VERSENYZÉS KONTRA EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS
Már egyszer korábban ígértem, hogy elmesélem Nektek, mi volt amikor versenyeztem, hogyan is táplálkoztam…na most itt az idő…ugyanis ez egy újra és újra felmerülő kérdés.
Azt elsőkörben tudnotok kell, hogy eredményeim ellenére akkoriban az önbecsülésem nem nagyon volt a helyén, mondhatni nem volt. Igen. Tudom, nehéz elhinni, de tényleg nem volt.
Annyira nem volt, hogy amikor valahol be kellett mutatkozni, nyilván most szakmailag értem, illetve mikor valami tréningre mentem, ugye mindenki elmondta, hogy mit csinál, mit ért el eddig.
Amikor rám került a sor, rendszerint meg sem említettem, hogy én egyáltalán versenyeztem amúgy, és hogy mit értem el.
Valahogy nem tartottam fontosnak, említésre méltónak, pedig azért vannak eredményeim.
Csakhogy 1-2-t említsek, és aztán térjünk is a lényegre.
Többszörös IFBB Magyar Bajnok, IFBB Világkupa győztes, mellyel jogot nyertem az Amerikai Arnold Classicra, ahol top 10-be kerültem, már nem modell, hanem Figur kategóriában.
Szóval a táplálkozás.
Amikor elkezdtem versenyezni, 2008-ban, akkor még nem ismertem a módszerünket. Sajnos.
🏋️♀️Elkezdtem a szokásos versenyzős diétát, csirke-rizs -saláta kombó ezerrel, sok tejsavós fejérje turmix, bcaa, glutamin, túró, cottege cheese, stb. A verseny előtt szénhidrát töltés és ürítés, ami annyit jelent, hogy több napig csak fehérje, majd utána töltés ch-val, vízmegvonás folyamatosan.
Hisz új volt neki ez az egész, így eleinte még bevált.
Majd ahogy telt az idő szezonról szezonra egyszer csak azt kezdtem észrevenni, hogy már sokkal többet kell küzdenem azért a formáért, ami eleinte még könnyen meglett. Egyre nehezebb lett szezonról szezonra. Már nem úgy reagált a testem, és bár kívülről minden oké volt, mindig megcsináltam a formát, amit éppen kellett, de valahogy belül már éreztem, hogy valami nem oké.
Ez az utolsó szezonomban tetőzött, amikor is már az Arnoldra készültem. Ott már eleve nem volt sok időm a felkészülésre, pedig mivel kategóriát váltottam, még több izomra volt szükség, még szárazabbnak kellett lennem a színpadon. Ez annyit jelentett, hogy a tömegnövelős időszakban volt, hogy napi egy kiló csirkemellet is megettem, több fehérjeturmix egy nap stb. stb….
Ja és mindezt még megkoronàzta, hogy szorulàssal küzdöttem, ami nagyon nem tett àm jót. Toltam a szűzteakapszulàt meg màr nem is tudom még miket, hogy jobb legyen, hogy tudjak wc-re menni.
Már mindenki mondta a teremben, hogy úúú mekorra vagy már, de komoly, pedig hozzáteszem, én semmilyen doppingszerhez soha nem nyúltam, azt mondtam, hogy ami természetesen fel tud jönni, az jöjjön, a többi nekem nem kell. Még így is nagyon sokat tudtam fejlődni, csak közben épp belül már nagyon nem volt oké sok minden….
Aztán persze mikor kimentem Amerikába, és színpadra álltam ott a többiekkel, kb.az én méreteim már sehol nem voltak, olyan vállak álltak mellettem, amik bizony már tuti nem csak úgy maguktól nőttek ki….szóval ott kint már nem is voltam akkora…. 🙂
Már annak is örültem, hogy azon a színpadon állhatok egyáltalán, az meg még, hogy a top 10-be is bekerültem 25 versenyzőből, az maga volt számomra a csoda.
Ez 2011 márciusában volt, az Arnold Classic volt az utolsó versenyem.
2010-ben szinte minden versenyt megnyertem, ahol elindultam, kettőt kivéve. Év végén volt a világ kupa, novemberben, majd márciusban már az Arnold, szóval ott arra sem volt időm, hogy a kemény őszi szezon után pihentessem kicsit a testem, szinte azonnal a felkészülésbe kellett kezdenem.
Ezt csak azért jegyzem meg, mert ott kb. 8 hónapon keresztül kőkemény terhelésnek volt kitéve a szervezetem, ezer százalékon pörögtem, hogy kihozzam magamból a maximumot.
Ennek természetesen ára volt. Mindennek ára van.
Meséltem neki, hogy valami nem oké, hogy belülről érzem, valami nem stimmel.Pedig ekkor már hónapok óta abbahagytam a versenydiétát, persze tisztán ettem, vagyis azt hittem, hogy tisztán eszem.
Maradt a csirke-rizs kombó, mert azt én azt amúgy is szerettem, persze maradt a fehérje turmix is, csak már nem akkora mennyiségben, ittam kávét capuccinót, persze tejjel, mivel mással,ettem a jó kis túrós kajáimat, mert hogy azok egészségesek, és még a kedvenceim is voltak!
Ja, aztán megcsináltuk a mérést nekem is.
Na most kiderült, hogy szénhidrát típusban tartozom, idegrendszeri dominanciával, tehát szimpatikus. (Közben ugye toltam ezerrel a fehérje diétát a versenyek miatt) Agyalapi és pajzsmirigy hormontípussal. A szénhidrát toleranciám 25%-on volt a 100-ból, konkrétan a cukorbetegség határán voltam.
