A történet ott kezdődik, hogy 1981-ben, nem egészen 4 évesen elkezdtem karatézni. Akkoriban még nagyon új dolog volt ez. Emlékszem az első edzésen úgy megrémültem a sok fehér ruhás nagy embertől, hogy elsírtam magam. Mégis ott ragadtam és 25 évig nem is hagytam abba a karatét. Emellett sokat futottam, tizenéves koromban pedig elkezdtem súlyzós és erőgépes edzéseket is végezni mellette. Aztán jött a Kick-box, box, Jiu-jitsu, Aikido. Heti 8-10 edzésem volt egészen 30 éves koromig. Egy dolgot viszont nagyon elhibáztam közben, nem vigyáztam eléggé a testemre. Űztem, hajtottam, ami a csövön kifért. Szegény pedig már alig húsz éves koromban adta a jeleket, hogy valamit nem jól csinálok. Igen, már akkor tájt elkezdett fájni a derekam. Ahogy teltek az évek, ez egyre csak rosszabbodott. Valószínű nem tett jót neki, hogy volt például olyan, hogy egy edzésen ezer felülést csináltunk merev lábbal és egyenes háttal. Most már tudom, hogy ez egy igazi gyilkosság volt a porckorongjaim ellen. Emellett sajnos eléggé túlvállalós is voltam és a túlterheléssel járó stressz rendszerint abban jött ki, hogy begyulladt a derekam. Harmincegy éves koromban egy nagy túlvállalás hatására egyik reggel arra eszméltem, hogy nem tudok felkelni és lábra állni. Csináltattam egy MRI vizsgálatot és a diagnózis kiszakadt gerincsérv lett az alsó ágyéki szakaszon. Kórházba kerültem és egy speciális eljárással műtét nélkül ki tudták kezelni a dolgot, amit injekciókúra és gyógytorna követett. Ez óriási törés volt az életemben, mert abba kellett hagynom a küzdősportokat. Innentől kezdve csak speciális erősítő és kondicionáló edzéseket tudtam csak csinálni. Ennek ellenére a sérvem többször kiújult az elmúlt 12 évben néha jobban, néha kevésbé.

Az utolsó kiújulás két hete, egyik csütörtök reggel történt. Reggeli gimnasztika közben éreztem, hogy valami kimozdult a gerincemben a helyéről. Utána kimentem a fürdőbe zuhanyozni. Valamiért leguggoltam, reccsent még kettőt és már nem bírtam kiegyenesedni. Másodpercek alatt teljesen eldeformálódott a derekam, elviselhetetlen nyilalló fájdalommal. Egyből hívtam a masszőröm, aki éppen külföldre utazott, így egy régi csontkovács barátomhoz mentem el. Három speciális kezelés után egész jól lettem. Aztán ismét romlani kezdett az állapotom és a nyilalló fájdalom elkezdett az egész bal lábamba végig sugározni, majd zsibbadni is. Szombaton már egy fájdalom ambulancián kötöttem ki, ahol szteroid injekciót kaptam, de az sem segített. Minden reményem a közben hazaérkező gyógy masszőr barátomban volt, akihez el is mentem hétfő este. Sajnos ez a kezelés sem segített rajtam, ezért másnap csináltattam egy MRI felvételt. 12 éve nem voltam ilyenen, úgyhogy éppen itt volt az ideje. Azt mondták 24-48 órán belül meglesz a szakorvosi vélemény. Kedden még becsoszogtam az irodánkba, de szerda reggelre már felkelni sem tudtam, sőt minden apró mozdulat maga volt a kínszenvedés. Magzatpózban nyöszörögtem. Délutánra már olyan fájdalmaim lettek, hogy elöntött a hideg veríték, hányingerem lett és elkezdtem szédülni. A bal lábam teljesen lezsibbadt, már alig éreztem. Mondtam Encinek, a feleségemnek, hogy hívjunk mentőt. Közben sikerült egy orvos barátunk által időpontot kapni a Budai Egészségközpontba egy idegsebész szakorvoshoz. Így végül a mentősök csak a kocsinkig kísértek, mert ők csak a területileg illetékes váci kórházba tudtak volna elszállítani. Mivel ülni nem tudtam, ezért az autónk hátsó üléssorára feküdtem be magzatpózban, kipárnázva. Így indultunk el Encivel a  másik kórház felé délután fél négykor a legnagyobb forgalomban és esőben Dunakesziről Budára. A közel két órás úton folyamatos hányingerrel küszködtem és csak félájultan remegtem és nyöszörögtem. Ahogy felfele nézve láttam suhanni a lámpaoszlop fényeit, azon morfondíroztam, hogyan kerülhettem ilyen helyzetbe?

