Van, akinek híznia kell, hogy elérje ideális formáját!

80%-os sejtvitalitást is el lehet érni!
Így volt ez Krisztánál is! Lássuk a részleteket!
Tudom, sokkal több embert érint a fogyás témája, de bizony azért vannak olyanok is, akiknek hízniuk kell ahhoz, hogy egészségesek legyenek, ugyanis a kóros soványság sem tartozik az egészséges állapotok közé. Ezért Krisztán keresztül bemutatom most Nektek, hogyan és mit csináltunk, hogy úgy érjünk el súlynövekedést, hogy az minőségi, és elsősorban egészséges legyen.
Kriszta pár éve látogatott el hozzánk táplálkozási tanácsadásra. Igyekezett már korábban is odafigyelni az étkezésére, de érezte, hogy valami nincs rendben, és valamit másképp kell csinálnia, vagyis kellene, de nem tudta, hogy mit. Fő célja a hízás volt, hiszen Kriszta a 173 centijéhez 52 kg-ot nyomott a mérlegen, a testzsír %-a pedig 17-es volt, ami már egy sovány állapotot takart. Ezen túl sokkal több energiát szeretett volna, mert érezte, hogy alig van.
Jól érezte, mert bizony a sejtszintű vitalitása is nagyon alacsony volt, 35%, ami egy vegetáló sejtműködést takar, ami azt jelenti, hogy a sejtek nem, hogy alig tudnak energiát szolgáltatni önmaguk működéséhez, mert amúgy ez az egyik fő feladatuk, hanem szinte nap mint nap küzdenek a túlélésért.
 Ez az állapot hosszú távon nagyon veszélyes, mert ilyenkor sokkal nagyobb az esély degeneratív elváltozásokra, krónikus betegségek kialakulásának a kockázatára.
Mivel sejtjeink az apoptózis (programozott sejthalál) következtében pusztulnak, majd újratermelődnek, mikor az újratermelődés zajlik, bizony nagyon nem mindegy, hogy mely sejtjeink milyen állapotban vannak és mennyire képesek megfelelően ellátni sejtspecifikus feladataikat.
Kriszta menstruációja sem volt teljesen rendszeres, fájdalmai is voltak, de nem szedett rá gyógyszert. Jellemző volt még olykor hasmenés, puffadás. Sajnos a szénhidrát toleranciája sem volt kielégítő, 25% volt. (nekem is ennyi volt, mielőtt megismerkedtem a módszerrel…pfff… ). A szénhidrát tolerancia a hasnyálmirigyünk állapotáról ad nekünk egy visszajelzést, hogy milyen kapacitással tudja a szénhidrát anyagcserét hormonálisan szabályozni.
Ennek működése kiemelten fontos, hiszen a hasnyálmirigyünk az a szervünk, amely előállítja többek között az inzulin nevezetű hormonunkat, amelynek ugye a cukoranyagcserében kulcsszerepe van. Az alacsony hasnyálmirigy kapacitásból arra lehet következtetni, hogy a hasnyálmirigy bizony elkezdett kifáradni, melynek a következménye az lehet, hogy egyszer csak nem lesz képes elég inzulint előállítani, ami egyenes út a cukorbetegséghez. Na de nézzük, mi történt az anamnézis után.
Elvégeztük az anyagcseretípus-mérést, mely során megállapítottuk, hogy Kriszta egy szimpatikus idegrendszeri dominanciával rendelkező szénhidrát típus, elsődleges pajzsmirigy hormontípus dominanciával. Ezt már mérés nélkül is sejtettük 90%-ban, ugyanis minden típusnak vannak alkati és pszichés jellemzői, de a műszeres mérés ezt jól visszaigazolta.
Ekkor már teljesen megértettük, hogy Krisztának miért nehéz híznia. Ugyanis epigenetikailag az a táplálkozási típus és hormontípus kombináció jellemzi, amelynek ismérve, hogy nehezebben tud hízni, és ha még a táplálkozása sincs jól beállítva, akkor ez tovább erősíti a meglévő egyensúlytalanságot.
