Újabb bizonyíték, hogy nem vagyunk egyformák a táplálkozási igényeinkben

Olvasási idő: 3 perc

Hallottál már a mitokondriális haplotípusokról?

Elsőre kínaiul hangozhat….

Szervezetünknek úgy, mint minden élőlény esetében, állandóan gondoskodnia kell arról, hogy a változó környezeti feltételek (külső és belső) ellenére is fenntartsa a homeosztázist, azaz a belső egyensúlyt.

Ennek megtartásában különböző homeosztatikus ellenőrzőrendszerek játszanak kulcsszerepet pl. a vegetatív (autonom) idegrendszer, enterális idegrendszer, hormonrendszer stb.

A táplálkozás az egyik legerősebb külső befolyásoló tényező, ami a homeosztatikus ellenőrző rendszerekre hatással van.

A népvándorlás során az emberiség különböző klímazónákban telepedett le, ahol az időjárási viszonyok, illetve a rendelkezésre élelforrások nagyon különbözőek voltak.

Ahhoz, hogy az emberek, a népesség ne haljon ki, alkalmazkodniuk kellett a helyi körülményekhez. Az alkalmazkodás során a sejtanyagcserében, valamint a vegetatív idegrendszeri beállítottságukban változások mentek végbe, melyekről az alábbiakban olvashattok.
Egy, a közelmúltban született tanulmány eredményei is alátámasztják azt, hogy a mitokondriumok (sejtjeink tápanyag égetést végző sejtszervecskéi) inkább energia- vagy inkább hőtermelésre fordítják a táplálékok elégetéséből felszabaduló anyagokat, ami összefüggést mutat azzal, hogy inkább fehérjében és zsírban vagy inkább szénhidrátban gazdagabban táplálkozzanak (mitokondrionális haplotípus).
Na de mi is az a haplotípus?

Az emberi DNS kromoszómái mentén sok génpár helyezkedik el. Minden génpár egyik tagja az egyik, a másik tagja a másik szülőtől öröklődik. De a gének nem teljesen egymástól függetlenül öröklődnek, hanem a kromoszóma egy rövid szakasza, a gének egy kisebb csoportja, összekapcsolódva öröklődik.

Ezen szakaszokat nevezzük haplotípusnak (kromoszóma típusnak).

Mivel az emberi sejt az örökítő anyagot, a DNS-t nemcsak a sejtmagban tárolja, hanem a mitokondriumoknak is van önálló örökítő anyaguk, amit mitokondriális DNS-nek (mtDNS, vagy mitoDNS) hívunk, ezért a haplotípus variációk itt is fellelhetőek.

A népvándorlás során a szerevezet homeosztázisának fenntartása érdekében különböző adaptív mutációk mentek végbe a mitokondriális DNS-ben (mtDNS).

FONTOS: Az egyik fő különbség a kialakult haplotípusok között az, hogy sejtjeinek mitokondriumai milyen arányban fordítják az előállított energiát a szervezet belső maghőjének szinten tartására vagy inkább tárolják azt ATP formájában, amit a sejt fel tud használni a sejtspecifikus funkcióinak ellátásra.

Ez pedig nagyban összefügg azzal, hogy mennyi egy ember kalória igénye, ill. hogy milyen a sejtanyagcsere sebessége.

Ez pedig nagyban befolyásolja azt, hogy fehérjében, zsírban gazdagabban és szénhidrát szegényebben vagy szénhidrátban gazdagabban és fehérjében, zsírba szegényebben érdemes étkeznie annak érdekében, hogy a sejtanyagcsere sebességét ki tudja egyensúlyozni.

A haplotípusok és a sejtanyagcsere összefüggéseiről a cikk folytatásában olvashatsz bővebben…

 

 

 

Felhasznált irodalom:

  1. Az orvosi élettan tankönyve (A. Fonyó 2011)
  2. A Mitochondrial Paradigm of Metabolic and Degenerative Diseases, Aging, and Cancer: A Dawn for Evolutionary Medicine (Douglas C. Wallace, 2005)
  3. Mitochondrial Uncoupling: A Key Controller of Biological Processes in Physiology and Diseases (S. Demine és mtsai, 2019)

.

Agrármérnök, Holisztikus és funkcionális táplálkozás tanácsadó, Egészségmentor