A méhlepény és a glutén kapcsolata

Olvasási idő: 20 perc

Amikor Szilárddal,  harmadik babánkkal voltam várandós, akkor született meg bennem ez a cikk.

Őszinte leszek, nem tudom, hogy valójában van-e összefüggés, és nem tudom tudományosan ezt alátámasztani, pusztán saját tapasztalataimat szeretném megosztani ezzel kapcsolatban. Ebből leszűrve a következtetést, bizony szerintem van kapcsolat.

De először is pár szóban a méhlepény feladatáról, hogy mi is a méhlepény.

A méhlepénynek kulcsfontosságú szerepe van a várandósság alatt, hiszen ő élteti a babát illetve a magzati létfenntartó rendszerhez hozzátartozik még a köldökzsinór és a magzatburok is. De nézzük azért kicsit bővebben.

A méhlepény, vagy más néven placenta egy lepény alakú szerv, amely csak ideiglenes szerv, és csak a várandósság idejére fejlődik ki az anyai szervezetben. A méh belső falához tapad, és a köldökzsinóron keresztül kapcsolódik a magzathoz. Ő termeli azt a bizonyos HCG nevezetű hormont, amely ugye már a várandósság egész korai szakaszában kimutatható, ezt használják a terhességi tesztekhez is, de termel még két nagyon fontos hormont is, ez pedig nem más mint az ösztrogén és progeszteron.

A méhlepény tulajdonképpen egy összekötő szerepet tölt be az anya és a baba vérellátásában. Kis vérerek futnak rajta keresztül, és szállítják a magzati vért a placentába, amely tele van anyai vérrel. A tápanyagokat és az oxigént szállítják az anyai vérből a magzati vérbe, míg a salakanyagokat a magzati vérből az anyai vérbe anélkül, hogy ez a két vérkeringés összekeveredne.

Ezt azért érzitek, hogy ez mekkora csoda?

Két külön vérkeringés, és még csak véletlenül sem keverednek össze.

Mondjuk ez az egész babavárás és magzati fejlődés a méhben szinte emberi elmével felfoghatatlan. Hogy két sejtből létrejön egy új élet, aki úgy fejlődik ki, hogy minden sejt tudja a dolgát, és minden különösebb beleszólás nélkül kifejlődik egy olyan bonyolult anatómiai gépezet, mint az emberi test. Csodálatos, zseniális, és közben félelmetes is.

De visszatérve kicsit itt a méhlepény szerepére, anyai vér, magzati vér és ezek kapcsolata… Bennem itt azért azonnal felmerül az anya felelőssége abból a szempontból, hogy mivel is eteti magát, csak mert ugye azzal eteti a magzatot is. Ami az anya vérébe bekerül, az kerül a magzatba is. Szóval ha mélyre ásunk, nagyon komoly kapcsolat van az életmódunk, azon belül is a táplálkozásunknak abban, hogy a méhlepény mennyire tudja jól ellátni a feladatát, és adott esetben meddig képes jól ellátni a feladatát.

Bár a méhlepénynek szűrő funkciója is van, tehát bizonyos határokon belül képes kiszűrni az anyai szervezetből érkező kórokozókat és mérgeket. Tehát bizonyos határokon keresztül.

Szóval azért nagyon nem mindegy, hogy adott esetben milyen terhelésnek van kitéve az anyai szervezet pl. a táplálkozás terén. A víz, a cukrok és bizonyos vitaminok változatlanul jutnak át rajta, vagyis a méhlepényen. Más tápanyagokat pedig átalakít, illetve elraktároz. Fontos feladata még a magzati salakanyagok, illetve a széndioxid kiválasztása és továbbítása, valamint az anyai szervezetből érkező mérgek és kórokozók “feltartóztatása”.