Végül beértünk a kórházba, ahol már hordágyra fektettek és így toltak be az ambuláns váróba. Kis idő múlva fogadott a doktor, aki látva az állapotomat és az MRI felvételt, azt javasolta, hogy feküdjek be hozzájuk az Országos Gerincgyógyászati Központba és pénteken meg tudja műteni az ismét kiújult porckorongsérvem. Abban az állapotban nem sokat gondolkodva, illetve aggódó feleségem helyeslő arcát látva, rábólintottam a műtétre. Így átvittek a másik épületbe, ahol felvettek az osztályra. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon igényes, modern kórház, nagyon kedves ápolókkal és orvosokkal. Egy három ágyas szobába kerültem, egy középső ágyra. Kaptam vénásan infúzióban fájdalomcsillapítót, így el tudtam aludni.

Másnap hajnalban már vérvétellel ébresztettek, majd különböző vizsgálatokat végeztek. EKG, mellkasröntgen, vérnyomás, vizeletvétel. Kaptam szép tájékoztatókat a műtét, illetve az altatás folyamatáról és kockázatairól, majd aláírtam a beleegyező nyilatkozatokat. Kicsit megkönnyebbültem, hogy jó kezekben vagyok és az lesz a legjobb, ha megműtenek. Megnyugtattak, hogy csak 30-40 perces rutinműtét lesz. Közben mellettem két oldalt fekvő szobatársammal szóba elegyedtem. Az egyiknek rákos daganat volt a medence csontján, amire sugár kezelést kellett volna kapnia. Igen ám, de mivel korábban volt már egy gerincműtétje, ahogy csavarokkal és implantátummal rögzítették a csigolyáit, ezért hogy megkaphassa a sugárkezelést, először ki kellett operálni a ezeket. A másik szobatársamnak a gerincét pedig pár napja csavarozták össze.

És itt kezdődött bennem a fordulat. Addig nagyon sajnáltam magam, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Ezeket a történeteket hallva kicsit átértékeltem a dolgot és elkezdtem hálát érezni, hogy nekem csak ennyi bajom van. Fekvés közben pedig, hogy ne unatkozzak és hasznosan töltsem az időt, Dr. Joe Dispenza, A placebo te magad légy című könyvét olvastam. Közben az egyik szobatársamat elvitték a műtőbe, a másikat pedig hazaengedték, így egyedül maradtam. A fájdalmaim csillapítása végett naponta többször is meditáltam. Aztán csütörtök este a másnapi műtétem előtti napon, jött egy érzés, hogy nézzek meg egy filmet a telefonomon. Rákerestem a Youtube-ra és találtam egy romantikus drámát, a Menedéket. Klassz kis film volt, tele érzelmekkel. Volt benne egy rész, amikor a család egy gyönyörű tengerparton önfeledten szórakozik és férfi meg a nő kézen fogva fut a homokban be a vízbe. Elszorult a szívem, hogy valaha fogok-e futni így Encivel a tengerparton és önfeledten játszani a gyerekekkel?

