Kati  2016. márciusában látogatott el hozzánk, méghozzá azért mert állandó fáradtsággal küzdött illetve szeretett volna fogyni.

A tanácsadáson megállapítottuk, hogy a sejtszintű  vitalitása  nagyon alacsony volt, azaz 30%.  A sejtszintű vitalitás azt mutatja meg, hogy  a sejtjeink a jelenlegi életmódunknak köszönhetően mennyire vannak jól ellátva energiával. Mivel a 30% nagyon alacsony, Kati nem véletlenül érezte magát mindig fáradtnak és levertnek. Ilyen gyenge sejtszintű vitalitással pedig a degeneratív folyamatok kockázata is nagy. A sejtszintű vitalitásra több minden hat: ilyenek az alvási szokásaink, a táplálkozás, a gondolkodás, a sport és a környezeti hatások. Szerencsére egy kivételével mindegyiken tudunk változtatni és, ami az egyik legjobban hat erre, az a táplálkozás.

Már többször is próbálkozott lefogyni szénhidrát csökkentett étrenddel,  azt hitte, hogy ez majd neki is beválik, viszont  a tanácsadáson kiderült, hogy Kati lassú égetésű szénhidrát típusba tartozik, így  ezzel a módszerrel  csak alultáplálta a testét. Hiszen nem vitt be elegendő szénhidrátot, ellenben egy csomó számára „felesleges” fehérjét és zsírt megevett.
Tehát mivel a vegetatív idegrendszer szimpatikus oldala van túlsúlyban, a paraszimpatikus oldal a gyengébb, ilyenkor ezt próbáljuk meg ellensúlyozni és erősíteni  a  minőségi szénhidrátok bevitelével, kevesebb fehérje és zsír fogyasztásával. A sejtanyagcsere, azaz  az égetőrendszer szempontjából pedig lassú égetésű, ami az jelenti, hogy  sejtszinten lassabban mennek végbe az energianyerő folyamatok, így ezt gyorsítani kell, amit szintén minőségi szénhidráttal tud megtenni.

Hormontípusát tekintve agyalapi + mellékvese típusba tartozik, ami azt jelenti, hogy nála a hízást, illetve a hormonális egyensúlytalanságot kiváltó élelmiszerek a következők:

• tej és tejtermékek
• koffein
• finomított szénhidrátok
• vörös húsok, vadhúsok
• alkohol

Tudni érdemes, hogy amikor fáradtak és enerváltak vagyunk, akkor  bekapcsol a hormonális kívánóság, ezért sajnos pont azt kívánjuk, amire egyáltalán nincs szüksége a szervezetünknek és elindíthatunk vele egy lavinát a szervezetünkben. Nála pedig a fáradtság szinte mindennapos volt, hiszen  a munkahelyi stressz miatt sokszor nehezen aludt. Ami azért  sem jó, mert a mellékvese hormontípusba tartozóknak, mivel eleve érzékenyebben működik a mellékvese hormontermelő mirigyük, így hajlamosabbak a mellékvese kifáradásra. Ami azt jelenti,  hogy a mellékvese stressz hatására (a fáradtság is az) több kortizolt  termel.

A kortizol egy úgynevezett antistressz hormon. Stresszhelyzetben a kortizol termelődése segít  minket  át az adott szituáción, azaz kortizol nélkül nem élnénk túl a stresszt!

Tehát a kortizol egyik, ha nem a legfontosabb feladata, hogy segítse a szervezetet a stresszre való reakcióban. Éppen ezért olyan szituációkban, amikor valaki stresszhelyzetbe kerül és/ vagy abban él, szervezete kortizol szintje magas lesz.

A mellékvese fáradtság, az az állapot, amikor a mellékvese már nem bír elegendő kortizolt és más hormonokat termelni.

Emberek milliói szenvednek tőle, mégsem kapnak segítséget,  sokan nem is tudnak róla, ezért sokszor már csak a mellékvese kimerülést diagnosztizálják, az azt megelőző állapottal nem nagyon foglalkoznak. Pedig az lenne a jó, ha a fókusz a betegség megelőzésén, azaz a mellékvese fáradtság visszafordításán és a természetes úton való segítségnyújtáson lenne.

Illetve van még valami, laborok alapján ösztrogéndominanciát állapítottunk meg.
A menstruációs ciklust hormonok szabályozzák: a luteinizáló hormon (LH) és a follikulus stimuláló hormon (FSH), amelyeket az agyalapi mirigy termel, és a petefészkek által termelt ösztrogén és progeszteron. A ciklus első felében ösztrogén túlsúly van, hiszen ez készíti elő a nyálkahártyát , hogy be tudja fogadni a  petét, majd miután megtörténik a tüszőrepedés, utána sárga test keletkezik, és ez a sárgatest termeli a progeszteront, ami  úgynevezett anyahormon, mert több más hormon is ebből készül. Amikor a tüszőrepedés valami miatt nem történik, meg és nem keletkezik sárgatest, tehát nem termelődik progeszteron sem, akkor úgynevezett relatív ösztrogéndominanciáról beszélünk.

Ezt Katinál több dolog is okozhatta, legfőképpen az, hogy a fő domináns hormontermelő mirigyét rendszeresen túlstimulálta. Az agyalapi mirigy a „karmester”, ami irányítja a többi hormontermelő mirigyet is, így mivel a működésében zavar lépett fel valószínűleg ez okozhatta, hogy nem volt tüszőrepedés, és ez által egy relatív ösztrogéndominancia alakult ki.
Ezen kívül, van egy pajzsmirigy alulműködése is, ami szintén visszavezethető arra, hogy folyamatosan olyan ételeket evett, amik stimulálták az agyalapi mirigyet, és ezáltal a pajzsmirigy először valószínűleg túl-, majd alulműködött.

Az étrendet ezek után úgy állítottuk össze, hogy egyensúlyt hozzunk létre a vegetatív idegrendszerben, hogy gyorsítsuk a sejtanyagcserét, illetve levettük a terhelést a hormontermelő mirigyekről.

2 hónap elteltével a kontrollon örömmel láttuk, hogy ajánlásunk betartásával 9 kilót fogyott tisztán zsírból úgy, hogy az izomtömegét meg tudta tartani, energikusabb lett és sejtszintű vitalitása 20%-ot emelkedett, így minden értéke pozitív irányba változott.

Szívből gratulálunk neki!

Tarts velünk továbbra is, ha kíváncsi vagy Mariannára, aki gyógyíthatatlan autoimmun gyulladásos pajzsmirigy alulműködésére kereste a megoldást. Megtalálta…

Üdv

Szántai Zsolt

BodyWakes Alapító
Egészség mentor