A sejtszintű vitalitásom még ahhoz képest jó is volt, mert 60%-on volt. Hiszen a csirke rizs kombóval annyira nem lőttem mellé, mert ez a táplálkozási típusomnak megfelelt, az arányok mondjuk nem voltak jók, meg persze fehér rizst toltam, vagy jázmin rizst ( és akkor még nem hűtötten, azt se tudta, hogy olyan létezik, hogy hűtve mint rezisztens keményítő már jó lehet…. ).
Ekkor màr a szorulàs okàt is tudtam. Ugyanis a sok fehérjével én pont azt az oldalamat erősìtettem, ami amúgy is erős volt, a szimpatikusat.
Az egyensúly teljesen megborult, a szimpatikus oldal nagyon megerősödött, melynek egyik tipikus betegsége a szorulàs.
Megmondom őszintén elsőre egy világ omlott össze bennem.
Nem is értettem. Szinte semmit. De mert nem is akartam érteni.
De gondolom ez az érzés Nektek is ismerős, aki volt már anyagcseretípus-mérésen és tanácsadáson.
Mondtam, ááá az kizárt, hogy én többet ne igyak kávét, meg ne egyek túrót, meg tejfölt…meg egyáltalán…kiborultam.
Majd átgondoltam, és hoztam egy döntést.
Hoztam egy döntést magamért.
Azt mondtam, hogy ahogy eddig táplálkoztam, az ide vezetett, belül a sejtjeim már segítségért kiáltottak.
Tudtam, hogyha azt akarom, hogy ezek a mért értékek megváltozzanak, ahhoz másképp kell csinálnom.
Az elhatározásomat kőkeményen meghoztam. És ha én eldöntök valamit, azt véghez is viszem.
Mint később megtudtam, ez amúgy is jellemző a szimpatikus típusra, hogyha valamit eldönt, akkor képes érte a végsőkig küzdeni.
Nyilván ez a tulajdonság segített a versenyeken is.
☕️Szóval azt mondtam, hogy oké, akkor innentől kezdve nem iszom egy korty kávét sem, és nem eszem tejterméket sem, fájó szívvel, de megváltam a finom tejsavós fehérjéimtől, és visszább vettem a húsmennyiségen, amit addig ettem.
Azt nem állítom, hogy könnyű volt. Nem volt az. Sőt nehéz volt. Igen, az volt.
De döntöttem, és azt mondtam egészséges akarok lenni, és kész. Szeretnék babákat. Azelőtt nem sokkal volt egy vetélésem is. Nyilván így kellett lennie, de vszeg a szervezetem sem állt készen egy élet befogadására, nem volt abban az állapotban.( most már ennek tudom az okát is, szakmailag is!!)
Az eredmények a vártnál sokkal hamarabb jöttek.
És ez erőt adott.
Kezdtek elmúlni a csúnya pattanásaim, és valahogy vitálisabbnak éreztem magam, energikusabbnak, pedig aztán én addig is azt hittem, hogy az vagyok.
De akkor…hát volt különbség rendesen.
Egy hónap után a szénhidrát toleranciám már 60%-on volt, a sejtszintű vitalitásom 80%-on.
És ami nagyon meglepő volt számomra, hogy a testösszetételem is maradt, sőt javult is. Attól tartottam, hogy a sok szénhidrát miatt majd elszáll a testzsír%-om, elfogynak az izmaim…és nem! Sőt!
Ugye elkezdtem úgy táplálkozni, ahogy nekem jó, és pont ettől értem el az ideális formát és testösszetételt.
👉Anélkül, hogy versenydiétát csináltam volna, a testzsír %-om 20 alatt volt, vagy max.21, és amolyan egészségesebb formám kezdett lenni.
Sokan látták a változást, és az érdekesség az volt, hogy nem tudta senki megmondani, hogy mi változott, egyszerűen más lett a kisugárzásom, egészségesebb lettem. ami belülről fakadt. És nemcsak kívülről volt egy izmos, kidolgozott test, hanem belülről is kezdett “szép”lenni. És aztán ez látszott meg kívülről is.
És tart ez az állapot azóta is.
Nyílván most itt a terhességek alatt az izmaim azért kicsit összeestek ám, de tudom, hogy amint tudok majd rendesen újra edzeni, ez hamar vissza fog jönni.
Viszont nagyon jó érzés, hogy a típus szerinti táplálkozásomnak köszönhetően, a terhességek alatt alig 10 kilót híztam, és a szülés után 2 héttel már le is ment minden, mint láthattátok.
☝️Ha a mai tudásommal a birtokomban versenyeznék, már teljesen másképp csinálnám. Mert most már tudom, hogy nem kell azt feltétlenül olyan egészségtelenül csinálni, mint ahogy csináltam én is, és sajnos csinálják sokan.
Ki tudja, talán egyszer még megmutatom, hogy mit tudok kihozni egészséges táplálkozással a testemből egy versenyre….bár azt mondtam befejeztem, és nem versenyzek többet.
De soha ne mond, hogy soha….
és hát aki valaha is versenyzett, úgy rendesen ( na itt most nem az egyszezonos 2 versenyes “versenyzőkre” gondolok), azt tudja, hogy azt az érzést, amikor a színpadon állsz, azt nem nagyon adja vissza semmi, ezt csak azt tudja, aki járt már ott, ahol én is….
Viszont tény, hogy az a két kis Angyalka, aki engem választott anyukájának, mindennél többet ér.
Köszönöm, hogy végig olvastátok a történetem. Bízom benne mindenki kivette belőle azt, amire épp szüksége volt.
A semmiből semmi nincs.
A sikernek nem titka van, hanem ára, amit bizony jó előre meg kell fizetni, és kőkemény munkát kell beletenni.
A képeken láthatjátok a küzdelmet,az elszántságot, az eredményt….igen, ez is én vagyok….és még a mai napig is azt mondom, hogy imádtam minden izzadságos percét!!!