Vége lett a filmnek és hirtelen nagyon magányos lettem, ott egyedül a kórteremben. Ránéztem az órára, este fél nyolcat mutatott. Ez nálunk otthon a vacsoraidő. Becsuktam a szemem és elképzeltem, hogy otthon vagyok a családommal. Láttam Encit, ahogy sürög-forog a konyhában és közben rám mosolyog. Imádom a mosolyát és szeme vágását, ahogy szerelmesen rám néz. Láttam, ahogy Szofi lányunk (5 éves) éppen belefelejtkezve rajzol. Melike (4 éves) ugrándozva táncol. Szilárdka (1,5 éves) tömi a hasát és maszatosan, huncutul vigyorog. Éreztem az otthon melegét, a finom illatokat. Nagyon jó érzések kezdték átjárni az egész lényemet. Szeretet, béke és hála. Majd láttam magam, ahogy tiszta erőből futok a tengerparton, majd elkapom Encit és a tenger lágy hullámaiban csókolózunk. Majd dobálom a gyerekeket és önfeledten játszunk, mint a filmben. Fantasztikus érzés volt és teljesen élethű vizualizáció, amit minden sejtemmel átéltem. Utána ráírtam Encire Viberen, hogy mit láttam lelki szemeim előtt. Persze vacsi idő ide, vacsi idő oda, még otthon sem voltak. Éppen vásároltak és küldött egy videót, hogy a gyerekek egy játékvonaton kacagva utaznak.

És akkor csoda dolog történt! Arra lettem figyelmes, hogy a még mindig tartó fájdalom és lábzsibbadás kb. 60%-kal csökkent. Bármilyen irányba tudtam fordulni az ágyban és még fel is tudtam állni! Alig éreztem fájdalmat. Elkezdtem sétálgatni a saját lábamon. Előtte még wc-re csak gurulós járókerettel tudtam kimenni húzva a bal lábamat. Most pedig keret nélkül járok és alig fáj! Teljesen belelkesültem és elkezdtem bátrabban mozogni. Végül csináltam egy videót és elküldtem a gyerekeknek, hogy táncolok. Aztán elkezdtem guggolni, emelgetni a térdem. Majd örömömben köríves karate rúgásokat csináltam, majd tekerős mély csípő nyújtó mozdulatokat. Úristen újra tudok mozogni és alig fáj! Ugrándoztam örömömben, betettem a fülembe Rocky zenéjét és elkezdtem helyben futni. Közben becsuktam a szemem és elképzeltem újra a tengerparti futást. Majd egy hegyre futottam fel. Utána bokszolni kezdtem a levegőbe, mint Rocky és ugrándozni, hogy győztem! Mámoros örömállapotban feküdtem vissza az ágyba, de előtte csináltam videófelvételt a produkcióimról. Az ágyba nutána meditációba zuhantam és még többször vizualizálva, teljes átéléssel újra meg újra láttam magam futni a parton, edzeni, önfeledten játszani a családdal. Utána elküldtem a videókat a gyógy masszőrömnek, aki egyből azt javasolta, hogy mondjam le a holnapi műtétet. Nagy dilemmába kerültem. Tegnap még kínok között mozdulni sem bírtam, ma estére meg itt ugrándozok. Abban maradtam magammal, hogy megvárom a reggelt hogyan leszek és ha még mindig ennyire jól, akkor a műtét előtt konzultálok az orvosommal. Lefeküdtem aludni, de nem bírtam. Újra meg újra transzba estem és láttam magam futni a tengerparton… Végül nagy nehezen elaludtam, tele reménnyel.

