Ha már így belefogtam mostanában a hormonos témába, akkor nézzük kicsit meg, mi történik olyankor, amikor babát várunk.

A babavárás alapból egy másállapot ugye.
Ilyenkor a hormonok kőkemény játéka bizony eluralkodik rajtunk, és nehezebb kordában tartani őket, mint alapesetben.
Hiszen a kívánósság ilyenkor még erőteljesebb tud lenni, főleg, ha alapból sem úgy eszünk, ahogy kellene.
Hiszen olyankor alapból is nehéz ezeket a kívánós reakciókat kezelni, a babavárás alatt bizony ezek a kívánós reakciók még erőteljesebbek. Kismama legyen a talpán, aki ezt megfelelő keretek között tudja tartani. 🙂

Először is ugye, ahogy már korábban is említettem, van 4 fő domináns hormontermelő mirigyünk, és mindenki besorolható egy bizonyos típusba, de előfordul, hogy valakinek van másodlagos is.
Ismétlés a tudás anyja, szóval a 4 hormontermelő mirigy a következő: agyalapi, pajzsmirigy, mellékvese és petefészek.

Szóval egy elsődleges hormontermelő mirigye mindenkinek van, de valakinek másodlagos is játszik.
Nálam például ez úgy néz ki, hogy elsődleges az agyalapi, másodlagos pajzsmirigy.

Na de mi történik, amikor egy nő teherbe esik?
Bizony ilyenkor a petefészek hormontermelő mirigyei átveszik a főszerepet, nyilván ez nem is meglepő ugye…és bizony ilyenkor a hölgyek elsődleges hormontermelő mirigye a petefészek lesz.
Az első pár hétben (6-8-10) még nem észlelhető ez, de a 12.hét végére már tuti átkapcsol petefészekre. Egyénenként változó lehet, hogy kinek mikor.

Így volt ez nálam is.
12.hétnél csekkoltuk, és bizony az agyalapi hormontípus eltűnt, helyébe lépett a petefészek, másodlagosnak pedig megmaradt a pajzsmirigy. Mindkét terhességemnél így volt.

És hogy miben nyilvánult ez meg a gyakorlatban?
Abban, hogy minő érdekes, elkezdtem kívánni azokat az ételeket, melyek a petefészek hormontípusra jellemző, a csípős fűszeres ételeket, a jó kis kolbászokat, a zsíros sajtokat. Amivel mondjuk, ha fehérjetípus lennék, alapból nem is lenne annyira gáz, de mivel szénhidrát típus vagyok, nekem a táplálkozási típusom szerint a vörös húsok amúgy sem jók, hormontípus ide vagy oda.

Miért volt jó, hogy tisztában voltam a hormontípusok jellemzőivel, és azzal, hogy én magam mibe tartozom amúgy, és mire kell fokozottan ügyeljek, hogy fenntartsam az egyensúlyt?

Azért, mert így tudatosan odafigyelve kordában tudtam tartani ezeket a kívánós reakciókat.
Mondjuk az első babánál még ez kevésbé sikerült, főleg az elején, mert egyik alkalommal bezabáltam a Pick-nek abból a kis vékony kolbászából. A terv az volt, hogy óóóó, majd megeszek egy szálat (4 volt egy csomagban), attól nem lesz semmi bajom. Ha csak azt az egyet ettem volna meg, lehet nem is lett volna semmi, de én bizony megettem mind a négyet. Az sertésből volt ugye. Amit előtte már hosszú évek óta nem ettem.
Másnapra lett olyan herpesz a számon, hogy nem győztem kapkodni a fejem, meg utána nézni, telefonálgatni, hogy ez ilyenkor mennyire gáz, mert ugye terhességnél a herpesz vírus az nem igazán barátunk, amúgy se nyilván, de a babavárás alatt erre fokozottan figyelni kell.

De mivel egyértelmű volt, hogy ez nekem mitől jött ki, így annyira nem volt para, csak épp ez mondjuk egy balcsis nyaralás legelején nem éppen volt egy kellemes érzés. 🙂

És azért ekkor elgondolkodtam, hogy azta, ez ennyire működik??
Hogyha az ember már hosszú ideje úgy eszik, ahogy neki jó, betartja a saját genetikai kódjának megfelelő táplálkozást, és utána egyszer csak félre eszik (nem is kicsit ugye, úgy értem nem kis mennyiségben), akkor az ennyire meglátszik, és ennyire kijön?
Igen, ennyire.
Na gondolhatjátok, hogy utána többet nem ettem azt a kolbászt, mert ráadásul a herpesz mellett még az emésztésemet is megborította, ami ugye a terhesség alatt amúgy is szintén megborul.

Szóval utána már nagyon is szem előtt tartottam, hogy az “új” hormontípusom szerint mi jó nekem és mi nem, és mondjuk 80%-ban igyekeztem ezt betartani, és azt hiszem sikerült is.
Ugye előtte nem ettem egyáltalán semmilyen tejterméket, a terhesség alatt a light sajtokat megengedtem, persze nem nagy mennyiségben, és igyekeztem a csípős, nehéz, fűszeres vörös húsos ételeket kerülni. Hisz a petefészek típus pont ezektől hízik. De nagyon. A terhesség alatt meg aztán különösen.