Ugyanis a vegetatív idegrendszer szimpatikus oldala felel a gyorsító és lebontó, az úgynevezett ergotrop, azaz energiát igénylő funkciókért. Neki elég erőteljes dominanciában volt, 80%-ban, és mint tudjuk a pajzsmirigy által termelt hormonoknak is a fő funkciója az anyagcsere fokozás, persze tömören röviden, hiszen a pajzsmirigy számos más feladatot is ellát szervezetünkben.
Az égetőrendszer oldaláról nem volt ekkora az eltérés, de azért az egyensúlytól itt is távol volt, hiszen itt lassú égetés volt túlsúlyban, 70%-ban.
Ez nem azt jelenti, hogy lassú az emésztése, hanem ilyenkor sejtszinten az energiatermelő folyamatok nála eleve lassabban mennek végbe, ezért ezen az oldalon is beigazolódott, hogy sok jó minőségű szénhidrátra van szüksége ahhoz, hogy mind az idegrendszeri, mind az égetőrendszeri oldalt az egyensúly felé kormányozzuk.
Ugyanis a szénhidrátok azok, amelyek sejt szinten gyorsítják az energiatermelő folyamatokat, illetve szintén a szénhidrátok azok, amelyek erősítik a vegetatív idegrendszer paraszimpatikus oldalát (ez, ahogyan már feljebb is említettem, Krisztánál csupán 20%-on állt).
 A táplálkozásunkkal bizony alapból meghatározzuk, hogy az egyensúly felé kormányozzuk-e a szervezetünket, vagy tovább erősítjük az egyensúlytalanságot. Tehát a táplálkozási típus oldaláról Krisztának sok jó minőségű szénhidrátra volt szüksége, ha a fehérjék, zsírok és szénhidrátok arányát nézzük. 60%-ban szénhidrátban gazdag táplálkozás az, ami előnyös neki egy étkezésen belül. Valamint a napi többszöri étkezés az ajánlott, ezt mondjuk addig is így csinálta Kriszta, többször evett kevesebbet, de az arányok nem voltak számára ideálisak.
 Ezen túl igyekezett a tejtermékeket és glutént kerülni, de azért be-becsúszott olykor péksüti, esténként nasik, ropi, olajos magvak. Ezt a részét rendbe tettük, kiiktattunk az étrendjéből minden antitápanyagot és helyretettük az arányokat.
 A hormontípus szempontjából pedig (az elsődleges pajzsmirigy mellett másodlagosnak a petefészek típus is jelen volt) kerülnie érdemes a finomított szénhidrátokat: fehér liszt, fehér cukor és minden, ami ezekből készül, valamint a koffeint, (itt nemcsak a kávéról beszélünk, hanem pl. zöld teáról, fekete teáról és egyéb anyagcsere-fokozó termékekről), a sok gyümölcsöt és gyümölcslevet a fruktóz miatt, alkoholt, a belsőségeket és vörös húsokat.
 Ezeket már a tanácsadás során átbeszéltük, viszont kértünk tőle laborokat is, mert szerettük volna látni, hogy mi van a háttérben az egyes hormonok tekintetében. Ezért az alaplaboron túl, javasoltunk egy komplett petefészek panelt, egy pajzsmirigy panelt, cukoranyagcserét. Kriszta pedig abszolút együttműködő volt, és meg is csináltatott mindent, amit kértünk. Volt több kisebb eltérés is a laborban, egyet szeretnék kiemelni, ez sajnos mostanában többeket is érint, lassan legalább annyira mint az ösztrogén dominancia.
  A pajzsmirigy panelnél megmutatkozott, hogy az fT4 és rT3 (reverz T3) aránya nem jó, vagyis nem jó a peifériás átalakítás. Ez egy ún. reverzT3 szindróma vagy más néven perifériáskonverzió zavar. Mit is jelent ez?
Egy mondatban megfogalmazva annyit jelent, hogy a T4 pajzsmirigy prohormonból túl sok rT3 keletkezik és kevesebb T3. Oké, de miért gond ez?
Egyébként van egy képlet, amivel ezt számolni lehet, és akkor jó, ha ez a számított érték 20, vagy a feletti.
Azért gond, mert a T3 az aktív hormon, a rT3 pedig az inaktív hormon. A pajzsmirigy 90%-ban T4 prohormont állít elő, mely a célsejtek membránjában alakul át egy jódatom leválásával elsősorban T3-má, ill. a jótékony baktériumok is alakítanak át belőle a bél-szulfatáz enzim segítségével. Az fT3 aktív hormon az, ami kifejti a hatását sejt szinten, hiszen csak szabadon lévő hormonok tudnak biológiai aktivitást kifejteni.