Illetve hittem, hogy alszom, de közben ébren is voltam. Leereszkedtem alfa majd théta szintre. Ilyenkor az agyi tevékenység tudatszintje megváltozik és hosszabb elektromágneses hullámokat bocsájt ki. Tehát mondhatjuk, hogy félálomban voltam. Újra elképzeltem mély érzelmekkel átitatva a tengerparti futást. Aztán azt, hogy másnap megúszva a műtétet, mosolyogva kisétálok a lábamon a kórházból. Majd azt is, hogy most hétvégen sikeresen megtartom a csapatunkkal a táplálkozási szemináriumunkat. Majd vasárnap este megünnepeljük a sikert Encivel a Bocelli koncerten. Majd láttam magam, hogy a Tudatosság Könyvexpón, ahol bemutatjuk a Tudat hatalma című új közös könyvünket a barátaimmal, elmesélem a gyógyulásom csodálatos történetét. Hogyan alkalmaztam a tudat hatalmát a gyakorlatban. Majd láttam, hogy decemberi egy napos tréningünkön megtanítjuk ezt 300 résztvevőnek. Mindent mélyen átéltem, közben folytak a könnyeim örömömben. Nagyon részletesen láttam és éreztem mindent. A kvantum térben mentálisan létrehoztam a vízióim holografikus mintáját. Egyesítettem a tudatom, a tudatalattim és a tudatfelettim erejét, azaz tudatosan teremtettem. Végül egy percet sem aludtam mélyen. Egész éjszaka ebben a transz állapotban voltam. Közben érzetem, hogy olyan energiák szabadulnak fel bennem, amelyek sejt szinten gyógyítanak. Hajnalban már fülhallgatóval a fülemben Rock zenére ugrálva tomboltam mámoros örömömben. Reggelre 80%-os lett a javulás úgy, hogy közben a előző napi infúziós fájdalomcsillapító hatása már teljesen elmúlt. 80%-ban megszűntek a tüneteim fájdalom csillapító nélkül!

Fel-alá sétáltam a kórteremben egyedül, mint egy bezárt vad, aki alig bírja kivárni, hogy végre kiszabaduljon. Végre bejött a reggeli vizitelő orvos. Ott álltam vele szemben, ő meg döbbenten:

– Maga? Készül a műtétre?

– Nem doktor úr. Éjszaka történt egy esemény. Egész éjjel önszuggesztiós meditációt csináltam, így a tüneteim 80%-ban megszűntek. Szeretnék konzultálni az idegsebész főorvossal, hogy ebben az esetben mi legyen.

– Biztosan ezt akarja?

– Igen, nem akarok műtétet. Nézze, tudok táncolni is!

Erre bedobtam egy csípőriszálást. Erre nagy kikerekedett szemekkel és széles mosollyal az arcán azt mondta:

– Rendben, akkor szólok a főorvos úrnak.

– Köszönöm! – Mondtam mosolyogva.

Utána bejött az a nővér is hozzám, aki csütörtök óta kezelt, vérnyomást mérni. Neki is megmutattam a változást és bedobtam a riszi táncot. Nevetve ment ki a teremből. Majd megérkezett a főorvos úr is mosolyogva. Én felpattantam az ágyból és elkezdtem guggolásokat és kitöréseket csinálni és közben elmondtam, mi történt az éjjel. Nagy örömmel fogadta csodás javulásomat és gratulált. Majd az mondta:

– Akkor kap még egy kis infúziót, pihenjen és akkor hétfőn hazamehet. Nem műtjük meg.

– Lehetne holnap reggel? – Kérdeztem finoman.

– Persze, amikor csak akarja! – válaszolta, majd mosolyogva kiment.

Újra elkezdtem ugrálni örömömben, mint Rocky és kiabálni, hogy GYŐZTEM!

De mi történt sejt szinten? Mi a tudományos magyarázata ennek a csodálatos pozitív változásnak? Akkor leplezzük le a csodát és vizsgáljuk meg segítségül hívva a kvantum fizikát, a neuroplaszcititást, a hormonrendszert, a vegetatív idegrendszert, a sejtbiológiát és az epigenetikát.