És ami még nagy ellensége a petefészek típusnak, az a narancsbőr.
Miért van az, hogy sokan a terhesség alatt lesznek jobban narancsbőrösek?
Pont azért, mert pont azokat az ételeket kezdik el enni, amelyek ennek a típusnak hosszú távon nem jó, ezáltal elősegítve a narancsbőr még gyorsabb kialakulását.
A narancsbőr is az, ami a terhesség alatt amúgy is előjön általában, nekem is előjött ( ki is voltam tőle), csak az a nem mindegy, hogy ez milyen mértékben jön elő és utána mennyire marad meg vagy épp tűnik el.

És bizony a táplálkozással nagyon tudunk hatni rá.
Szóval a tanulság az, hogyha babát várva is igyekszel tudatos maradni, és odafigyelni, hogy úgy egyél ahogy Neked jó, és elkerülöd a hormontípusodnak nem tetsző ételeket, akkor nagy eséllyel egészségesen fogsz hízni, annyit amennyit szükséges, és még a narancsbőr kialakulása ellen is teszel.
Valamennyi úgyis jönni fog. Kevés azok száma, akinek még a terhesség alatt sem jön elő.

Nyilván, ha valaki ezt nem tudja, és enged és átadja magát teljesen ezeknek a kívánós reakcióknak, mondván, hogy dehát ilyenkor szabad, hisz nem jó a babának, ha nem adjuk meg neki amit anyuka kíván, akkor bizony nagy eséllyel kell utána küzdeni a feleslegesen felszedett kilókkal. És jó esetben csak a kilókkal, de valamikor bizony előjönnek a különböző terhességi betegségek is. (pajzsmirigy problémák, cukorbetegség, ösztrogén-progeszteron egyensúly megborulása stb.)

Gondoljátok ezek nem lennének elkerülhetőek?
Dehogynem. Csak épp oda kell figyelni egy kicsit.
Szóval óriási tévhit az, hogy ilyenkor a babára fogva mindennek engedünk, és ész nélkül eszünk mindent.
mert azt mondják ilyenkor nem számít.
De, pont most számít a legjobban, amikor egy kis élet fejlődik benned.

Nyilván nem azt mondom, hogy rá kell erre nagyon feszülni, és akkor ne egyél meg egy csokit vagy valamit, amit épp megkívánsz?
De, néha megeheted, én is megettem. Én is ezen a földön élek, én is emberből vagyok.
De nem ész nélkül. És amikor csak tehettem igyekeztem az édességeket is megválogatni, és a nekem megfelelő alapanyagokból lévőket enni.

Igenis tudatosan odafigyeltem, és tartottam a típusomnak megfelelő étkezést a terhesség alatt is, kb.80%-ban biztos.
És akkor ebbe belefért, hogy néha engedtem a kívánós reakciónak.

Szóval ne bújj a baba mögé, és ne ringasd magad abba a tudatba, hogy akkor most mindent a babáért elven nem vonsz meg magadtól semmit, és elengeded magad.

Mert a babának is az a legjobb, ha az anyuka egészséges marad a terhesség alatt is, és utána is.

Egészséges pedig akkor tudsz maradni, ha odafigyelsz magadra minden téren, és igen, add meg magadnak, ami jár, érezd jól magad, legyél boldog, de ennek nem abban kell megnyilvánulni, hogy akkor zabálni kezdesz ész nélkül.

Hidd el sokkal jobban érzed magad Te is, ha egészségesen gyarapodsz, és közben tele vagy energiával.
Ez meg a másik, az energiaszint. Jó, hogy így előjött a végére. 🙂

Amikor az ember babát vár, alapból csökken az energiája, fáradtabb lesz, főleg az első trimeszterben, hiszen gondolj csak bele, micsoda terhelés alatt van ilyenkor a szervezet, hiszen egy élet fejlődik benned, és ez, azon kívül, hogy maga a csoda, bizony nagyon igénybe veszi a szervezetedet.

Ezért sem mindegy, hogy ebben az időszakban hogyan táplálod.
Gondolj bele, hogy ilyenkor alapból mekkora feladat neki ellátni mindent, hogy az a kis élet életben maradjon és egészségesen fejlődjön, és ha még a bevitt kajával is nehezíted a dolgát, akkor sokkal nehezebben tudja ellátni a funkcióit.

Ezért, különösen ilyenkor, de mondjuk mindig, de ilyenkor különösen szükséges, hogy igenis olyan táplálékkal etesd a tested, amiből energiát tud kinyerni, és nem olyannal, ami még energiát is vesz el tőle. Pont ilyenkor, amikor bizony a legnagyobb szüksége van a plusz energiákra.

Bízom benne sikerült meggyőzzelek, hogy érdemes a terhességed alatt is odafigyelni magadra, különösen az életmódodra, és ezen belül a táplálkozásra, persze a testmozgásra is, de erről majd külön.

Hisz az vagy, amit megeszel.
A babád is az lesz, amit megeszel megiszol.

Csonka Enikő

[/vc_column_text][porto_block label=”” name=”banner1″][/vc_column][/vc_row]