De ha túl sok az rT3, tehát a T4-ből több rT3 alakul át, mint T3, akkor az elfoglalja a T3 kötőhelyeit és így blokkolja annak hatását, ergo nem tudja kiváltani a szükséges aktivitást. Ugyanis a rT3 a T3 biológiailag inaktív formája, és jól beleilleszkedik a T3 kötőhelyeibe, elfoglalva azokat. Ennek a rossz átalakulásnak több oka is lehet.
1. Szelénhiány –> ezt ma már lehet nézetni laborból, teljes vérből szükséges nézni. Labor nélkül ezt pontosan nem tudhatjuk, de ami biztos, hogy a magyar lakosság 80%-a szelénhiányos, hiszen nekünk a talajunk is az, és amikor ilyen jellegű problémák merülnek fel, szinte biztos, hogy szelénhiány is áll a háttérben. Az biztos, hogy ahhoz, hogy a T4 hormonból T3 hormon alakuljon át a szervezetben, szelénre van szükség. Persze az sem mindegy milyen szelénre, illetve hosszú távon jód is kell mellé.
2. Gyulladás –> ez Krisztánál a laborból ítélve nem volt.
3. Magas, vagy emelkedett kortizol szint –> konkrétan kortizolt most nem nézettünk, de abból, amit Kriszta az anamnézis során mesélt, bizony voltak stresszes helyzetei, amit igyekezett kezelni, és figyelni rá, azóta már sokkal tudatosabban, de nagy valószínűséggel nála ez volt a másik, ami a háttérben állhatott, és erre utalt még néhány laboreltérés is. Igyekszem ezt most érhetően és röviden összefoglalni.
Emelkedett volt a prolaktin szint is, melynek hátterében szintén több dolog is állhat, többek közt a stressz is. Ugyanis a stressz megélése hat a hipotalamuszra, az serkenti az agyalapi mirigyet, hogy több ACTH és prolaktin hormont válasszon ki. Az ACTH a mellékvesére hat és a kortizol szintet emeli, a prolaktin pedig meggátolja a tüszőrepedést.
Korábban már említettem, hogy szerintünk Krisztánál mellékvese- kortizol eredetű lehetett a kiinduló probléma. Ugyanis a laborjából a cukoranyagcserét vizsgálva is egy érdekes felállás mutatkozott. A 60 perces inzulin terhelési pontnál nem voltak jók az értékek, ott magas volt a HOMA IR index, aminek 2 alatt kell lennie. Ez azt mutatja, hogy van-e IR (inzulinrezisztencia). Az éhgyomri és a 120 perces már rendben, csak ugye érdekes, hogy a 60 percesnél meg mégsem oké, tehát olykor lehet a szervezetben – főleg az izmokban – egy átmeneti inzulinrezisztencia, amit amúgy szintén az emelkedett kortizolszint tud okozni.
Illetve mivel alacsony volt a koleszterin érték is, az is egyrészt arra utal, hogy emelkedettebb olykor a kortizolszint, mivel a kortizol is szterán vázas hormon, azaz koleszterinszármazék. Így ha a kortizol emelkedik, olyankor elveszi valahonnan a szervezetből az előállításához szükséges anyagokat, például a koleszterint. Másrészt valószínű eleve nem vitt be korábban kellő mennyiségű koleszterin tartalmú ételt, pl. tojást.
Miután szimpatikus pajzsmirigy típusként alapban kevésbé hajlamos hízásra, ez is a cél, hogy minőségi hízást érjünk el. Ezt is már említettem fentebb, hogy a T3 átalakítást is gátolja a stressz, illetve az emiatt járó esetleges emelkedettebb kortizolszint. És ez bizony kihat a mellékvesére is, hiszen a kortizolt ő állítja elő, és ha mindig munkában kell lennie, hogy előállítsa a kortizolt, akkor az először mellékvese túlműködéshez, majd -alulműködéshez is vezethet. A nátrium szint is az alsó határon volt a laborban, ami utalhat mellékvese kifáradásra.