Ha elképzelünk valamit, azaz gondolunk valamire akkor az agyunk homloklebenyi része aktiválódik, ugyanis ez a szekció felelős a képzeletért. Ha ez új információ az agynak, akkor az idegsejtek nyúlványaikkal új formátumban kapcsolódnak egymáshoz és a régi kapcsolatok szétválnak. A neuronok, azaz az idegsejtek megváltoztatják neutrális kapcsolataikat és új mintázatokba rendeződnek. Ezzel új idegi áramkörök jönnek létre. Ezt hívjuk neuroplaszticitásnak, amikor az agy fiziológiája ténylegesen megváltozik. Az idegsejtek nyúlványai úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy közöttük szinaptikus rés keletkezik. Idegi ingerület átvivő anyagok az elektromos jeleket kémiai jelekké alakítják és az idegsejtek neuropeptideket választanak ki. Az információ ezzel tovább áramlik az agykéregből az agy belseje felé. Az agyunknak három rétege van, amelyek egymásra rétegződtek a koponyánkban. Legkívül található a kortex, azaz agy agykéreg. Ez a terület felel az intellektuális gondolkodásért. A középső réteg a középagy, ami tartalmazza a limbikus rendszert, ahol az érzelmek keletkeznek. Legbelül a hüllőagy található, ami a vegetatív (gondolkodás nélküli, automata) folyamatokat szabályozza. Ha elég intenzív a gondolat, akkor az információ inger stimulálja az érzelmi központot, ami pedig tovább löki az impulzust a hüllőagyon keresztül a vegetatív idegrendszer felé. A vegetatív idegrendszer pedig behálózza az egész testet és akaratunktól független módon szabályozza a szervrendszerek, szervek és szerveket alkotó sejtek működését.

A sejteken jelfogók vannak, egyfajta antennák, amelyek specifikusan érzékelik mind a bioelektromos, mind a kémiai jeleket. A vegetatív idegrendszeren végighaladó idegi impulzus aktiválja a sejtek bioelektromos receptortait. A receptor a bioelektromos jelzés hatására aktivált állapotba kerül és megváltozik a töltése. Ez a feszültség mechanikailag is elfordítja a fehérje láncból álló jelfogó antennát a térben. Ez a fizikai mozgás tovább viszi az információt a sejthártyán keresztül a receptor-effektor fehérjék által a sejt belseje felé. A sejtben újabb fehérje aktiválódik, ami további folyamatokat indít el asejtben. A sejtmagban található DNS kettős spirálja szétválik és attól függően, hogy a fehérje által mi válik a DNS-ben lévő gének közül olvashatóvá, illetve nem olvashatóvá, új információ kerül napvilágra. Ezt az információt a RNS lánc kódolja, majd egy sejtszervecske, a riboszóma, az RNS utasításainak megfelelően új funkcionális fehérje gyártásába kezd, ami sejten belüli térben speciális hatásokat indít el a sejt működésében. Ez pedig hatással lesz a sejtből felépülő szerv és szervrendszer, azaz az emberi test működésére. A sejten belül keletkezett új funkcionális fehérje hatásai nem csak a sejtspecifikus szervet érintik. A folyamat visszafelé is elindul és az új utasításnak megfelelően a sejthártyában lévő receptor-effektor fehérjék ismét elmozdulnak. Megváltoztatva ezzel a sejthártya koleszterin vázának térszerkezetét. Mivel a sejt agya a sejthártyában van, itt a koleszterin rácsokban tárolódik az információ a receptorok által. Ezek a receptorok csatornaként és kapuként összekötik a sejten belüli teret a sejten kívüli tértől beágyazódva a sejthártyába. Úgy képzeljük el, mint egy számzárat, ami képes adatokat tárolni, ugyanúgy, mint egy mikrochip. A sejthártyában lévő receptorok pedig visszafele is működnek, tehát a sejten belüli térből a sejten kívüli térbe is szállítanak információt. A vegetatív idegrendszer tartalmaz mind affarens (a központból a periféria felé), mind efferens (a perifériától a központ irányába) idegi neuronokat. Ezt azt jelenti, hogy az agykéregből a középagyon át a hüllőagyba, majd a vegetatív idegrendszer által a sejtek felé közvetített információ, miután bejutott a sejtbe és ott kiváltotta a hatását, rögzül érzés formájában a sejthártyában, majd az érzés visszaküldi az információt a szintén a vegetatív idegrendszer által a hüllőagyba, majd a középagyba, ahol a limbikus rendszer által újabb érzelmi löket keletkezik, ami megerősíti az agykéreg által eredetileg kialakult gondolati neuron séma hálózatot, azaz a szinapszisokat. És ezzel az információs kör bezárult.