Ez utóbbi funkciója természetesen nem korlátlan, tehát teljes védelmet nem nyújt, a nikotin, a koffein és az alkohol, a drogok és gyógyszerek így is átjutnak a babához. Bár az anyai és a magzati vér nem keveredik közvetlenül; ahogyan azt már ugye feljebb is írtam, de a magzatburok hámján keresztül is vesz föl tápanyagokat, ezáltal az anya szervezetében megtalálható egyes méreganyagokat is.”

Na de meddig is tart ennek a szervnek az életkora, meddig látja el a funkcióit?

Ugyanis a méhlepény egy bizonyos idő után elkezd meszesedni, és elöregedik. Igen ám, de nagyon nem mindegy mikor és mennyire, és hogy épp hol tartunk a várandósságban. Mivel csak ideiglenes szerv, nyilván normális, hogy az élettartama rövid, és az öregedés is adott, de mégsem mindegy ennek foka és mértéke.

Az öregedés folyamata úgy néz ki, hogy a lepényi erek meszesedni kezdenek, ugyanúgy, mint idős korban, ahogy az erek meszesednek, és lassan elzáródnak. Ennek következtében a méhlepény működő képes felülete egyre kisebb. Ahhoz, hogy a babát még el tudja látni megfelelően és az életben maradását biztosítsa legalább az egyharmadának működő képesnek kell lennie. Ultrahangos vizsgálatokon figyelik a méhlepény öregségi fokozatát, ha táplálja a babát, és a baba fejlődik is szépen, akkor nincsen probléma.

De ahogyan az életmódunk arra is hatással van ugye, hogy idős korban mennyire hamar kezdenek el meszesedni az erek, az életmód ugyanúgy hatással van a méhlepény öregedésének is a fokára és ütemére. Kimutatható, hogy előfordul, hogy az öregedés üteme túl gyors, és a baba fejlődését nem támogatja megfelelően. Nyilván az öregedés hátterében több tényező is állhat, például:

  • Genetikai örökségek
  • Várandósság alatti magas vérnyomás
  • Dohányzás
  • Vitamin szegény és nem megfelelő táplálkozás
  • Stresszes életmód
  • Lelki tényezők

Ezek közül mily meglepő, a táplálkozást szeretném most kiemelni, és ezzel el is érkeztünk a saját példámhoz.

Jelenleg ugye a harmadik babánkat várom, már túl is vagyok a kiírt dátumon, de minden rendben, a méhlepény állapota is korának megfelelő.
Most. Csak épp nem volt ez így az első két babánál.

Ugyanis mindkettőnél idő előtt kezdett el öregedni a méhlepény. Mondjuk Szofi, az első kislányunk hamarabb jött 2 héttel, de mondták is, hogy bizony a méhlepény sem volt már túl jó állapotban. Melit, második kislányunkat ugyan sikeresen végig vittem a terminuson, de miután betöltöttem a kiírt dátumot, a dokim azt mondta, bizony megindítjuk, mert már úgysem fog fejlődni tovább, és a méhlepény is újfent igen csak el van öregedve, így nem volt választásom, indítani kellett.Most, a harmadik bébit ugye már eleve végig vittem, márc. 29-re voltam kiírva, minden rendben van, és még a méhlepényem is a megfelelő állapotban. Szóval nincs különösebb indok egyenlőre, hogy a babát kivegyék vagy épp muszáj lenne indítani. Bár választhattam volna az indítást, mert felajánlották, hogy ha akarom, akkor ideális a helyzet az indításra is, de természetesen mi úgy döntöttünk, hogy ha nem muszáj, nem szólunk bele ebbe, bízunk benne elindul magától is.

De visszatérve a méhlepényre, a minap amolyan villámcsapás-szerűen jött egy felismerés, hogy hoppá, lehet, hogy a glutén fogyasztásomnak köze van és volt a méhlepényem állapotához? És nem agyaltam ezt túl ám, egyszerűen jött ez a felismerés, bevillant, és tuti, tudom, hogy nem véletlen. Amikor jön egy megérzés, egy érzés, egy felismerés, és tudod, hogy annak akkor ott helye és oka van. És összeállt a kép.

