13 éves koromról indítom a történetet. Azt hiszem akkor éreztem először azt, hogy „nagy a pocakom”.

Tény, hogy sosem volt igazi súlyfeleslegem, sőt kifejezetten vékony kislány voltam, de a kamaszkor beálltával minden lány talál magában kivetni valót. Ezt tettem én is.

Egy darabig csak kritikus szemmel nézegettem magam majd valamikor 15 éves korom körül volt egy kattanás és azt gondoltam teszek az ügy érdekében.

Megfelelő információk híján elkezdtem felüléseket végezni napi 100 majd 200 majd 300 darabokat. Természetesen nem hozta a kívánt látszatot. Aztán jöttek a mindenféle tornák, főleg hasizom erősítések. Majd egy kisebb kihagyás után 17 évesen, megismerkedtem a kettlebell-el akkori páromnak és mai napig jó barátomnak köszönhetően.

Körül-belül 3 éven keresztül mentek a funkcionális edzések igencsak intenzíven. Csinos voltam persze, de én nem csinos akartam lenni, hanem valami annál sokkal több. Magamnak akartam tetszeni és ez sehogysem jött össze.

Mindeközben már tudtam, nyitnom kell a táplálkozás irányába, mert, ha ott nincs változtatás hiába erőlködök.

Kipróbáltam szénhidrát csökkentett diétákat, fél évig folytattam a harcos diétát (napi 1 főétkezéssel este). Közben persze székrekedés folyamatosan és az állandó érzés, hogy a befektetett energia nem térül meg.

Majd rátaláltunk a BodyWakes-re.Emlékszem Zsoltnál voltam tanácsadáson és elsődleges célom az volt az életmódváltással, hogy brutál jól nézzek ki.

A többi annyira nem izgatott. 😀 Sekélyes énem mindent vitt.

De legalább jó irányba terelt és több kevesebb sikerrel haladtam az életmódváltás, olykor rögös útján. Voltak persze kihágások, „bűnözések”, majd telt múlt az idő és azt éreztem komolyabb energiát kell befektetnem az igazi nagy változáshoz.

Ekkor már 22% volt a testzsírom, ami az egészséges tartomány alsó határa, ez alá már nemigen érdemes menni. De én így sem voltam elégedett magammal.

Aztán elkezdődött az az időszak, amikor szigorúan pontról pontra tartottam az étrendet. Az elképzelés az volt, hogyha megfeszülök is kockás hasam lesz. Hát megfeszülni megfeszültem, de kockás hasam az nem lett.

Viszont folyamatos bűntudatom, ha olyat ettem, amit nem kellett volna és állandó vágyakozásom a „bűnös” ételek után az igen.

Hozzáteszem ez nem egy olyan étrend volt, amiben szenvedni kell és éheztetni magad. Egy teljesen kiegyensúlyozott életmódot alakítottam ki, csupán fejben nem tettem rendet.

Nem az volt a célom, hogy boldog és egészséges legyek, hanem az, hogy úgy nézzek ki, mint a kép a fejemben.

Utána persze bűntudat, önsanyargatás, hánytatás, hashajtás stb. Manapság azt gondolom sokan tudják miről beszélek.

Túlságosan sokan.

Aztán jöttek a különböző motivációs előadók könyvei, hanganyagai, a hálalista, céllista, belső munka, önmagam megértése, elfogadása. És a cél, hogy egészségmentorrá váljak a BodyWakes színeiben. Ekkor váltam jóval kiegyensúlyozottabbá minden téren.

2017. áprilisában csatlakoztam a BodyWakes-hez, közben persze tanultam, fejlődtem.

Elvégeztem a Funkcionális Táplálkozási Ismeretek képzést,

jóga oktató lettem, és idővel sikerült egészségmentorrá válnom, amit akkor még nem is értettem igazán.

Újabb belső feszültség tört rám. Azt gondoltam akkor vagyok hiteles, ha tökéletesen eszem, tökéletes rendszerben vagyok, nem hagyok ki egy edzést sem stb.

Ami pedig a legnagyobb motivációt adta ehhez a poszthoz, az, hogy idővel rájöttem ennek nem kell így lennie.

Nem vagyok tökéletes és nem is kell annak lennem! Ahogy Neked sem!

Én is olykor megeszek egy jégkrémet, sőt mi több megbontunk néha napján egy üveg bort a párommal. Ettől még nem dől össze a világ és nem vesztem hitelem (a saját szememben természetesen). De nem feledkezem meg a mindennapokban arról mi a jó nekem, mi táplálja a testem és lelkem is.

Nyilván egyéni célok és egyéni szintek vannak. Amiről én beszélek, és amit élek az az, hogy hogyan élj egy kiegyensúlyozott boldog életet, amiben szerepet kap a személyre szabott, egészségtudatos táplálkozás, a rendszeres, megfelelő mozgás, a gondolkodásmódunk, lelki egészségünk ápolása, görcsös erőlködés nélkül.

Nem mondom, hogy nem kell tudni áldozatokat hozni olykor, vagy hogy nem lesz nehéz elindulni, nem lesznek kihívások és mélypontok.

JEGYEZD MEG: Igenis lehetséges kialakítani egy egészségtudatos ámde harmonikus életvitelt. Amiben az öröm nem vész el, sőt fokozódik!

Én ezt képviselem, ezt szeretném átadni és ettől érzem magam mára egészségmentornak!

Köszönöm, ha elolvastad a posztom. Ha úgy érzed adni tudtam vele számodra valami értékeset, oszd meg bátran!