Gondolat (agykéreg) -> Érzelem (középagy limbikus rendszer) -> Impulzus (hüllőagy) -> Áramlás (vegetatív idegrendszer) -> Érzés (sejt) -> Áramlás (vegetatív idegrendszer) -> Impulzus (hüllőagy) -> Érzelem (középagy limbikus rendszer) -> Gondolat (agykéreg)

Tehát a gondolat érzelmeket szül, az érzelem érzéseket, az érzések érzelmeket és végül az érzelmek gondolatokat. Az információ oda-vissza áramlik. Egy gondolati minta minél többször végigmegy ezen a folyamaton, a hatás annál erősebb.

Ráadásul a középagy limbikus rendszerében lévő hipotalamusz nem csak a vegetatív idegrendszert szabályozza, hanem neurohormonokkal az agyalapi mirigyet is, ami pedig szintén hormonokkal a véráram útján a perifériás hormontermelő mirigyeket. Ezek a perifériás hormontermelő mirigyek pedig szintén a véráramon keresztül hormonokkal a sejteket, amelyek kémiai jelek formájában befolyásolják a sejteken lévő receptorokat. Illetve a sejtek is képesek hormonszerű anyagokat kiválasztani, amivel visszahatnak a sejtkörnyezetükre és távolabbi pontokra is, mint például az agyra. Ez egy másik oda-vissza működő kommunikációs csatorna, ami lassúbb, mint az idegi.

Gondolat (agykéreg) -> Érzelem (középagy limbikus rendszer) -> Impulzus (hormon rendszer) -> Áramlás (vér) -> Érzés (sejt) -> Áramlás (vér) -> Impulzus (hormon rendszer) -> Érzelem (középagy limbikus rendszer) -> Gondolat (agykéreg)

Van még egy harmadik kommunikációs rendszer is, ami a leggyorsabb. Ez a biofoton rezgés. Minden élő sejt gyenge elektromágneses teret von maga köré. Ezeknek elektromágneses frekvenciák fizikailag mérhetőek. Tulajdonságuk, hogy kapcsolatba lépnek és kommunikálnak más kívülről érkező elektromágneses jelekkel. Ezek a jelek vagy egymást erősítek  vagy gyengítik. De hogyan tud eljutni egy biofoton elektromágneses rezgés mondjuk egy lábujj sejtünktől az agysejtekig? Egy közvetítő közeg kell hozzá. Ez pedig nem más mind a kötőszövet. A kötőszövetek is behálózzák az egész testünket és elektromágneses jelátvivőként is funkcionálnak. Tehát ha agyunkban gondolunk valamire, az elektromágneses impulzusokat generál, amelyeknek frekvenciáját felerősítik az érzelmek. Ez egy elektromágneses hullámlöketként végighalad a kötőszöveteken és eljut minden egyes sejthez. Mivel a sejtek sejthártyáin vannak bioelektromos jelfogók, ezért ezek a finom rezgések ugyanúgy kémiai módosulásokat tudnak okozni egy sejtben, megváltoztatva így a sejt tulajdonságát. Illetve a sejt is létrehoz aktivitása során elektromágneses impulzusokat. Tehát a kommunikáció itt is többirányú.

Gondolat (agykéreg) -> Érzelem (középagy limbikus rendszer) -> Impulzus (elektromágneses hullám) -> Áramlás (kötőszövet) -> Érzés (sejt) -> Áramlás (kötőszövet) -> Impulzus (elektromágneses hullám) -> Érzelem (középagy limbikus rendszer) -> Gondolat (agykéreg)

Mindhárom kommunikációs rendszernek egy célja van. Az élőlény külső és belső környezetéből származó és őt érő ingerekre minél gyorsabb reagálás a belső egyensúly fenntartása érdekében. Hiszen a belső egyensúly fenntartása biztosítja a létet és az egészséget.