Az első két várandósságom alatt még ettem gluténos termékeket, akkor sajnos még nem tudtuk, amit ma már igen. A tejtermékeket, cukrot, finomított fehér lisztet már akkor sem ettem, sőt azt már korábban sem, de glutént még igen. A mostani várandósság alatt viszont már nem ettem glutént.

Jó, persze voltak kilengések egyes édességeket illetően, mint amit többször említettem is, valami nápolyi és olykor csoki formájában, na de közel nem olyan terhelést adtam a szervezetemnek, mint az első két babánál. Hiszen akkor mentek a gluténos gabonák, bár főleg tönkölykenyér és tészta formában, de hát ugye azok is gluténosak, most pedig már semmi gluténos gabona és termék, kivéve néha ezeket a kilengéseket. De ugye ez messze nem az a terhelés ezen téren, mert alapvetően nem eszem glutént. Hiszen én sütöm a kenyerünket stb., de ezt tudjátok.

Szóval rövidre zárva a témát, ha összehasonlítom, hogy mit csináltam most másképp az első két várandóssághoz képest, akkor azt kell megállapítsam, hogy egyedül a glutén volt a változás. Semmi más.

De egy picit rávilágítanék Nektek azért arra, hogy mi is a gond a gluténnal.

A rendszeres és folyamatos gluténterhelés következtében megnő a bélben egy úgynevezett szöveti transzglutamináz enzimnek a szintje, mely bizony bélgyulladást idézhet elő. Ennek hatására csökken a vékonybélben a tápanyagok felszívódási képessége, tehát kialakul egy felszívódási zavar, így sajnos a céltápanyagok nem tudnak eljutni a sejtekhez. Miért gond ez? Mert így a sejtvitalitás alapból csökken, hiszen nem jutnak a sejtek kellő tápanyaghoz, és ilyenkor bizony az apoptózis gyorsabban megy végbe. Az apoptózis az a programozott sejthalált jelenti, mely egyébként egy természetes folyamat, csak épp nem mindegy, hogy milyen gyorsan, milyen sebességgel történik.

És ezen összefüggések ismeretében térnék újra rá a méhlepényre, hiszen ez is, mint minden szervünk sejtekből épül fel. Ha nem jut hozzá kellőképp a megfelelő céltápanyagokhoz, csökkenek a funkciói, hamarabb kezd el meszesedni, ezáltal öregedni, és idő előtt elpusztulni.

Szóval nem tudom, hogy van-e összefüggés, mindenkire rábízom, hogy mi a véleménye ezek után, én levontam a következtetést. Mindenki döntsön saját belátása szerint. De úgy gondoltam és úgy láttam jónak, hogy megosszam Veletek eme tapasztalatomat és információt.

Ja, és még valamit azért megemlítenék. Szofinál még a várandósság alatt is ettem a glutént, és Szofi is kapott egy darabig, Melinél még ettem a pocakos időszak alatt ugyan, viszont ő már nem kapott (addigra már képben voltunk), és ég és a föld a két gyerek immunrendszere, de tényleg. Ha nem velünk történik, és nem látom és tapasztalom a különbséget, én sem hiszem el lehet.

Szóval Szilárd lesz most a legkomolyabb ebből a szempontból, mert vele már a várandósság alatt sem ettem glutént, és ő sem fog kapni.

És valóban, Szilárd azóta ugye világra jött, és már 4 éves, és bizony bitang kis gyerek, és az immunrendszere is!!

A negyedik babánál való tapasztalatokról majd jövök.

Ja és ebben az a szép pluszban, hogy közben azért folyamatosan ugye “öregszem”, és az értékeim és helyzet várandósságról várandósságra egyre jobb.

BodyWakes alapító, egészségmentor, táplálkozási szakértő, okleveles funkcionális táplálkozási tanácsadó, fitness szakember, fitness modell világkupa győztes, a BodyWakes Életmód Akadémia alapító tagja