Ha már ennyire belementem, érdemes megemlítenem, hogy van egy ún. hipotalamusz-agyalapi-mellékvese tengely. Tehát attól, hogy valaki ugyan nem agyalapi típus, akkor is fontos figyelni, hogy elkerülje azokat az ételeket, amelyek stimulálják az agyalapi mirigyet. (Ezek a finomított fehér liszt és fehér cukor és miden ami ezekből készül, valamint a fehér rizs, koffein, tejtermékek, alkohol), hiszen az agyalapi mirigy karmester tulajdonsága révén irányítja az összes periférián lévő hormontermelő mirigyet (mellékvese, pajzsmirigy, petefészek), és ha az ő működésében zavar áll be, az megzavarja a többi működését is.
4. Bélbaktérium egyensúly felborulás –> érdemes a bélflóra regenerálódására is hangsúlyt tenni, ami amúgy sosem árt, mert sajnos az elég sok mindentől meg tud borulni. Az MCHC szint Kriszta laborjában picit magasabb, ez az átlagos hemoglobin koncentrációt jelzi a vörösvértestekben. A hemoglobin a vér oxigénszállító molekulája. Amikor ez emelkedett, mármint az MCHC szint, ennek hátterében állhat B12- vagy foláthiány, vérszegénység, alacsony gyomorsavszint. Egy picit alacsonyabb volt a ferritin szint is, mely mögött szintén vérszegénység és vashiány állhat.
Nála ezek nem voltak vészesen emelkedett értékek, de azért már érdemes figyelni rájuk. Viszont ugye az alacsony gyomorsavszint miatt a gyomorban végbemenő fehérjeemésztés romolhat, és ha nem kellően megemésztett táplálék jut tovább a vékonybélbe, az már megboríthatja a bélbaktériumok egyensúlyát. Szóval érdemes erre is figyelni. A protokollnál ezt is figyelembe vettük.

Ezek alapján összeállítottunk egy személyre szabott, funkcionális protokollokból álló életmódtervet is, a már megbeszélt személyre szabott diéta mellett.

És minő véletlen, az eredmények bizony nem maradtak el. Mondjuk tény, hogy Kriszta nagyon lelkiismeretesen csinált mindent, sokat kérdezett, folyamatosan egyeztettünk, és nem a kifogásokat kereste, hanem a megoldást. Elindult az úton, tette a dolgát és csinálta, amit megbeszéltünk. Aztán végül olyannyira „megfertőztük”, hogy eljött a táplálkozási szemináriumunkra is, hogy még többet tudjon meg szervezete működéséről, majd részt vett a BodyWakes Életmód Akadémia táplálkozási tanácsadói képzésén, nagyon büszke vagyok rá.
Na de nézzük is végszóként, de nem utolsó sorban, hogy milyen eredményei lettek a kontrollmérés alkalmával!
Miután visszajöttek hozzánk kontrollra a párjával, aki csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy szintén elindult Krisztával együtt az egészségtudatosok útján, szintén remek eredményekkel, mondjuk ilyen társ mellett, mint a Kriszta, azért könnyebb dolga volt/van.  De most Krisztán a hangsúly.
A sejtszintű vitalitása 80%-ra emelkedett, amit érzett is, ez már a kiváló kategória, itt a sejtek bizony már „kicsit” másképp működnek. Emlékeztek még az elejére, 35%-on volt? A szénhidrát toleranciája 70%-ra emelkedett, ami már szintén a megfelelő tartomány. És ezek mellett a szép eredmények mellett a fő célunk felé is nagyon jól haladunk, ugyanis elindult a minőségi hízás is.
A mérleg már 54 kg-ot mutatott, a testzsír% is felment 20,1-re, 20 alatt nőknél azért nagyon nem oké, a zsigeri zsír is feljebb ment eggyel, neki ez is alacsony volt, és ami külön szót érdemel, az az izom, ami szinte ugyanott maradt. Ami azért lényeges jelen esetben, hogy a minőségi hízás nem járt közben nagy izomveszteséggel.
Megbeszéltük, hogy hamarosan csináltat majd egy újabb labort is, hogy az ott lévő értékeket is csekkolni tudjuk.
Köszönöm Kriszta, hogy engem választottál egészségmentorodnak, és külön öröm számomra, hogy a BodyWakes Életmód Akadémia hallgatói között is üdvözölhettünk!