Ahhoz viszont, hogy a gondolati jel eljusson sejt szintre, nagyon fontos az érzelemi töltet. Hiszen hiába hozza létre az új gondolat a megfelelő idegi hálózatot, ha az információ nem képes átjutni az agykéreg elemző egységén, azaz a logikus és racionális területen, akkor nem továbbítódik a középagy limbikus rendszerébe és nem kap érzelmi töltetet. Emiatt nem fog áramolni sem a vegetatív idegrendszer felé, sem a hormonrendszer felé és az elektromágneses impulzusa is alacsony lesz. Ennek következtében semmilyen befolyással nem lesz a sejtek működésére és a sejthártyában sem fog tárolódni az információ. A gondolat elszáll, a szinapszisok szétválnak és még a rövid távú memóriából is törlődik az adat egy idő után. Gondolat hol volt, hol nem volt, de egy biztos különösebb hatást nem váltott ki.

Tehát ha az a szándékunk, hogy tudatos változást hozzunk létre sejt szinten gondolataink által, akkor az információnak el kell jutnia a sejthártyáig, ahol aktiválni tudja a receptor fehérjéket és érzés minta formájában tárolódni tud a hártya koleszterin rácsaiba beágyazódva.  Hiszen a tudatalatti tárháza a sejthártyában van. Mivel több, mint 50 trillió sejtünk van, elképesztő mennyiségű emlék információ tud tárolódni itt érzelmi minta formájában. Tehát a tudatalatti egész testünk sejtszintű megnyilvánulása, úgy is mondhatjuk, hogy az érző test. Mivel az érző test visszahat az agyműködésre, tudattalanul befolyásolja gondolkodásmódunkat, hiszen a tudatos elme nincs direkt kapcsolatban a tudatalattival. Közte van a középagy érzelmi központja. Emiatt az érzelem ereje kulcsfontosságú a tudatos teremtési folyamatban, abban az esetben is,  ha meg akarjuk változtatni biológiánk, azaz testünk funkcióit.

Azért nem azt képzeltem el meditációs állapotban, hogy a gerincem gyógyul, mert azzal nem tudtam volna akkora érzelmi töltetet kiváltani, hogy igazán hasson sejt szinten. Ehelyett olyan életeseményeket kezdtem megjeleníteni a mentális kivetítő vásznomon, ami képes volt nagyon erős érzelmi hatást generálni bennem. Ezek konkrét célok elérésére irányultak, amelyekre nem az eszem, hanem a szívem vágyott. Így a kívánt eredményt elfogadta a tudatalattim és elkezdett sejt szinten olyan géneket aktiválni, amelyek hatására olyan funkcionális fehérjék választódtak ki, amelyek beindították a regenerációs folyamatokat. A test pontosan tudja, hogyan gyógyítsa meg magát és rendelkezik minden tárházzal ahhoz, hogy ezt okosan magától megtegye, ha erre utasítást és támogatást kap. Tudta a tudatalattim, hogy ezek a nagy érzelmeket kiváltó célok csak akkor érhetőek el, ha meggyógyítja a testet, ezáltal elkerülve a műtétet és biztosítsa a mozgás szabadságát. Ahhoz viszont, hogy az agyam által elképzelt dolgok valósnak tűnjenek és érzelmeket generáljanak, HITre volt szükség, hogy képes vagyok rá! Ha nincs hit, akkor a plasztikus képzelettel képtelenek leszünk élethűen megjeleníteni valósnak tűnő képet. Így puszta gondolat marad érzelmi töltet nélkül. Ezért mondta már Jézus is, hogy legyen a Ti hitetek szerint! Én elhittem…

Szeretettel

Szántai Zsolt

BodyWakes alapító,

egészségmentor