testzsír % oka többek között ez volt.

Hiszen ahhoz, hogy a bevitt szénhidrátokból lebontott és felszívódott, majd a vérben keringő szőlőcukorból energia legyen, a cukornak át kell jutni a sejtfalon, amihez inzulin hormonra és jól működő, azt kellően érzékelő inzulin hormon receptorokra van szükség. Ha ez nem megfelelően működik, az további stresszreakciót és még erősebb kortizol választ fog indukálni.

Ennek oka, hogy a kortizol hormon előanyaga a progeszteron. A női szervezet egészsége szempontjából viszont kiemelten fontos, hogy az ösztrogén (női nemi hormon) és a progeszteron (anyahormon) egyensúlya optimális legyen.

Ha a szervezet valamilyen stressz hatására túl sok kortizolt állít elő huzamosabb ideig, akkor el fogja használni a progeszteront és annak szintje le fog csökkenni. Ez relatív ösztrogén dominanciát fog okozni, mert túl kevés lesz a progeszteron az ösztrogénhez képest, ami további egészségügyi kihívásokat és makacs súlygyarapodást eredményezhet.

Ez persze hatással van a pajzsmirigy működésre is, hiszen a stressz, a hízással kialakult gyulladás, az ösztrogén dominancia és a vér- és inzulin szint ingadozás, mind negatívan befolyásolja a pajzsmirigy irányítását, működését, hormon termelését és hormonjainak sejt szintű hasznosulását.

Ennek megfelelően összeállítottuk az anyagcsere- és hormontípusának megfelelő táplálkozási programot.

Első körben a fő cél az emésztőrendszer regenerálása, a felszívódás javítása és a gyulladás csökkentése volt. Majd a sejtek optimális tápanyag ellátottsága és a sejtanyagcsere fokozása, a vegetatív idegrendszeri egyensúly visszaállítása, a hormonegyensúly visszaállítása.

Mivel erős volt a gyanú, hogy már egy kialakult inzulinrezisztenciával, mellékvese kifáradással (a túlzott kortizol termelés előbb-utóbb a mellékvese kifáradását okozza), relatív ösztrogéndominanciával van dolgunk, és pajzsmirigy rendellenes működésének felderítése is további információkat igényelt, összeállítottunk egy speciális laborjavaslatot is.

Ennek az volt a célja, hogy ha ezek a feltételezések laborból is visszaigazolódnak, akkor további speciális és célzott funkcionális protokollokkal tudjunk a belső egyensúlyt visszaállítani ezek tükrében.

Nagyon rendes volt, mert a kért laborokat megcsináltatta az első találkozásunk után néhány héttel, amit el is hozott magával. Így a kontrollt ezek átnézésével kezdtük.

A friss laborokból tisztán kiviláglott, hogy a gyanúnk sajnos jogos volt. A 3 pontos terheléses cukor és inzulin vizsgálat saját reggelivel kimutatta, hogy bizony az izomzata inzulinrezisztens.

Az 5 pontos 12 órás kortizol nyálteszt visszaigazolta, hogy közepes/erős mellékvese kifáradása van. A laborból a relatív ösztrogén dominancia is kirajzolódott és kiderült, hogy a pajzsmirigye ellen autoimmun támadás is van, ami annak gyulladását és szöveti elváltozását okozta.

Elmondása alapján jelentősen megnövekedett az energiaszintje, visszajött a jókedve, megszűnt az ödémásodása és az ízületi, valamint izomfájdalmai. Ezek óriási eredmények tudva most már, hogy milyen problémák várnak még megoldásra. Örömmel újságolta, hogy a környezetében mindenki kérdezi mit csinál, mert olyan látványos a javulása.

Pedig a dolog oroszlánrésze még hátra van, hiszen továbbra is fontos tovább regenerálni az emésztőrendszert, csökkenteni a gyulladást, visszaállítani az ösztrogén-progeszteron egyensúlyt, megszüntetni az autoimmun támadást a pajzsmirigye ellen és megtámogatni annak regenerációját, javítani a pajzsmirigy hormonok sejt szintű hasznosulását, valamint megszüntetni az inzulinrezisztenciát, regenerálni a mellékvesét és erősíteni a máj működését. Ha mindez sikerül, akkor az optimális testösszetétel is be fog következni. A cél a hormonális egyensúly és az egészség visszaállításán túl, még 15 kg fogyás zsírból.

Ennek megfelelően összeállítottunk az alap diéta mellé kiegészítésnek még hét darab komplex funkcionális táplálkozási protokollt is, ahol ortomolekuláris (nagy dózisú, speciálisan célzott és személyre szabott módon összeállított gyógynövények, vitaminok, ásványi anyagok, aminosavak és adaptogén szerek) eszközöket bevetve tovább támogatjuk a Ildikó belső egyensúlyának visszaállítását, hogy a teste el tudja végezni az öngyógyítás által a teljes regenerációt.

Továbbá ajánlottuk Ildikónak, hogy vegyen részt az Önmenedzselés mesterfokon tréningünkön is, ahol azt tanulhatja meg, hogyan hozza ki magából úgy a maximumot, hogy közben az élete minden területe egyensúlyba legyen és az egészsége is megmaradjon, jelentősen csökkentve ezzel a stresszterhelést.